„Erdélyi kopó” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Még egy(szer), még inkább, még jobban külön, mégpedig egybe (kézi botszerkesztés) |
a hivatkozás előtti és utáni dupla írásjel javítása, egyéb apróság AWB |
||
11. sor:
| wikicommons = Erdélyi Kopó
}}
Az '''erdélyi kopó''' jelenleg a legveszélyeztetettebb helyzetben lévő [[Magyarország]]ról származó kutyafajta. [[Matolcsi János]], [[Standeisky Andor]] kutatásai szerint a kelta kopó és a "tatár" kopó<ref>[http://www.ribohot.ru/images/17.jpg kelta kopó]</ref><ref>[http://oxot1.info/wp-content/uploads/2010/05/%D0%A0%D0%A3%D0%A1%D0%A1%D0%9A%D0%90%D0%AF-%D0%93%D0%9E%D0%9D%D0%A7%D0%90%D0%AF1.jpg "tatár" kopó]</ref> kereszteződéséből ered.<ref>Standeisky Andor, ''Hogyan vadásztak ugor kori eleink?'', in: Magyar néprajz II. Gazdálkodás, 2001. János Matolcsi szerint ''"A gyalogvadász finnugorok legősibb kutyafajtája az őslajka volt. Ezt az ásatási leletek megerősíteni látszanak. Magyarrá válásuk idején, az i. e. I. évezred közepe táján a nagy '''Volgakanyar környék'''én kereszteződhetett az őslajka az akkor már ott élő finnugor töredékre rátelepedő türk nép, közép-ázsiai eredetű hajtóebeivel és alkotta meg az e vidékre még ma is jellemző '''tatárkopó ősét'''. [János] Matolcsi ([http://www.bookrags.com/tandf/archaeozoology-eastern-europe-tf/ ''Állattartás Öseink Korában'' (Animal Keeping in the Time of Our Ancestors). Budapest: Gondolat Kiadó, 1982]), régészeti adatai szerint a Káma folyó közelében fekvő Gremcsajan területén talált kutya és lócsontokból következtetni lehet a vadászebbel és lóval folytatott vadászatokra. Az ősmagyarság ősi tatárkopója is kereszteződött az őt uraló népek hajtóeb fajtáival és alkotta az ősmagyar kopót, melynek birtokában lépték át honfoglaló őseink 895 táján a keleti és déli Kárpátok gerincvonalát''.</ref>
== Története ==
Már honfoglaló őseink is előszeretettel használtak a vadászatokon [[kopó]]kat segítőnek, s amikor megérkeztek a [[Kárpát-medence|Kárpát-medencébe]], ezek a kopók keveredtek az itt élő népek kutyáival, köztük a kelta kopóval. Az [[Árpád-ház|Árpád-házi királyok]] idején alakult ki a mára kihalt pannon kopó, amely az erdélyi kopó és a [[rövidszőrű magyar vizsla]] elődjének tekinthető. A ''kopó'' szó első előfordulása az Oklevélszótár szerint 1237-ből ''"Vdornici de uilla Borost quorum nomina Itol Copou"'' formában lelhető fel, 1240-ben ''"Quorum nomina sunt hec Copo Bene Ceke"'', 1293-ban ''"Iwau Leseu Kopou Nuzo Nertheu Lukeu et Thuzon servientes"'', 1293 körül: ''"Iwan. Lesen. Kapou. Nuzo. servientes eiusdem Alexandri Predictus Alexander. Iwan. Leseu. Kopou"'', 1399: ''"Thomam dictura Kopó"'', 1422: ''"Dominico Kopó"'', 1492: ''"Vrbanus Kopo"'', később már ''Kopou'', 1788-ban pedig ''Koppó'' alakkal is találkozhatunk.