„Wikipédia:Kocsmafal (egyéb)” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Godson (vitalap | szerkesztései)
Godson (vitalap | szerkesztései)
852. sor:
:::Az egyik azt kérdezi: '''mire''' fordítsam az erőmet? A másik: '''kire''' fordítsam az erőmet?
 
:::És ha eddig a szikikátiparból merítettük a példatárunkat, hát akkor ezt a metaforát bontsuk ki alaposabban. A vandalizmus elleni harc az ördögi ellegséggé tupírozott utcakölykökre fókuszál. (Tessék egy picit Bush Bástya elvtárs hősiességére kisandítani...) És tök mindegy, hogy szakmányba gyártott épphogycsámpás virágcserepeket, csak kicsit csorba tejesköcsögöket, alig megkaristolt pöttyösbögréket, vagy makulátlanul ragyogó háromemeletes porcelán gyümölcsöstálakat védelmezünk-e, '''a hadakozás ugyanannyiba kerül, ám ugyanakkora learatott dicsőség is'''. És itt rögzítsük világosan a legfontosabbat: a csibészek a portékát összezagyválhatják, lerámolhatják, befröcskölhetik, megköpködhetik, de - a valóvilágtól eltérően - ''itt maradandó kárt nem tudnak tenni benne'''.

:::'''Itt''' minél ordítóbb a változás ''látszata'', annál kisebb a tényleges kár. '''Itt''' minden egy szemvillanás alatt visszaállítható, '''DE''': a csorbaköcsög az ő csorbaköcsögsége állapotába, a fényes porcelán meg az ő fényes porcelánságába. Darab - darab. '''Itt''' hatvanezer pöttyösbögre fizikai állapotánek őrizgetése pontosan ugyanannyi energiát emészt fel, mint hatvanezer cizellált porcelántálé. A biztonsági szakembernek (éjjeliőrnek, csősznek, FV-járőrnek...) egyet kell tudni megállapítania: a portéka állapotváltozása eléggé otromba-e ahhoz, hogy a releváns intézkedés a bödönt visszalökni a korábbi állapotába, meg rásózni egyet a huligán hátsójára. Esetleg utána rikkantani egy civilizált ejnyebejnyét, ha már túl messze iszkolt, mire mi fölriadtunk a megfeszített őrizésből.
 
:::Hogy a hegyben álló csorbatányérokért legfeljebb lelapaddt batyus házalók toppannak be ókor-ókor, a porcelánok viszont még füligsáros állapotukban is messzi földről idevonzanak finom érdeklődőket? Akik aztán egyre többet betérnek nézelődni, meg másokat is hívnak, és a végén azon kapjuk magunkat, hogy maguk is beszállnak a formázásba, festegetésbe? Ugyan ki mondhassa meg aztat? Mer nem érünk ám mink rá a mindenféle gyüvőmenőkkel fecserészni: isze annyi, de annyi a lapátravaló, hogy még... Ám ha mégiscsak annyit erősködne valami eszement naccsága, hogy ő jusztis kipróbáná ezt a kerámikusosdit, hát neki is a kezibe nyomunk egy lapátot: ''"asztán ha jóll megrakta, eminnen amoda kő tóni a tragacsot..."'' Hogy mi? Agyag? Festék?? Ecset??? Hoohóóóóó..... Maj akkor, angyalom, ha ganyéhordásba má bizonyítottad, hogy igazán közénkvaló vagy...