„Labdarúgó-játékvezetés” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
kiegészítés |
|||
41. sor:
A következő év végén, [[1896]]. [[november 1.|november 1]]-én, az addig [[Anglia|Angliában]] élő - a [[Millenáris]] kiállítás után [nagy sikere volt a japán pavilon megalkotásával] követően itthon marad -, magyar származású [[Löwenrosen Károly]], a népszerű '''Charly''' Angliából küldetett magának valódi futball-labdát. Az ördöngös játékszer már a vámházban nagy feltűnést keltett és 11 pengő vámmal sújtották. Ezt a súlyos terhet a gépgyári munkások közadakozásából vállalták, és a csodaszerszámot még aznap este elvitték a Törekvés dalárdájába. Alighogy elmagyarázta Charly a futball természetét, máris elhatározták, hogy másnap, Mindszentek napján mérkőzést rendeznek. A küzdelem a mai [[Hidegkuti Nándor Stadion|MTK pálya]] helyén, a [[Pékerdő]] egyik tisztásán folyt le bekecsben és jól megvasalt csizmákban. A játékosok közül az akkor még ifjú [[Winkler]], pékerdői kocsmáros vált ki aktivitásával, főként az ő számlájára írandó, hogy a játék eredménye (3:0) volt a [[Rókus-kórház]] javára, ugyanis három lábtörés következett be. Ezen a jelen levő asszonyok annyira felháborodtak, hogy a játékvezetőt - a tudósítások szerinti második magyar játékvezető - Charlyt ''halálra'' keresték - nem találták -, ezért a labdát ünnepélyesen fölkoncolták.
[[1896]]. [[december 12.|december 12]]-én a [[Budapesti TC|Budapesti Torna Club]] (BTC) tornacsarnokában lázas izgalommal vártak egy bőrlabdát, amely egyenesen Angliából érkezett, s amelyet kéz nem érinthetett, csak lábbal volt szabad irányítani. [[Stobbe Ferenc]] az akkori Sportvilág főszerkesztője, minden újdonság iránt forrón lelkesedő neves sportújságíró, barátjának [[Ray Rezső]] építésznek [[Svájc]]-ban tanuló fiát kérte meg, hogy a karácsonyi vakációra hozzon magával egy igazi angol futball-labdát. [[Ray Ferenc]]
== Magyarországi profi sport kezdetei ==
|