„XXII. János pápa” változatai közötti eltérés

A nemzetközi diplomáciában való részvétele mellett János vitathatatlan érdeme a pápaság centralizált egyházkormányzati apparátusa. Az alapjaiban mind a mai napig fennmaradt rendszer korának legtökéletesebb hivatalnokrendszere volt, amelyet a későbbi századok folyamán több állam uralkodója is lemásolt a saját országához idomítva a rendszert. János a korábbi nápolyi szolgálata idején tapasztalta meg az Anjouk államának felépítését, majd Franciaországban a királyok udvari működésébe is belelátott. Ezek egyesítéséből és saját tapasztalataiból gyúrta össze végül az általa létrehozott rendszert. A pápai kúria már [[I. Gergely pápa]] idejétől fogva két igen fontos részre bomlott. Az egyik a [[pápai kancellária]] volt, amely valójában minden hivatalnokot ellenőrzött, minden belső ügyről értesült. Tulajdonképpen a kancellária foglalkozott az egyházi szervezet gondjaival, és a belső ügyeket közvetítette az egyházfő felé. Emellett működött a [[pápai konzisztórium]], amely leginkább a nemzetközi és más politikai döntések fóruma volt. A tanácson a pápa elnökölt és a [[bíboros]]ok vettek részt rajta. A konzisztóriumon nem sok alakítható részlet volt, és leginkább a kancellária szövevényes rendszerét kellett egyértelműbbé és hatékonyabbá tenni. János a kancelláriához tartozó bíráskodást kiválasztotta a szervezetből. A korábban létrejött ''Poenitentiaria'' és a ''Sacra Poenitentia Apostolica'' mellett [[1331]]-ben létrehozta a harmadik bírói testületet, a ''Sacra Romana Rota''-t, amely a pápai legfelsőbb bíróság szerepét töltötte be. A [[püspök]]ök és [[érsek]]ek döntéseit ezen a fórumon lehetett megfellebbezni. János volt az az egyházfő, aki megalapította a ''Dataria Apostolicát'' is, amely ugyan ekkor még a kancellárián belül működött, és csak halvány körvanalai rajzolódtak meg. A Dataria foglalkozott a kúria személyzeti ügyeivel.

[[Fájl:Façade du Palais des Papes.jpg|bélyegkép|jobbra|200px|Az avignoni Pápai Palota]]

 

* Az elsőt a [[latin nyelv|latin]] források ''census beati Petri'' néven emlegették. Ezeknek a jövedelmeknek a közös vonása az volt, hogy mind az egyházi szervezetből áramlott a pápai kincstárba. Ezek közül sok már korábban is létezett, de volt olyan is, amelyet János kreált. A pápa közvetlen irányítása alá tartozó szerzetesrendek által fizetett járadékok például már régóta az egyházfők gazdagodását szolgálta. Kifejezetten János alkotása volt a ''pápai rezervációk'' bevezetése. Ez valójában beiktatási díjként funkcionált, amelyet már [[VIII. Bonifác pápa|VIII. Bonifác]] is igyekezett kánonjogi formában magyarázni. János fejezte ezt be, és a kánoni jogok gyűjteményébe felvetette, hogy minden egyházi javadalom betöltése, amelynek évi jövedelme meghaladja a 200 aranyforintot, a pápa hatáskörébe tartozik. Ezzel a kúria minden egyes felszentelésnél jelentős összegekkel gyarapodott. A ''fructus intercalares''nek nevezett jövedelemforma is János agyából pattant ki. Eszerint a pápai kúriát illette azon egyházmegyék és birtokok bevétele, amelyeket valamilyen oknál fogva nem töltöttek be. Ez az adott szék intervallumakor lépett fel. A ''spólia'' is ebben az időben jelent meg a pápa bevételeként. Ez azt jelentette, hogy az elhunyt klerikusok után vagyonuk a pápai kincstárra szállt.