„Gleccser” változatai közötti eltérés

helyesírási javítások
a (Removing Link FA template (handled by wikidata))
(helyesírási javítások)
A gleccserek folytonos mozgásban vannak, mozgásuk vagy 8-10 milliószor lassúbb, mint ugyanolyan tömegű [[víz]]é. Évenként 60-120 méternyi utat tesznek meg lefelé. A gleccser mozgásának sebessége a tömegétől és hajlásának mértékétől függ. A jég tömege hegyvidéki lejtőkön helyezkedik el, ahonnan lecsúszik. A csúszáson kívül még elasztikus, képlékeny mozgása is van, mivel a jég nem egyetlen összefagyott tömb, hanem hóból összepréselődő anyag. A gleccser felülete csak olyan helyeken sima és összefüggő, ahol a hajlása egyenletes és viszonylag meredek, ahol azonban az esése kisebb, ott akadályokkal kell megküzdenie, és bármennyire képlékeny is a gleccser jégtömege, összetöredezik, széles haránthasadékok keletkeznek. Azokon a helyeken, ahol a szélessége megnagyobbodik, hosszirányú hasadékok keletkeznek, a gleccservég felé pedig oldalhasadékok.
 
Ahol a völgy hirtelen mélyül, ott a gleccser jege apróbb, nagyobb tuskókra töredezik és jégesések vagy gleccserkaszkádok keletkeznek. Ha két hasadékrendszer kereszteződik, akkor a jégsziklák torony vagy obeliszk módjára felhalmozódnak, feltornyosodnak és úgynevezett jégtűk emelkednek a gleccseren magasba. Ezek sokszor messze elhallatszó dörgés közben omlanak össze. Az [[Alpok]] gleccserei a tenger színe fölött átlag 2260 méterig (általában 1500-2000 métert) ereszkednek alá, mert e magasság alatt már egyrészről a [[Nap]] melege, a légkör hőmérséklete, de különösen a meleg szelek (főn) annyira hatékonyak, hogy a jég nem marad meg. Erős olvadás kezdődik már rendszerint a hóhatár alatt néhány száz méternyire, míg végül az egész gleccsertömeg elolvad. Az olvadás határa nem állandó, az egyes évek és vidékek klimatikus viszonyai szerint ingadozó. Hideg, nedves években aránylag kevés jég olvad, a gleccser lejebblejjebb kerül a völgyben. Ha azonban a nyár nagyon meleg, akkor túl sok jég olvad el és a gleccser visszahúzódik. Egyes völgyek olyan részei, ahol korábban gleccser volt, egészen mentesek a gleccsertől.
 
A vizsgálatok azt mutatják, hogy az Alpokban a gleccserek visszahúzódnak, vagyis terjedelmük csökken. [[Dél-Amerika|Dél-Amerikában]] a gleccserek legalsó határa 4000–5000 méter, a Himalájában 3400 méter. A gleccser felületén az olvadás következtében keletkező víz vagy azokba a finom repedésekbe szivárog, melyek az egész gleccser tömegét átjárják, vagy pedig apró patakocskák alakjában folyik le a gleccser felületéről addig, amíg valahol nagyobb hasadékra akad. Néha úgynevezett gleccsermalomba folyik, amely olyan üreg a gleccserben, amely egész vastagságán végighalad és helyenként nagy barlangokká szélesedik. Az egész megolvadt víztömeg a gleccser alján összegyűlik, és mint gleccserpatak folyik ki abból. Az a több méter magas jégboltozattal körülvett hely, ahol a gleccserpatak a szabadba kerül, a '''gleccserkapu'''. Számos folyó vize gleccserpatakokból ered, így például a [[Rhône]] folyó is.
A jégár felületére a szomszédos lejtők omló szikláiból nagy mennyiségű kőtuskó, kőporladék kerül, amelyek a jégár mozgásával hosszú sorban hatalmas sáncokká, úgynevezett morénákká, halmozódnak. A felhalmozódott kőtömegek helyzete szerint szokás a morénákat megkülönböztetni. Amikor a kőtörmelékek a gleccser hosszával párhuzamosan a gleccser szélén, vagy a mellette levő hegylejtőn fekszenek, oldalmorénákról beszélünk. Ezek nem egyebek, mint azon törmelékek összessége, melyek a gleccser hegyoldalairól hullottak alá. A gleccser végén levő hatalmas kőtörmelékek, melyek abból az anyagból halmozódtak fel, melyeket a gleccser hátán hurcolt és olvadáskor tömegekben lerakott, végmorénák vagy homlokmorénák. A gleccser közepén a gleccser hosszával párhuzamosan haladó kőhalmazokat középmorénáknak vagy guffer-vonalaknak nevezzük. Ezek két völgy gleccserének egyesüléséből, illetőleg a két összekerült gleccser oldalmorénáinak egybehalmozódásából keletkeztek.
 
Óriási az a kőtörmelék, kőhalmaz, amely a gleccser mozgása következtében a szomszédos hegységből a gleccserre kerül és mint [[moréna]] rakódik le. A morénák szerkezetében nincs semmi rend a törmelék nagysága és fekvése szerint, a rétegességnek semmi nyoma. Kisebb és nagyobb darabokat élre, vagy lapjukra fektetve, nem ritkán összevissza karcolva találnak, tehát egészen másképenmásképpen mint a vizleraktavízlerakta üledékes kőzetek. A gleccser által szállított kőtuskók, kőtörmelékek gyakran a gleccsermeder fenekére kerülnek, vagy a meder oldalára és ott a gleccser medrét vagy medrének oldalát képező kőzeten karcolást idézhetnek elő. Ez jó jelzi a gleccser által megtett utat. A gleccser tömege pedig útközben erősen súrolja, simítja a vele érintkező kőzeteket és ez a súrolás, valamint a karcolások jelenléte és a morénák nyomai mind árulkodó jelek arra nézve, hogy valamely vidéken valaha gleccserműködés volt. Egyes helyeken előfordul, hogy nagy kőtuskók, melyeket a gleccser magával hurcol, megakadályozzák azt, hogy az alattuk levő és általuk elfedett jég megolvadjon, de körülötte a jég megolvad. Ekkor nagy 2-3 méter magas jégoszlopok képződnek, melyeknek tetején egy kőtuskó ül. Az ilyen gleccserképződmények a gleccserasztalok. A kőtuskó ugyanis elzárta a meleget, a jég alatta megmaradt, körülötte azonban elolvadt.
 
== A gleccserek visszahúzódása ==
Névtelen felhasználó