„Hunter S. Thompson” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
FoBe (vitalap | szerkesztései) |
a Bot: Parsoid bug phab:T107675 |
||
19. sor:
A '''Hell's Angels''' könyv meghozta az igazi sikert, több neves magazin és napilap is megvette a cikkeit, publikálhatott például a <em>The New York Times</em>, a <em>Harper’s</em>, vagy a <em>Pageant</em> hasábjain is. Az 1960-as évek végén két fontos cikke is megjelent a <em>Times</em>-ban a hippi- és beat mozgalmakról, ezek után egy egész kötetet tervezett az Amerikai Álom haláláról. Chicagóba költözött, ahol tanúja volt az egyik legbrutálisabb összecsapásnak tüntetők és rendőrök között, amit <strong>[[Martin Luther King]]</strong> április 4-i beszéde robbantotta ki. Ez óriási hatással volt <strong>Thompson</strong> politikai szemléletére. 1970-ben heccből indult az aspeni seriffválasztáson, ahol többek között a drogok legalizálását ígérte. Itt használta először a híres gonzó öklöt, mint védjegyét. Ugyanebben az évben írta híressé vált cikkét a <em>Scanlan’s Monthly</em> magazinnak a Kentucky Derby-ről (''The Kentucky Derby Decadent and Depraved''), amit az első igazi gonzó cikkeként tartanak számon. Ennél dolgozott együtt először a brit grafikussal, <strong>Ralph Steadman</strong>-nel, aki későbbi műveit is illusztrálta.
Nem sokkal a cikk megjelenése után ismerkedett meg a chicagói politikai aktivista és ügyvéd <strong>Oscar Zeta Acosta</strong>-val, mert a mexikói származású tévés újságíró, <strong>Rubén Salazar</strong> meggyilkolásáról akart vele interjút készíteni a ''Rolling Stone''-nak. Ehelyett azonban együtt utaztak Las Vegasba, a Mint 400 sivatagi motorversenyre tudósítani. Ezek az élmények inspirálták leghíresebb regényét, a ''[[Félelem és reszketés Las Vegasban|'''Félelem és reszketés Las Vegasban''']]'''.
1973-ban a <em>Rolling Stone</em> számára írt cikksorozatot <strong>Richard Nixon</strong> elnökválasztási kampányáról, ennek gyűjteménye a <em><strong>Fear and Loathing on the Campaign Trail ’72. </strong></em>A 80-as évek végén főleg a <em>San Francisco Examiner</em>-nek írt kritikákat, cikkei minősége napról napra változott. 1983-94-ig megjelentették a legfontosabb cikkeit négy kötetben <em><strong>Gonzo Papers I.-IV.</strong></em> címmel. 1998-ban jelent meg a <em><strong>Rumnapló</strong> </em>is, 2003-ban <strong>''A félelem birodalma''</strong>, 2004-ben pedig az utolsó könyve, a<em><strong> Hey Rube</strong></em>. Karrierjét sportújságíróként fejezte be, de a halála előtti években már ez is nehézséget okozott számára. Mivel ezt felismerte, 2005 február 20-án woody creek-i otthonában főbe lőtte magát.
| |||