„Taucher Ferenc” változatai közötti eltérés

[[1753]]. [[október 16]]-án [[Trencsén]]ben a Jézus-társaságba lépett. Tanulmányait bevégezve, 1757-ben társa lett a [[Nagyszombat (település)|nagyszombat]]i csillagvizsgáló igazgatójának; azután teológiát tanított a nagyszombati egyetemen. A rend eltöröltetése (1773) után [[Weiss Ferenc|Weisz Ferenc]] híres csillagász utóda és a [[csillagászat]] tanára lett. Amikor 1777-ben a csillagvizsgáló Budára költözött át Weisz Ferenc vezetésével, Taucher Nagyszombatban maradt és továbbra is folytatta csillagászati megfigyelései a nehéz körülmények ellenére. Miután Weisz meghalt, 1785-ben Taucher Budára költözött és ő lett az obszervatórium vezetője. 1806-ban nyugalmaztatván, pécsi kanonoki címmel az egyetemes papnevelőben lelkiigazgató lett 1819-ig. Később Budán élt.

Munkálatait a Hell Miksa bécsi Ephemeridesben közölte (1772. Observatio Ecclipsis Solis 3. Juni 1769. facta in Collegio Tyrnaviae) sat.