„Mandzsukuo” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
a (→‎Diplomáciai elismertség: névelő törlése)
=== Második kínai–japán háború és a világháború ===
{{fő|Második kínai–japán háború|második világháború}}
[[Fájl:RIAN archive 834147 Hoisting the banner in Port-Artur. WWII (1941-1945).jpg|bélyegkép|jobbra|250px|A szovjet Csendes-óceáni Flotta matrózai kitűzik a zászlót [[Port Arthur]]ban]]
 
A [[Marco Polo hídi incidens|Marco Polo hídnál történt incidens]] után a japán hadsereg innen kiindulva [[Második kínai–japán háború|rohanta le]] Északkelet-Kínát. 1939-ben határvita tört ki a [[Mongol Népköztársaság]] és Mandzsukuo között, és ez végül a [[Halhin-goli csata|Halhin-goli csatában]] teljesedett ki. A minden téren fölényben lévő szovjet sereg döntő vereséget mért a mandzsukuoi csapatok által támogatott [[Kvantung-hadsereg]]re. Ez volt az egyik olyan esemény, ami eltántorította a japán hadvezetést a [[Szovjetunió]] kárára való terjeszkedéstől.
 
1945. augusztus 9-én a Szovjetunió hadat üzent Japánnak a [[jaltai konferencia]] idején tett ígéretének megfelelően, és megkezdte Mandzsukuo megszállást. A körülbelül {{szám|200000}} fős jól képzett, megfelelően felszerelt mandzsukuoi hadsereg gyenge teljesítményt nyújtott a támadók ellen. Sok egység harc nélkül adta meg magát, néhol pedig egyenesen fellázadtak a japánok ellen.<ref name="Jung303">{{Opcit|n=Jung Chang, Jon Halliday|o=303}}</ref> {{kínai|Pu Yi|Pu Ji}} remélte, hogy sikerül [[Japán]]ba menekülnie és az amerikaiaknak adhatja meg magát, ez a terve azonban nem sikerült: szovjet ejtőernyősök elfogták és a Szovjetunióban internálták. Később kiadták a [[Kínai Népköztársaság]]nak, amely háborús bűnösként elítélte őt.<ref>{{cite web |url=http://www.historytoday.com/richard-cavendish/pu-yi-last-emperor-china-pardoned |title=Pu Yi, last Emperor of China, is pardoned |author=Richard Cavendish |publsiher=History Today |date=2009-12-04 |accessdate=2013-12-17}}</ref> A szovjet csapatok kifosztották az országot, iparának mintegy felét leszerelték és a Szovjetunióba vitték,<ref name="manchuri">{{cite web |url=http://education.yahoo.com/reference/encyclopedia/entry/Manchuri |title=Manchuria |publisher=Columbia University Press |accessdate=2013-12-17}}</ref> a [[Kínai Kommunista Párt]] tiltakozását is figyelmen kívül hagyva a SzovjetúnióSzovjetunió nem fogta vissza csapatait, így a katonák szabadon rabolhattak, illetve erőszakolhattak az elfoglalt városokban.<ref name=FCJones>{{cite book |author=F. C. Jones |year=1949 |title=Manchuria since 1931 |publisher=Royal Institute of International Affairs |location=London, Oxford University Press |chapter=Chapter XII - Events in Manchuria, 1945-47 |pages=224–5 and pp.227–9 |url=http://oudl.osmania.ac.in/bitstream/handle/OUDL/13712/216873_Manchuria_Since_1931.pdf?sequence=2 |accessdate=17 May 2012}}</ref><ref>{{cite book |url=http://books.google.com/books?id=4ZpVntUTZfkC&lpg=PP1&dq=the%20last%20empress%20chiang&pg=PA575#v=onepage&q=mukden%20berlin%20rape%20and%20pillage&f=false |title=The last empress: Madame Chiang Kai-Shek and the birth of modern China |author=Hannah Pakula |year=2009 |publisher=Simon and Schuster |location= |page=530 |isbn=1-4391-4893-7 |pages= |accessdate=2010-06-28}}</ref>
 
A szovjetek együttműködtek a kínai kommunista erőkkel, szállítóeszközöket és a zsákmányolt japán fegyverzetet átadva nekik, valamint megtagadták a kínai kormányerőktől a kikötők és vasutak használatát, így azok csak novembertől kezdhettek fokozatosan csapatokat küldeni. A szovjetek ideiglenes tartózkodását folyamatosan meghosszabbították 1946 májusáig, ami alatt az ipari és hadiipari felszereléseket a szovjetek elszállították, ezt később azzal magyarázva, hogy egyébként a nacionalistákat erősítették volna.<ref>{{Opcit|n=Jordán Gyula|o=115}}</ref> Innentől számítva egészen 1948-ig a terület a [[Kína hadereje|Népi Felszabadító Hadsereg]] egyik legfontosabb bázisaként szolgált, ahonnan a harcukat folytathatták a [[Kuomintang]] ellen. A megszálló szovjet erők megnyitották a japán fegyverraktárakat a kommunisták előtt, így azok több százezer puskát és géppuskát, nagy mennyiségű lőszert és tüzérségi eszközöket szereztek. A korábbi bábhadsereg katonáit és a megszállás miatti sok munkanélkülit pedig besorozták a Kínai Vörös Hadseregbe.<ref name="Jung303" /> A Mandzsúriában hagyott másfél millió japán többsége hazatérhetett 1946 és 1948 között az USA hadiflottája jóvoltából.
[[Fájl:Manchuguo Poster.harmony of J,C and Mpeople.jpg|thumb|170px|[[Propaganda]] poszter, amely a [[han kínaiak]], [[japánok]] és [[mandzsuk]] közötti harmóniát hirdeti. A szöveg szerint: "Japán, Kína és Mandzsukuo együttműködésével a világ békés lehet."]]
 
