„Alekszandr Szergejevics Dargomizsszkij” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a hivatkozás előtti és utáni dupla írásjel javítása, egyéb apróság AWB |
|||
55. sor:
[[Fájl:Некрополь мастеров искусств 051.jpg|thumb|Dargomizsszkij síremléke a Tyihvin-temetőben (Szentpétervár, Alekszandr Nyevszkij monostor)]]
[[1859]]-ben Dargomizsszkijt az akkor alapított Orosz Zenei Társaság vezetőjévé választották. Megismerkedett a fiatal zeneszerzők csoportjával, amelynek központi figurája volt [[Milij Alekszejevics Balakirev|Balakirev]] (ebből a csoportból alakult meg később az [[Orosz ötök]]).
Dargomizsszkij új opera komponálásán gondolkodott. Témát keresve először Puskin ''Poltava'' című költeménye, majd az orosz ''Rogdan''-legenda merült fel, de ezeket elvetette. Végül Puskin ''Kis tragédiák'' című, négy önálló darabból álló művéből ''A kővendég'' címűt választotta. A munka azonban meglehetősen lassan haladt, részben a szerző művészi válsága miatt, ugyanis a ''Ruszalka'' lekerült a színházak repertoárjáról, részben pedig a fiatalabb muzsikusok elutasító magatartása miatt. A zeneszerző ismét európai útra indult: [[Varsó]], [[Lipcse]], Párizs és Brüsszel voltak a főbb állomások, ahol is sikeresen szerepelt ''A cseléd'' című zenekari darabjával és a Ruszalka részleteivel. Elismerően nyilatkozott Dargomizsszkij művészetéről [[Liszt Ferenc]] is. Visszatérve hazájába, külföldi sikereitől inspirálva újult erővel látott hozzá ''A kővendég'' kidolgozásához.
A nyelvezet, amit választott majdnem egészében dallamos [[recitativo|recitativókból]] áll, egyszerű akkordkísérettel, amely felkeltette az Ötök és különösen [[Cezar Antonovics Kjui|Cezar Kjui]] figyelmét, aki az idő tájt az orosz opera megreformálásának útjait kutatta.
65. sor:
Végrendelkezésének megfelelően <ref>Музыкальная энциклопедия. Гл. ред. Ю. В. Келдыш. М.: Советская энциклопедия, 1973―1982</ref>, ''A kővendég'' című operát Kjui fejezte be, a hangszerelést pedig [[Nyikolaj Andrejevics Rimszkij-Korszakov|Rimszkij-Korszakov]] végezte el.
Dargomizsszkij újításait fiatalabb pályatársai nem ismerték el, és leereszkedően tévútnak minősítették. A néhai Dargomizsszkij stílusának harmóniai szókincsét, a rá oly jellemző, egyéni harmóniai struktúrákat, Rimszkij-Korszakov radikálisan átszerkesztette: újabb meg újabb rétegeket rakva fel, mint a régi freskókon, saját ízléséhez igazítva ezzel a darabot (ahogy ezt tette Muszorgszkij Borisz Godunov és Hovanscsina operái esetében is).
Dargomizsszkij a Tyihvin-temető művészeknek szentelt részében, Glinka sírjának közelében alussza örök álmát.
76. sor:
''A kővendég'' nélkül elképzelhetetlen lenne az orosz zenei kultúra fejlődése. Három opera – az ''Iván Szuszanyin'', a ''Ruszlán és Ludmilla'' és ''A kővendég'' – hatott teremtő erővel Muszorgszkijra, Rimszkij-Korszakovra és Borogyinra. A ''Szuszanyin'' – opera, melynek főszereplője a nép, a ''Ruszlán'' – mitikus, mélyben gyökerező orosz téma, és a ''Vendég'', amelyben a dráma uralkodik a dallam édes szépsége fölött.|Viktor Korsikov tanulmánya „A kővendég”-ről <ref>Виктор Коршиков. Хотите, я научу вас любить оперу. О музыке и не только. М.: Студия ЯТЬ, 2007</ref>}}
[[Fájl:Chaliapin F. (Шаляпин Ф. И.) 1916 as melnik in Rusalka.jpg|thumb|left|180px|[[Fjodor Ivanovics Saljapin|Saljapin]] a ''Ruszalka'' molnár szerepében]]
Dargomizsszkij másik operája a [[Ruszalka (Dargomizsszkij)|Ruszalka]] szintén fontos helyet foglal el az orosz zene történetében: az első orosz opera a hétköznapi lélektani dráma műfajában. Ebben a zeneszerző az elhagyott kedves számos változatban ismert legendáját dolgozza fel, aki tündérré változik és bosszút áll a hűtlen férfin.
Dargomizsszkij két viszonylag korai operája, az ''Esmeralda'' és a ''Bacchus diadala'' hosszú ideig várt a bemutatóra, és nem is vált népszerűvé.
82. sor:
Sikeresek voltak viszont a szerző vokális és kamaraművei. Korai, lírai hangvételű dalai, amelyeket az [[1840-es évek]]ben komponált, az orosz népzene hatását mutatják – a későbbiekben ez a stílus figyelhető meg [[Pjotr Iljics Csajkovszkij|Csajkovszkij]] dalaiban is. A továbbiakban dalait a mély drámai szenvedély és a kifejezés őszintesége jellemzi, megelőlegezve Muszorgszkij vokális műveit. A dalok sorában tisztán megmutatkozik a szerző komikum iránti érzékenysége is, ilyenek ''A hernyó'', ''A kormányhivatalnok'', stb.
Dargomizsszkij négy művet írt zenekarra, ezek: a ''Bolero'' ([[1839]]), a ''Baba-Jaga'' ([[1862]]), ''A szolgalegény'' ([[1864]]) és a ''Fantázia finn témákra'' ([[1867]]). A zenekari hangzás eredetisége és a kitűnő hangszerelés ellenére ezeket a darabokat elég ritkán adják elő. Ezek a művek Glinka szimfonikus hagyományainak folytatását jelentik, és gazdag örökségként szolgálnak a későbbi orosz szerzők zenekari műveihez.
A [[20. század]]ban a Dargomizsszkij zenéje iránti érdeklődés újjáéledt: operáit a [[Szovjetunió]] vezető színházai játszották, zenekari műveit [[Jevgenyij Szvetlanov]] kiadta az ''Orosz szimfonikus zene antológiája'' sorozatban, dalai pedig az énekesek repertoárjának szerves részévé váltak. Azon zenetudósok között, akik a legnagyobb mértékben járultak hozzá Dargomizsszkij művészetének megismertetéséhez, a legismertebbek ''Anatolij Nyikolajevics Drozdov'' és a már említett ''Mihail Szamojlovics Pekelisz'', aki számos munkáját szentelte a zeneszerzőnek.
145. sor:
* Az Orosz Központi Bank 2013. január 9-én értékes fémből készült emlékérmét bocsátott ki a zeneszerző születésének 200. évfordulójának emlékére, az ''Oroszország kiemelkedő személyiségei'' sorozatban.
* 2013. január 28-án egy felbélyegzett borítékot adtak ki, a bélyegen a következő felirattal: „200 éve született A.Sz.Dargomizsszkij zeneszerző (1813-1869)”
* Az Orosz Kulturális Örökségi Minisztérium honlapján videó oktató leckéket tettek közzé: [http://culture.ru/lecture/view/470
* 2013. május 26-án Vjazem városában márvány talapzaton álló bronz mellszobrot avattak Dargomizsszkij tiszteletére (a szobrászművész: I.N.Csumakov, Minszk). Ez a világon a második szabadtéri alkotás a zeneszerzőről.
| |||