„Hellenizmus” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nemzetközi katalógusok. |
a →Hellenisztikus filozófia: Belső hivatkozás egyértelműsítés miatti javítása (Alexandria) AWB |
||
34. sor:
A hellenizmus kulturális termékei sajátságos, egyedi, atipikus képet mutatnak. A klasszikus antik filozófia minden vonatkozásában a [[polisz]] ideológiáját tükrözte, bármelyik irányzatról legyen is szó ([[Arisztotelész]]ig), a hellenisztikus filozófia egyfajta individualisztikus metamorfózison ment át. De ez nem kapcsolható Alexandrosz birodalmához, hiszen például a irányzat elsőjeként elkönyvelt Diogenész korábbi annál. Ez a képzőművészetben a szélsőséges realizmus képében jelent meg, és mint az amarna-művészet párhuzama is mutatja, valamiféle hanyatlás látható kifejeződése. Míg korábban nem volt jellemző a fatalizmus, ekkortól nagy szerepet kapott a Sors, melynek kizárólag a Bölcs ember nincs alárendelve. Ez nem más, mint a keleti misztériumvallások és az antik filozófia egyesítése. Jellegzetes alakulatai a hellenizmusnak a sztoikus, a cinikus, a peripatetikus, epikureus és szkeptikus rendszerek. A kifejezetten platonista irányzatok visszaszorultak, már csak azért is, mert az Akadémosz ligetében egyre inkább csak matematikát oktattak.
A sztoikusok a 'logoszt', a világmindenség általános rendező elvét keresték, elsőjük [[Kitioni Zénón]], akinek irányát [[Kleanthész]] és [[Khrüszipposz]] foglalták rendszerbe. Világnézetük panteisztikus (csakúgy, mint a vallási kérdésekben lanyha érdeklődést mutató peripatetikusoké), ezzel összefüggésben az ember „világpolgárságát” hirdették ''(koszmopolitész)''. Ez utóbbi kifejezetten a makedón világbirodalom hatása. A [[cinikusok]] Diogenész és [[Antiszthenész (filozófus)|Antiszthenész]] követői, akik az egyszerű népnek beszéltek. A cinikus filozófia még nem volt cinikus, a szó mai, pejoratív értelmében. A [[szkepticizmus]] fő képviselői [[Metrodosz]] és [[Pürrhón]], akik szerint az élet nyugalmának elérése csak a megismerés lehetetlenségének belátásával lehetséges. Kialakultak a szaktudományok, melyeknek első kidolgozói az arisztotelészi [[arisztoteliánusok|peripatetikusok]] voltak. [[Alexandria (Egyiptom)|Alexandriában]] a filológiával kísérleteztek, elsősorban Homérosz műveinek elemzésével.
A hellenizmus filozófiai és társadalmi áramlatai nagymértékben elősegítették a keleti jellegű istenek tiszteletének terjedését, a misztériumvallások kialakulását, és mágikus szemléletmód előtérbe kerülését. Elsőrendű táptalaja volt a kereszténységnek.
| |||