„Kályha” változatai közötti eltérés

== Története ==

Az [[őskor]] népei, melegebb [[éghajlat]] alatt is élvén, inkább [[kandalló]]val fűtötték lakóterüket. IrottÍrott bizonyítékok azonban csak a Kr. u. 650. év körül kezdenek létezésükről tanúskodni, míg kályhafiókok csak a [[15. század]]ból, egész kályhák pedig attól kezdve maradtak reánk. Ezek a kályhák mind mázas vagy mázatlan, dombor- vagy festett díszítésű, égetett agyaglemezekből (a kályhafiókokból) vannak szerkeztveszerkesztve és kívülről fűthetők. Alakjuk általában [[négyszög]]letes, sokszor egész magasságukban egyforma szélességű, sokszor egy szélesebb alsó és egy keskenyebb felső építményre oszlik. Talapzatuk lábakon nyugszik; fölül, néha középütt is, többé-kevésbé díszes párkánnyal bírnak. Formailag és díszítésükben legtökéletesebbek e korban a svájci és német kályhák; ezeket utánozzák a többi országok, köztük [[Magyarország]] is, ez utóbbi inkább csak a kályhafiókok díszítésében, mint a kályha architektúrájában alkalmaz nemzeti motívumokat. A [[barokk]] és [[rokokó]] korszakban az addig testes kályhák megnyúlnak; nem fiókokból, hanem nagyobb darabokból (sokszor az egész kályha csak 2 darabból áll) szerkesztik és/vagy polikrom díszítésűek, vagy egészen fehérek, néha aranyozott részletekkel. E korszakban már a francia kályhák lépnek előtérbe. A [[vas]]- és [[porcelán]] kályhák használata a [[18. század]]ban kezdődött. Magyarországon a 15. század közepén kezdett a kályha használata szélesebb körben elterjedni. [[Vajdahunyad]] várából töredékek maradtak fenn egy liliomos díszítésű fiókos és főpárkányú, háromszínű mázas kályhából. Nálunk a kályhát általában a szoba sarkába tették és melléje néha padokat helyeztek. A legrégibb reánk maradt magyar kályhák a [[17. század]]ból valók. Ilyen több van Felső-Magyarországon, pl. egy igen szép Krasznahorkán<!--ha nem pusztult el a tűzvészben-->, kettő meg az [[Magyar Iparművészeti Múzeum|Iparművészeti Múzeumban]]. Az utóbbiak közül az egyik kisebb embermagasságú, polikrom díszítésű, a másik óriási nagy Besztercebányáról származik; ennek igen gazdag szőlőfürtös, baluszteres főpárkánya van, fiókjainak ónzománcos, fehér és kobaltkék tulipános díszítése pedig tipikus magyar ízlésre vall. Ugyanott van egy 1773 évszámmal ellátott székely zöld zománcos kályha is.

Tüzelőanyag szerint egy kályha lehet szilárd tüzelőanyagú (fa, szén), olajtüzelésű, villamos fűtésű, villamos fűtésű hötárolóshőtárolós, és gáztüzelésű kályha.

A kályha anyaga szerint lehet vaskályha, vagy cserépkályha.

Az olajtüzelésű, és gáztüzelésű kályha lassan elveszti jelentőségét, és újra előtérbe kerültek a szilárd tüzelésű, fa, faapríték, pellet, fabrikett, és széntüzelésű kályhák.

Az elektromos hőtárolós kályhák előnye, hogy csúcskizárásos, vezérelt szabályozással, olcsóbb árammal felfűthetők, és az igény jelentkezésekor hőmérsékletszabályozással adják le a tárolt hőt.

Ezeket a jobb hatásfok végett idővel felváltotta a cserépkályha, amit egy helyiség egyedi fűtésére alkalmaznak (a különleges, falba épített szerkezetektől eltekintve), az alaptípus nagy tömegű, hőtárolásra alkalmas, zárt tűzterű (ajtós). A zárt tűztér nem azonos a zárt égéstérrel, amelyik nem a belső helyiségekből veszi a levegőt, hanem külön vezetéken kívülről kapja. Tüzelőanyaga legtöbbször fa (egyajtós), a jobb hatásfok céljából több függőleges, vagy vízszintes huzammal, járattal.

A vaskályhák vegyes tüzelőanyagra alkalmasak, ezen belül az egyaknás kályhák a jó minőségű, kis gáztartalmú szenek eltüzelésére. Egy helyiség egyedi fűtésére alkalmazzák. Szerkezetük acéllemez burkolatból, öntöttvas testből, és samott szigetelésből áll, általában két (esetleg három) ajtóval. Az égés szakaszos, ezért időszakos fűtésre alkalmas, a hőt gyorsan leadja, tömege kicsi. Az alsó részben [[rostély]] helyezkedik el, levegőt az ajtók állítható nyílásain át kap. A kétaknás, ún. folytonégő kályha állandó fűtésre alkalmas. Egyik aknájába tesszük a tüzelőanyagot, ami a rostélyra csúszva ég el, az égés a rostély mozgatásával, kihamuzással szabályozható, a tüzelőanyag utánadagolásával az égés folyamatos.

A mai gyakorlat a kályha és kandalló elnevezést kissé másképp használja, kandallónak (esetleg kandalló-kályhának) nevezhetnek vasvázas, fémszerkezetű (belül szigetelt), egy-, vagy kétajtós, üvegajtós, a kéménybe füstcsővel csatlakozó, iparilag egyben előállított, helyszíni építési munkát, körbefalazást nem igénylő fűtőberendezést is. Ezeken a burkolat díszítő célt szolgál, kisebb tömegű, kevesebb hőt tárol.