Főmenü megnyitása

Módosítások

bőv.
Nagyon ősi növényfaj. Közeli rokonai, amelyek levele már hasonlított a mostani páfrányfenyőéhez, mintegy 270 millió éve, a [[perm (időszak)|perm]] időszakban fejlődtek ki. A modern ginkgo a [[paleogén]]ben jelent meg. [[Élő kövület]], aminek nincsenek közeli rokonai.
 
A jégkorszakot rokonai közül egyedüli fajként vészelte át Kínában. Ott ismerték meg az európaiak, ezután gyorsan kedvelt dísznövénnyé vált. Európába első1738-ban magjaithozták abe 18.Kína században[[Csöcsiang]] hoztáktartományából be(Johnson, 2004).
 
== Rendszertani helyzete ==
[[Kétlaki]], [[lombhullató]]. A betegségeknek, kártevőknek ellenáll, a szelet, hókárt jól tűri. A városokban gyakori füstgázokat ([[kén-dioxid]], [[nitrogén-monoxid]] stb.) minden más fánál jobban tűri. A radioaktív sugárzás különböző fajtáinak is ellenáll: 1945 augusztusában [[Hirosima|Hirosimára]] ledobott atombomba [[hipocentrum]]ától számított 1,6 km-en belül mindössze hat súlyosan sérült, de életképes fát találtak — mindegyik páfrányfenyő volt.
 
Az egyik leghosszabb életű fa; ezer évesnél idősebb példányai is ismertek. Kezdetben lassan nő, de később „belelendül”. Fényigényes. A mély rétegű, üde talajt meghálálja, de kevesebbel is beéri (Czáka, Rácz).
 
== Felhasználása ==
 
A 18. század óta kedvelt díszfa, számos kertészeti változattal.
 
=== Hatóanyagai, gyógyászati szerepe ===
 
* {{schönfelder}}
* {{fák}}
* * '''Czáka, Rácz:''' [[Czáka Sarolta]], [[Rácz István (botanikus)|Rácz István]]: Fenyők és örökzöldek, p. 27. Szépia Könyvkiadó. ISBN 963 7849 04 1
* '''Johnson, 2004:''' [[Owen Johnson]], [[David More]]: Európa fái, p. 46–47. Kossuth Kiadó. ISBN 978-963-09-6602-3
{{jegyzetek}}