„Publius Servilius Vatia Isauricus (i. e. 48)” változatai közötti eltérés

'''Publius Servilius Vatia Isauricus''' ([[I. e. 1. század|Kr. e. 1. század]]) ókori római politikus, az előkelő [[patrícius]] [[Servilia gens]] tagja, a kalózok elleni háborújával hírnevet szerzett [[Publius Servilius Vatia Isauricus (i. e. 79)|Publius Servilius Vatia Isauricus]] fia volt.

Ifjúkorában [[Marcus Tullius Cicero|Cicero]] szerint az arisztokratikus optimata párt híve volt, és az [[Marcus Porcius Cato UticensisMinor|ifjabb Catót]] tekintette példaképének. [[Kr. e. 54]]-ben [[praetor]]ként ellenezte [[Caius Pomptinus]] azon törekvését, hogy [[triumphus]]t kapjon. Kr. e. 49-ben, a polgárháború kitörésekor pártját elhagyva [[Caius Iulius Caesar]] mellé állt, aki jutalomképpen [[Kr. e. 48]]-ban [[consul]]társává tette. Hivatali évében, míg Caesar Hellaszban hadakozott [[Cnaeus Pompeius Magnus|Pompeius]] ellen, ő [[Róma|Rómában]] maradt, és leverte [[Marcus Caelius Rufus]] lázadását. [[Kr. e. 46]]-ban [[Asia]] [[proconsul]]i rangú helytartója lett, amely minőségben levelezett Ciceróval.

Caesar [[Kr. e. 44]]-es meggyilkolásakor Ciceróval együtt a köztársaságiak oldalára állt, és az év végén kitörő [[mutinai háború]] során [[Marcus Antonius]] egyik fő ellenfele volt a [[senatus]]ban. Rövidesen azonban megváltoztatta az álláspontját, és – feltehetően a nővérével, Serviliával eljegyzett [[Augustus római császár|Octavianus]] példáját követve – kiegyezett Antoniusszal. Ennek köszönhetően nem került a [[proscriptio|proskribáltak]] közé, viszont a Cicerónak tulajdonított, [[Marcus Iunius Brutus]]hoz írt levelekben „öntelt bolondnak” nevezik. [[I. e. 43|Kr. e. 43]]-ban, a [[második triumvirátus]] megalakulásakor Octavianus felbontotta eljegyzését Serviliával, hogy feleségül vehesse Antonius felesége, [[Fulvia Antonia]] lányát. Feltehetően kárpótlásul [[Kr. e. 41]]-ben ismét consuli hivatalt viselhetett, ezúttal a triumvir fivére, [[Lucius Antonius]] kollégájaként. Amikor Lucius Antonius fellázadt Octavianus ellen, és kirobbant a [[perusiai háború]], Rómában maradt. Amikor kollégája elfoglalta a várost, nem tanúsított ellenállást, de nem is csatlakozott hozzá. Egyebet nem tudni róla.