„Anna Leonowens” változatai közötti eltérés

| szakma = [[író]], [[tanító|tanítónő]]nő

'''Anna Leonowens''' ([[Ahmadnagar]], [[1831]]. [[november 26.]] – [[Montréal]], [[1915]]. [[január 15.]]) [[Egyesült Királyság|angol]] [[író]], tanár és szociális aktivista, aki arról ismert, hogy [[Thaiföld|Sziám]] királyának, [[IV. Ráma thaiföldi király|Mongkut]]nak feleségeit és gyermekeit tanította, illetve hogy társalapítója volt a ''Nova Scotia College of Art and Design'' nevű [[Kanada|kanadaikanada]]i művészeti iskolának. Leonowens sziámi élményeit [[1944]]-ben [[Margaret Landon]] dolgozta fel ''[[Anna és a király (regény)|Anna és a király]]'' című regényében, valamint több film és minisorozat készült a történet alapján, és [[1951]]-ben ''The King and I'' címmel [[Richard Rodgers]] és [[Oscar Hammerstein II]] musicalt is készített belőle.

Anna Leonowens [[1831]]. [[november 26.|november 26]]-án született [[Ahmadnagar]]ban, [[India|Indiában]] Anna Harriette Edwards néven. Második lánya volt Thomas Edwards utász őrmesternek, korábbi műbútorasztalosnak, és [[Egyesült Királyság|angol]]-[[India|indiaiindia]]i feleségének, Mary Anne Glasscottnak, aki a [[Mumbai|bombay-i]] hadsereg egy ezredesének lánya volt. Élete során Anna elidegenedett családjától és azon fáradozott, hogy alacsony származását elrejtse, ennek érdekében úgy írt saját magáról, hogy [[Crawford]]ban, [[Caernarfoni vár|Caernarfonban]] ([[Wales]]) született és apja egy kapitány volt. Ezzel a tettével nem csak saját magát, de gyermekeit is óvta, akiknek jobb lehetőségeket biztosított azzal, hogy keveredett származásuk ismeretlenségben maradt. A kutatások nem találták nyomát caernarfoni születésének, ami hatalmas sokként érte a várost, ahol hosszú ideig hitték, hogy híres lakóval büszkélkedhetnek.<ref>{{cite web|url=http://pheeds.com/Caernarfon.html|title=''Caernarfon város honlapja''|publisher=pheeds.com|language=angol|accessdate=2009-11-19}}</ref>

1867-ig, közel hat éven át tanította a királyi családot, később a király idegen nyelvi titkára lett. Bár pozíciója nagy tiszteletet és bizonyos fokú politikai befolyást is eredményezett a tanárnő számára, nem találta meg számítását ebben a munkában, és a király maga is úgy vélte, nehéz személyiség.<ref>A. Leonowens, ''Governess at the Siamese Court'', 1954 edn, xv.</ref>

1869-ben Leonowens New Yorkban élt, és utazási cikkeket írt egy bostoni lap, az ''Atlantic Monthly'' számára. Ezek között volt a ''The Favorite of the Harem'' című cikk, mely a New York Timesban úgy jelent meg, mint egy igaz történeten alapuló keleti szerelmes történet.<ref>'September Magazines', ''New York Times'' (2 September 1872), p. 2.</ref> Cikkét két részes emlékirattá bővítette, első volt a ''The English Governess at the Siamese Court'' (1970), mely nagy, de egyben szenzációhajhász hírnevet is szerzett neki. Írásaiban kritikusan fogalmaz az udvari életről, beszámolója nem mindig hízelgő az udvarra nézve, ezt számos vita tárgyát képezte Thaiföldön. Azzal is megvádolták, hogy felnagyította a királyra gyakorolt befolyását.<ref>Henry Maxwell, Letter to the Editor: 'The King and I', ''The Times'' (19 October 1953), p. 3, col. F.</ref><ref>Direck Jayanama, Letter to the Editor: '"The King and I" Foreign Policy of a Siamese Ruler', ''The Times'' (26 October 1953), p. 11, col. F.</ref>

