„Váci egyházmegye” változatai közötti eltérés

A [[Szűz Mária|Szűz Máriának]] szentelt székesegyházat [[I. Géza magyar király|I. Géza]] király ([[1074]]–[[1077]]) építtette, és rendelkezése szerint itt is temették el. A garamszentbenedeki [[apátság]] alapítólevele ([[1075]]) szerint az egyházmegye határai megegyeztek az [[1993]]-ig érvényes határokkal. [[I. László magyar király|Szent László]] király ([[1077]]-[[1095]]) idejében már létezett a váci [[káptalan]], amely később hiteles- és ítélkező hely lett ([[1135]]-[[1139]]). A középkorban az öt [[főesperesség]] közül az egyik a pesti volt, de a város [[1401]]-ben [[IX. Bonifác pápa]] szerint már az [[esztergom]]i [[érsek]] joghatósága alá tartozott. [[1241]]-ben a [[tatár]]ok Vácot is feldúlták. A [[török népek|török]] megszállás előtti 450 templomos helynél a [[plébánia|plébániák]] száma sokkal kevesebb, a legelterjedtebb a [[bencés]] ([[Mogyoród]], [[Tereske]]) és a [[premontrei]] ([[Garáb]], [[Nagykökényes]], [[Jánoshida]], [[Ócsa]]) [[szerzetesrend]] volt. Az egyházmegye a hódoltság területére esett: püspökeit a török nem tűrte meg. Bár a falusi [[Pap (foglalkozás)|papok]] a helyükön maradhattak, pótlásuk a szentelő püspökök távolléte ([[Nagyszombat (település)|Nagyszombat]], [[Szepeskáptalan]], [[Pozsony]], [[Nyitra (település)|Nyitra]], [[Győr]]) miatt nem volt lehetséges. A lelkipásztori munkát [[1658]]-tól a [[Jézus Társasága|jezsuiták]] elűzése után a [[szécsény]]i és [[szeged]]i [[ferences]]ek végezték. [[1649]]-től a nagyszombati Seminarium Generale váci egyházmegyei papnövendékeket is nevelt, megindult a plébániai rendszer helyreállításának több évszázados folyamata. Az egyházmegye török uralom ([[1544]]-[[1685]]) alóli felszabadulása után Pest hovatartozása vitatott volt, [[Mária Terézia magyar királynő|Mária Terézia királynő]] (1717-1780) az [[Esztergomi érsekség|esztergomi egyházmegyéhez]] csatolta ([[1777]]). Fokozatosan nőtt a plébániák száma: [[1773]]-ban 59, [[1761]]-ben 82, [[1785]]-ben 89 élt 80-nál több [[fília|fíliával]]. A 18. sz. első felében kezdődött a püspöki birtok benépesítése. [[1770]]-ben a székeskáptalan újra [[hiteleshely]] lett. [[1720]]-ban történt a [[Borromei Szent Károlyról nevezett Hittudományi Főiskola és Szeminárium|szeminárium]] kánoni alapítása, felépült a jelenlegi püspöki székház ([[1742]]-[[1772]]) és a [[Váci székesegyház|székesegyház]] ([[1761]]-1772). A ferencesek [[Szolnok]]on ([[1686]]) és Vácott ([[1719]]), a [[domonkosok]] feloszlatásukig ([[1787]]) [[Pest (történelmi település)|Pest]]en és Vácott ([[1699]]), a [[piarista|piaristák]] Vácott ([[1714]]) és [[Kecskemét]]en ([[1715]]), a [[kapucinusok]] [[Hatvan]]ban ([[1729]]) és [[Gödöllő]]n ([[1763]]), az [[irgalmasok|irgalmasrendiek]] Vácott ([[1763]]) telepedtek le. A 19. században erősen érződött a [[jozefinizmus|jozefinista]] szellem gátló hatása: bár a hívek száma 352618-ról ([[1808]]) 600389-re ([[1900]]) emelkedett, a plébániáké csak 108-ról 122-re növekedett. Fordulatot a 20. század hozott: számuk [[1949]]-re a megújuló papnevelés hatására 252 lett. Az Egyház [[1945]] utáni üldözésének [[Pétery József]] püspök ([[1942]]-[[1967]]) is áldozatul esett. Miként [[Mindszenty József]] [[hercegprímás]]t [[1948]]-ban, [[1953]]-ban őt is letartóztatták, váci bántalmazása után per és ítélet nélkül haláláig [[Hejce|Hejcén]] tartották fogva. A pártállam gyengülésével erősödhetett az egyházmegye hitélete püspökei és papjai szabadabbá váló lelkipásztori munkája nyomán. Felszámolásával pedig a hívek megszabadultak a vallásgyakorlatukat gátló megfélemlítéstől. A [[Rendszerváltás Magyarországon|rendszerváltás]] után az egyházmegye fokozatosan visszakapta az egykor államosított épületeit.