„Eposz” változatai közötti eltérés

71 bájt hozzáadva ,  4 évvel ezelőtt
→‎Az eposz objektivitása: Egyértelműsítés
a (portál)
(→‎Az eposz objektivitása: Egyértelműsítés)
 
==Az eposz objektivitása==
Az úgynevezett epikai objektivitás, tárgyilagosság (például [[Homérosz]] eposzaiban), nem abban áll, hogy a hős háttérbe vonul, hanem abból a szituációból alakul ki, melyben a költő egyrészt tárgyához, másrészt közönségéhez viszonyul. Ez azonban nem zár ki minden szubjektív tartalmat, mert abból közömbösség származna, és a szerző célja elveszne. A szubjektív érzelem, gyönyörködés nagyon jól megfér az epikai tárgyilagossággal, ami nemcsak a szerző személyes érzése. A nemzeti, közösségi érzés például a legobjektívebb eposzokban is megmutatkozik. Csak ha ez érzés túlcsap a mértéktartás korlátain, ódai vagy elégiai lendületet vesz (mint például [[Vörösmarty Mihály]] ''Zalán futásá''ban), akkor szűnik meg az objektivitás. A szerző szubjektivitása megnyilatkozik olykor a [[világirodalom]] és a [[magyar irodalom]] legnagyobb epikusainál is, például [[Arany János]]nál a [[Toldi szerelme]] egyes helyein (pedig hogy a szerző különben mennyire tárgyilagos, mutatja a [[Toldi-trilógia]] másik két része és a [[Buda halála]]). De nemcsak helyenként merülhet föl a szubjektív elem, hanem olykor az egész eposz szubjektívvá van színezve, ilyenek az eposznak a lírai elbeszélésbe hajló vegyes formái (vagy például [[George Byron|Byron]] és [[Alekszandr Szergejevics Puskin|Puskin]] művei, valamint Arany János [[Bolond Istók (elbeszélő költemény, Arany János)|Bolond Istók]]ja).
 
==A vígeposz==