Lánya, Avis Thomas Fyshe, skót bankár felesége lett, fia, Louis pedig visszatért Sziámba és királyi lovasság tisztje lett. Feleségül vette Caroline Knoxot, Sir Thomas George Knox brit konzul lányát Bankgokban, és thai feleségét, Prang Yen is.<ref>Bradford Smith, "It Was Love, Love, Love", ''The New York Times'', 16 September 1962</ref><ref>R. J. Minney, ''Fanny and the Regent of Siam'' (The World Publishing Company, 1962). This book recounts the life story of Caroline Knox's elder sister, Fanny Knox, and the family's mixed-race history.</ref><ref>"A Dark Tragedy in Siam: The Execution of Pra Preecah—A Native Nobleman Beheaded for Marrying A British Officer's Daughter—How a Cruel King Can Retain A Grudge For Years—Medieval Horrors in the Nineteenth Century", ''The New York Times'', 12 April 1880. This lengthy article identifies Sir Thomas George Knox's wife and mother of his children as Prang Yen, a Siamese noblewoman.</ref> Csulalongkorn támogatásával Louis sikeres kereskedő céget hozott létre, mely azóta is a nevét viseli, napjainkban is Thaiföldön működik a Louis T. Leonowens Co. Ltd.<ref>[http://www.louist.co.th www.louist.co.th]</ref>.

[[Margaret Landon]] ''Anna és a király'' című regénye Anna Leonowens királyi udvarban töltött éveit dolgozza fel kitalált elemekkel, hangsúlyozva a rabszolga felszabadítás témáját, mely párhuzamos volt amerikai olvasóinak szimpátiájával.<ref>Laura Donaldson, "The King and I" in Uncle Tom's Cabin, or on the Border of the Women's Room', ''Cinema Journal'', Vol. 29, No. 3 (Spring, 1990), pp. 53-68.</ref> 1946-ban [[Talbot Jennings]] és [[Sally Benson]] forgatókönyvre adaptálta a történetet ''[[Anna és a sziámi király (film, 1946)|Anna és a sziámi király]]'' [[Irene Dunne]] és [[Rex Harrison]] főszereplésével. A filmet eleinte engedélyezte a thai kormány, ám 1950-ben már betiltották a másodszori bemutatását. Válaszul thai szerzők, [[Seni Pramoj|Seni]] és [[Kukrit Pramoj]] megírták saját beszámolójukat 1948-ban és elküldték az amerikai politikusnak és diplomata Abbot Low Moffatnak, aki felhasználta azt saját, ''Mongkut, the King of Siam'' című életrajzi művéhez (1961). Moffat a Pramoj testvérek kéziratát a [[Kongresszusi Könyvtár]]nak adományozta 1961-ben.<ref>[http://www.loc.gov/rr/asian/guide/guide-southeast.html Southeast Asian Collection, Asian Division, Library of Congress.]</ref><ref>[http://www.archive.org/details/mongkutthekingof002419mbp Mongkut, the King of Siam] Entire text online at the Internet Archive.</ref> Az akkor újonnan függetlenné vált Indiában betiltották, mert szerintük pontatlanságokat tartalmazott egy keleti királyra nézve.

1960-ban Thaiföld uralkodója, [[IX. Ráma thaiföldi király|Bhumibol Aduljadezs]], Mongkut ükunokája azt állította, a musical változat 90%-ban túlzásokat tartalmazott a királyról. Monkut igazán kedves ember volt.<ref>Marguerite Higgins, 'Siam King Found Shy And Welfare-Minded', ''Washington Post'' (30 August 1951), pg. B11.</ref> Évekkel később Sirikit thai királynő 1985-ös New York-i látogatása során megnézte a Broadwaybeli musical-feldogozást Yul Brynner meghívására.<ref>[http://thaiembdc.org/monarchy/k_i/bostonk_i.html]</ref> Az akkori thai nagykövet ismét Thaiföld rosszallását fejezte ki a musicallel szemben annak nép-központú beállítottsága és a sziámi nemzet gyerekesnek és alárendeltnek való ábrázolása miatt.

1972-ben a [[20th Century Fox]] készített egy [[The King and I (televíziós sorozat)|televíziós sorozatot]] a CBS csatorna számára, melyben Brynner mellett ezúttal [[Samantha Eggar]] játszotta Anna szerepét. Margaret Landon megvádolta a készítőket, hogy pontatlanul és megcsonkítottan dolgozták át az ő szerzői jogtulajdonában lévő művét, majd sikertelenül perelte a társaságot a szerzői jog megsértése miatt.<ref>Lawrence Meyer, 'Court And "The King"', ''Washington Post'' (21 November 1972), pg. B2.</ref><ref>Landon v. Twentieth Century-Fox Film Corp., 384 F. Supp. 450 (S.D.N.Y. 1974), in Donald E. Biederman, Edward P. Pierson, Martin E. Silfen, Janna Glasser, ''Law and Business of the Entertainment Industries'', 5th edition (Westport, Connecticut: Greenwood, 2006), pp. 349-356.</ref> A sorozat nem lett sikeres, 13 epizód után törölték is.