<ref>Szamota István, Zolnai Gyula: Lexicon vocabulorum hungaricorum. Magyar oklevél-szótár, Budapest, 1902-1906</ref> A kopó eredeti jelentése ''elkapó, megfogó, megragadó''. Kopókat a [[Képes krónika]] miniatúráin is ábrázoltak. A magyar királyok, nemesek rendkívül szerettek kopókkal vadászni, a magyar nemesi udvarhoz hozzátartozott a kopófalka. Az [[Erdély]]ben kialakult kopót először serlegeket díszítő domborműveken ábrázolták az 1600-as években. Mátyás királynak, a Rákóczi és Zrínyi családnak mindig voltak kopóik. Különösen nagy becsben tartották az ún. fekete magyar kopót kiváló szaglása és bátorsága miatt. Feljegyezték, hogy [[I. Rákóczi György]]nek (1593-1648) világhírű agarai és kopói voltak. Egy 1600-as évekből származó vésett erdélyi serlegen két kopót láthatunk lándzsás medvevadászaton segédkezni. Nagyszámú vadászkutya állománya volt az erdélyi udvaroknak. Az 1666-ban [[Késmárk]] környékén vadászó [[Thököly István]] gróf pecérei agárral, vizslával és kopóval vadásztak. [[I. Apafi Mihály]] erdélyi fejedelemnek (1661-1690) 54 vizslája, 83 kopója, 125 agara, Bornemissza Józsefnek a 18. században 80 kopója, 25 agara volt.<ref>Bolyky Miklós: Vadászati jegyzetek Thököly István idejéből in. Vadászörömök-vadászörökségünk szerk. Motesiky Árpád 2004.</ref> Vastagh György 19. században készült olajfestményein [[Újfalvi Sándor]]t ábrázolja egy elejtett medvével és kopókkal, egy másikon pedig vaddisznóval és kopókkal. Az első leírás Pák Dienes tollából származik 1829-ből, a ''Vadászattudomány'' írásában. A 19. századig a kopó meglehetősen elterjedt volt a Kárpát medencében. Többféle elnevezése volt ismeretes: 1729-ig ''magyar kopónak'' nevezték, de hívták ''erdei kopónak, hosszú lábú erdélyi kopónak, fekete erdélyi kopónak, vörös kopónak, alacsony lábú kopónak'' stb. A korabeli megnevezésekből azonban az is kiderül, hogy nem egy egységes fajtáról, hanem inkább fajtacsaládról beszélhetünk.<ref>Dr. Tóth Zoltán: Az erdélyi kopó in. Hunor vadászkönyv 185-189</ref>
''"Erdei kopók – mint harrierek!''
35. sor:
''"A fekete kopó mellett ugyanolyan nagy számban tenyésztenek egy színváltozatot, amelyben a vörösbarna szín uralkodik világos jegyekkel és többnyire kisebb-nagyobb fehér mellfolttal. Mindkét típusnál, a fekete és a vörös kopónál is gyakran előfordulnak a tiszta fehér mancsok. A hegyekben, főleg zergevadászatokon általában ezeket a kis „vörös” kutyákat használják."''<ref>Czynk Ede: Die Siebenbürger Bracke, in Waidmannsheil! nr. 3-4, Berlin, 1901.</ref>
Törzskönyvezése a [[20. század]] elején kezdődött, de az [[első világháború]] után meg is szakadt. A két világháború között is népszerű kutya volt, de az [[1947]]-ben hozott [[
A standard elkészülte után az FCI 1966-ban hivatalosan is elismerte az erdélyi kopót kilencedik magyar kutyafajtaként 240/a szám alatt amit 1968-ban 241-re változtattak. A romániai rendszerváltás után több kopó került elő, amelyet bevontak a hazai tenyésztésbe. Ma már Erdélyben is disznóskerti munkaversenyeket rendeznek, amelyeken erdélyi kopókat is beneveznek. A fajta ennek ellenére sincs megnyugtató helyzetben, hiszen létszáma kicsi. Kiutat népszerűségének, ismertségének növekedése, vadászati használhatósága, újabb feladatkörök megtalálása jelenthet, hiszen a [[mudi]]t is ez mentette meg a kihalástól. A 32/2004. (IV. 19.) OGY határozat értelmében az erdélyi kopó [[hungarikum]], magyar nemzeti kincs.
|