„Szovjetház” változatai közötti eltérés

A népbiztosok kezdetben más-más elsőrangú szállodákban laktak; [[Szamuely Tibor (népbiztos)|Szamuely Tibor]], [[Kun Béla (népbiztos)|Kun Béla]] és családja, az [[Astoria Szálló|Astoriá]]ban. Szamuely Tiborné Szilágyi Jolán erre az időre így emlékezett vissza: ''„Nem szerettem az Astoriát. A hallban, a feljáratnál a régi közönség, az újgazdagok mulatoztak cigányzene mellett. [[Fájl:Barricadas-ejército-rojo-hungría--ladictaturedupro00lebruoft.jpg||bélyegkép|jobb|A Szovjetház (Hungária Szálló) vörös védői 1919 júniusában]] Az asztalok sorfala között kellett elvonulni, kíváncsi mohó tekintetek között."'' A román offenzíva megindulása után a népbiztosok jobbnak látták biztonságosabb helyre költözni családjaikkal, hogy fegyveres védelem alá kerüljenek. Eldöntötték, hogy a [[Duna]]-parton levő Hungária Szállóba költöznek, amelyet ezután kezdtek Szovjetháznak hívni. Kun Béláné [[Gál Irén]] szerint azért kellett átköltözniük, hogy a népbiztosok „''közel egymáshoz, bármikor találkozhassanak''”. Az őrség a Cserny-csoportból, illetve a [[Lenin-fiúk]]ból állt, időnként a [[Gombos Ferenc (pártmunkás)|Gombos Ferenc]] vezette különítmény segítségét is igénybe vették. A Szovjetházba kizárólag belépési igazolvánnyal lehetett bejutni, amelyet csak a szálló állandó tagjai kaphattak. Az épületben volt az ún. HÖCS (Hír– és Összekötő Csoport), amely a [[Böhm Vilmos]] által [[Gödöllő]]re rendelt főhadiszállástól függetlenül Kun Béla és elvtársainak külön vezérkaraként működött. 1919. június 24-én a [[ludovikás ellenforradalom]] napján a Szovjetházat dunai monitorok lőtték. A proletárdiktatúra bukásának napján „a Hungáriában nagy volt a sürgés-forgás”{{h|Szamuelyné|1966}}. A népbiztosok elhagyták a Szovjetházat, kiutaztak a pályaudvarra, és Ausztriába menekültek.