„Oldham Athletic AFC” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a a weboldal paraméter "http://" előtag nélkül AWB |
|||
72. sor:
===A világháború utáni évtizedek===
A [[második világháború]] után hasonlóan az elsőhöz időbe került míg formába lendült a csapat. Első szezonjukat a csalódáskeltő 19. helyen zárták, [[Frank Womack]] vezetőedző ennek hatására lemondott. [[Billy Wooton]] irányításával [[1948-1949-es angol labdarúgó-bajnokság (harmadosztály-észak)|1949-ben]] a 6. helyen zártak, de az igazi fellendülést [[George Hardwick]] játékos-edző [[1950|1950—es]] kinevezése hozta meg.
Hardwickot 15,000 fontért igazolták a [[Middlesbrough FC|Middlesbrough]] csapatától, ekkoriban ez az összeg, főleg egy harmadosztályú csapat esetében kiemelkedőnek számított. A szurkolókat, és az egész várost feltüzelte a két évvel korábban még az [[angol labdarúgó-válogatott|angol válogatott]] kapitányaként szereplő játékos érkezése. Hardwick első évében, a bajnokságot sokáig vezetve, végül a 4. helyen zártak. A hazai meccseken igen magas volt a kilátogató szurkolók száma, a rivális [[Stockport County FC|Stockport County]] elleni 1-0-s diadalt 33,450-en tekintették meg a helyszínen [[1952|1952.]] márciusában. Korábban, egy januári [[Chester City FC|Chester City]] elleni mérkőzésen a csapat új klubrekordot állított fel szerzett gólok tekintetében, miután 11-2-re diadalmaskodott az ellenfél felett. [[Eric Gemmel]] hét gólt szerzett a mérkőzésen, ez mind a mai napig a legtöbb gól melyet játékos valaha egy mérkőzésen szerzett az Oldham színeiben. A [[1952-1953-as angol labdarúgó-bajnokság (harmadosztály-észak)|következő évben]] az Oldham bajnok lett, így feljutott a másodosztályba. Az öregedő keretnek, és a kevés játékosvásárlásra fordítható pénznek köszönhetően azonban a következő szezon komoly csalódást jelentett a szurkolóknak, mindössze 8 megnyert mérkőzéssel az Oldham utolsó helyen végzett
1955-ben Hardwick lemondott, az ezt követő 5 évben csak szenvedett az alakulat, háromszor is az első 20 helyezésen kívül végeztek. [[1957-1958-as angol labdarúgó bajnokság (harmadosztály-észak)|1957-58-as]] 15. helyezésével az Oldham alapító tagjává vált az újonnan alakult negyedosztálynak. [[1958-1959-es angol labdarúgó-bajnokság (negyedosztály)|Első szezonjukat]] a 21. helyen zárták a 24 csapatos mezőnyben, az utolsó négy csapat egyikeként pedig kérvényezniük kellett újraválasztásukat a liga csapati közé, melyet a szövetség végül megtett. A következő szezont még ennél is hátrébb, a 23. helyen zárták, csak a [[Hartlepool United FC|Hartlepool United]] együttesét tudták megelőzni, ez a klub történetének legrosszabb szereplése volt a ligában. Ismét újraválasztásukat kellett kezdeményezniük, amely ismét sikerrel zárult. Érdekesség hogy a 22. helyen végzett [[Gateshead FC|Gateshead]] gárdáját nem választották meg újból tagnak, helyettük a [[Peterborough United FC|Peterborough United]] gárdája szerepelhetett a negyedosztályban a következő szezontól.
Az 1960-as évek elején vált meghatározó játékossá az Oldhamben [[Ken Bates]]. Részben neki, részben az új edzőnek, [[Jack Rowley|Jack Rowleynak]] köszönhetően a csapattal nagyot fordult a világ, és az [[1962-1963-as angol labdarúgó-bajnokság (negyedosztály)|1962-63-as szezont]] másodikként zárva feljutottak a harmadosztályba, de Rowley elhagyta a klubot. Az ezt követő hat szezonban sem a csapat formáját, sem az edzői tisztséget betöltő személyt nem sikerült állandósítani, Les McDowall, Gordon Hurst, és Jimmy Mcllroy is töltöttek el időt a csapat élén. 1968-ban ismét Jack Rowleyt nevezték ki a csapat élére, de a kiegyensúlyozatlan teljesítményen ő sem tudott változtatni, így az év végén ligautolsóként búcsúztak a harmadik vonaltól. Az 1969-70-es szezon közepén Jack Rowley és Bates is elhagyta a csapatot, [[Jimmmy Frizzell]] ült le az edzői székbe, aki 13 szezont töltött el az Oldham élén.