Az államot papíron a kínai köztársasági modell alapján alkották meg, erős miniszterelnöki pozícióval és különböző minisztériumokkal. Ezek azonban nem végeztek tényleges kormányzati munkát, így bár a miniszterek mind kínai származásúak voltak, helyetteseik kivétel nélkül a japánok közül kerültek ki, és ők gyakorolták a tényleges hatalmat.<ref>{{Opcit|n=Pu Ji|o=298}}</ref> A tényleges hatalmat a névleg a miniszterelnök alá tartozó Államtanács Általános Ügyi Bizottságán keresztül gyakorolták, amin mindig a Kvantung-hadsereg vezérkari főnöke elnökölt. 1934 decemberében a fontos kormányzati pozíciók 53%-át töltötték be japánok, ez az arány 1940-re 69%-ra nőtt.<ref>{{cite web |url=http://d-scholarship.pitt.edu/10386/1/HallAndrewReednopics2003.pdf |title=Constructing a ‘Manchurian’ Identity: Japanese Education in Manchukuo, 1931-1945 |author=Andrew Reed Hall |publisher=B.Phil., University of Pittsburgh, 1993 |accessdate=2013-12-25}}, 24–25. o.</ref>
 
A mandzsukuói politikára és kormányzatra jelentős nyomást gyakorolt a [[Kvantung-hadsereg]], annak kinevezett vezetője pedig szinte a kormányfőjéhez hasonló hatalommal rendelkezett, és akár még a császár döntéseit is megvétózhatta. A védelmi ügyeket közvetlenül, a költségvetést, gazdaságot és monetáris politikát közvetetten, az Államtanácson keresztül irányították, a többi ügyet pedig japán bürokratákra bízták jóval kisebb felügyelet mellett.<ref>Andrew Reed Hall: i. m. 26. o.</ref> Habár a császár az elején igyekezett engedményeket kicsikarni, később ezt feladva szó nélkül írta alá az elé tett anyagokat. Amikor {{kínai|Pu Yi|Pu Ji}} és felesége egy napon sétálni mentek {{kínai|Xinjing|Hszinking}}ben, japán rendőrök indultak utánuk, és visszakísérték a császári párt a rezidenciájukra, ahol tájékoztatták őket, hogy jobb a személyes biztonságuk szempontjából, ha a jövőben tartózkodnak ettől. Ezek után a császár szinte házi őrizetben élt, palotája foglyaként. Ez az eset is remekül tükrözi a [[Kvantung-hadsereg]] nagymértékű befolyását az országban.<ref>{{Opcit|n=Pu Ji|o=297}}</ref>
Fejlődés állt be a mezőgazdaságban is, ahol {{szám|12576000}} hektárról {{szám|15251000}} hektárra nőtt meg megművelt földterület 1930 és 1940 között, évi 2%-os növekedést mutatva. Kétszer akkora volt a fejenkénti megművelt terület, mint Kína bármely más részén.<ref>Alexander Eckstein, Kang Chao, John Chang: i. m. 247. o.</ref> Ezzel együtt azonban jelentősen deficitessé vált a kereskedelem, és nagyban függött a Japán tőkebehozataltól. Mivel a legértékesebb földek már művelés alatt álltak, a mezőgazdaság fejlődése lelassult, a japánok pedig inkább az ipart, a vasútvonalak építését és a kereskedelem fejlesztését részesítették nagy támogatásban.<ref>Alexander Eckstein, Kang Chao, John Chang: i. m. 249. o.</ref> Míg a GDP 44,7 %-át tette ki a mezőgazdaság 1924-ben, addig 29,4 %-át 1941-ben.<ref>Alexander Eckstein, Kang Chao, John Chang: i. m. 255. o.</ref>
 
A bankrendszert jelentősen megreformálták és első alkalommal egységesítették a régióban használt fizetőeszközt. 1932. június 14-én létrejött a [[Mandzsu Központi Bank]], amely július 1-jétől hozzálátott a [[mandzsukuói jüan]] kibocsátásához. Mint máshol is, itt is a japánok voltak vezető pozícióban.<ref name="IMFTEsec2" /> Az újonnan bevezetett pénz a [[japán jen]]nel egyenlő értékű volt, elősegítve ezzel az ország integrációját a jen-blokkba. A Kvantung-hadsereg megvetette a [[zaibacu]]kat, a század elején létrejött mamutvállalatokat, így őket nem is vonta be az ország iparosításába, amely a kormány és a kiválasztott vállalkozók egyetértésén alapult. Előbbi részéről a hadsereg, a [[Csoszon Bank]] és a [[Dél-mandzsúriai Vasúttársaság]] vett részt. A vállalkozók között megtalálható volt például a [[Nissan]].<ref name="Imperialism">{{cite web |url=http://www.japanfocus.org/-Prasenjit-Duara/1715 |title=The New Imperialism and the Post-Colonial Developmental State: Manchukuo in comparative perspective |author=Prasenjit Duara |accessdate=2010-07-25 }}</ref><ref name="Totman582" /> A fejlesztést támogatta az 1936 decemberében létrehozott [[Mandzsukuói Ipari Bank]], amelynek kezdőtőkéje 60 millió jen volt, és a második világháború végén 600 milliárd dollárral rendelkezett.<ref name="IMFTEsec2" />
 
=== Infrastruktúra ===