„Szapolyai István” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a {{jegyzetek |
a →Élete |
||
15. sor:
1490. április 4-én Mátyás király részt vett a hosszú virágvasárnapi szertartáson, majd szédülni kezdett, a szemei elsötétedtek, mire a hálószobájába vitette magát, ahol hat óra tájban rosszul lett. Nyomban odahívták fiát, két unokatestvérét, Geréb Pétert és Mátyást, Nagylucseit, Bakóczot, Szapolyai István osztrák főkapitányt és Bátori István vajdát. A királynak nagy fájdalmai voltak végül április 6-án, kedden reggel 7 és 8 óra között meghalt. Mátyás halála után hamarosan elterjedt a hír, hogy ellenségei megmérgezték. A 16. század történészei közül egyesek Beatrix királynét, mások Szapolyai Istvánt vádolták Mátyás megmérgezésével. A király korai halálához azonban egyiknek sem fűződött érdeke és az uralkodóval fennállt kapcsolatuk sem volt olyan, hogy a gyilkosságot indokolta volna. Később a Bonfini által leírt tüneteket vizsgálva megállapították, hogy azok nem mérgezésre, hanem agyvérzésre utalnak. {{refhely|Múlt-kor Megmérgezték-e}} Anekdotaként azonban feljegyezték, hogy Bécs kormányzója „ura halálhírére fölkapta hároméves fiacskáját, s felkiáltott: - Lennél csak idősebb, most királlyá tennélek.”<ref>Barta Gábor: ''Keresztesek áldott népe'', 33. old.</ref>
Mátyás halála további birtoknövekedést számára lehetővé. Ekkor – [[1490]]-től – ő volt Ausztria főkapitánya. Az országtanács, hogy védeni tudja az ausztriai hódításokat, sok királyi jövedelmet adott át neki. Így királyi városokat (pl. [[Nagyszombat (település)|Nagyszombat]], [[Szakolca]]) és határvámokat. Ezek zömét az új király, [[II. Ulászló magyar király|II. Ulászló]] sem tudta visszaváltani tőle. Döntő szerepet játszott Ulászló királlyá választásában. A kortársak felrótták neki Bécs elvesztését {{refhely|Neumann, História 2012/2|9. o}} – az osztrák részeket kardcsapás nélkül adta fel, majd megszökött Bécsből, de szökése előtt még kifosztotta Mátyás bécsi palotáját {{refhely|Magyar életrajzi lexikon}} –, valamint a [[I. János lengyel király|János Albert lengyel herceg]], magyar trónkövetelő elleni határozatlan fellépést – ami ugyan az [[Eperjesi csata|eperjesi csatával]] sikeresen végződött [[1492]]-ben –, de ezután hatalma megkérdőjelezhetetlen lett, 1492 márciusában – a bátyja halála utáni 5 év üresedés után – ő lett a [[nádor]], amely címet haláláig megtartotta. {{refhely|Neumann, História 2012/2|9. o}}
Ezután hol törvényes, hol törvénytelen módon folytatta a vagyongyűjtést. Megszerezte Corvin János vagyonának egy részét, valamint [[Kinizsi Pál]] örökségének egy részét is. [[1495]]-ben már ő volt az ország leggazdagabb főura. Ulászló király mindezt kénytelen volt tűrni, mivel ő volt a királyi kincstár legnagyobb hitelezője. {{refhely|Neumann, História 2012/2|9. o}} Corvin János és [[Frangepán Bernát]] gróf [[1496]]. évi lázadása során a [[rózsahegyi csata|rózsahegyi csatában]] szétverte a lázadók Lengyelország felől támadó zsoldosseregét. {{refhely|Neumann, História 2012/2|10. o}}
| |||