80. sor:
1982 júniusában a klub [[Joe Royle|Joe Roylet]] nevezte ki a csapat élére, és egy új korszak vette kezdetét. Irányítása alatt előbb a 7. majd a 19. helyen végzett a gárda, majd az [[1986-1987-es angol labdarúgó-bajnokság (másodosztály)|1986-87-es évadban]] mindössze 3 ponttal maradt le a biztos feljutást eredményező második helyről, melyet a [[Portsmouth FC|Portsmouth]] csapata szerzett meg. Így is részt vehetett a rájátszásban, de nem sikerült kiharcolnia a feljutást.
Royle irányítása alatt 1990-ben [[1989-1990-es angol labdarúgó-ligakupa|ligakupa]] döntőt játszott a csapat a [[Wembley Stadion|Wemleyben]], a [[Nottingham Forest FC|Nottingham Forest]] elleni mérkőzésen 1-0-s vereséget szenvedett az Oldham. A [[1990-1991-es angol labdarúgó-bajnokság (másodosztály)|következő évben]] nem sikerült megismételni a jó kupaszereplést, cserébe azonban a bajnokságot megnyerve 68 év után újból élvonalbeli klubbá vált az egyesület. [[1991-1992-es angol labdarúgó-bajnokság (első osztály)|Első évüket]] a 17. helyen zárták a 22 csapatos bajnokságban, így alapító tagjai lehettek
Ebben az időszakban az Oldham kétszer is elérte az [[Angol labdarúgókupa|FA-kupa]] elődöntőjét, mindkét alkalommal újrajátszást követően szenvedtek vereséget a [[Manchester United FC|Manchester United-től]]. [[1993-1994-es angol labdarúgókupa|1994-ben]] mindössze egy perc választotta el a csapatot a döntőbe jutástól, de [[Mark Hughes]] utolsó percben esett egyenlítő találata után 1-1-re végződött a [[Wembely Stadion|Wembley-ben]] megrendezett találkozó, az újrajátszásban pedig 4-1-es vereséget szenvedett az Oldham a [[Maine Road]]-on. Sok Oldham szurkoló tekint Mark Hughes egyenlítő találatára úgy mint egy olyan csapásra melyen sosem tudta magát túltenni a csapat. Az Oldham ezt követően hétből egyetlen meccsét sem volt képes megnyerni a bajnokságban, így az utolsó fordulóban egy [[Norwich City FC|Norwich City]] elleni 1-1-et követően búcsúzott az élvonaltól.
Az kései 80-as és a korai 90-es évek Oldhamjében számos, később nagyobb kluboknál is szerencsét próbáló játékos megfordult. [[Mike Milligan]], az Oldham saját nevelésű [[Írország|ír]] középpályását 1990-ben egymillió fontért vásárolta meg az [[Everton FC|Everton]], azonban egy évvel később, egy sikertelen szezont követően visszatért a [[Boundary Park]]ba. Ugyanekkor adta el az Oldham 625000 fontért cserébe a szintén ír [[Denis Irwin]]t a [[Manchester United FC|Manchester United]] csapatának. A [[Cork]]-i születésű védő az ezt követő 12 évben jelentős hazai és nemzetközi sikereket ért el a vörös ördögök színeiben. [[Early Barrett]], aki szintén védőként játszott kulcsszerepet az Oldham kupameneteléseiben, és feljutásában, 1992 februárjában lett az [[Aston Villa FC|Aston Villa]] játékosa, 1,7 millió fontért cserébe. Ebben az időben ő volt a szigetország egyik legdrágább védője, és később ligakupát nyert a birminghami gárdával, majd több mint 200 élvonalbeli bajnokival a háta mögött, 2000-ben visszavonult.
| |||