„Rabszolgapart” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló
4. sor:
[[Amerika felfedezése|Amerika felfedezésének]] időszakában még a portugálok voltak az afrikai partok egyedüli európai látogatói. [[Bartolomeu Dias]], [[Vasco da Gama]] és a többiek történelmi jelentőségű felfedező útjai egyengették a kereskedők behatolását, akik főként a partvidéken létesítettek cserekereskedelmi központokat, aranyat és fűszereket kerestek. Nemsokára a hollandok, az angolok és a franciák is megjelentek és megkezdték a gyarmatosítást. Amikor az európai vállalkozók kereskedni kezdtek a Benin Birodalommal, azt tapasztalták, hogy ott minden különösebb nehézség nélkül vásárolhatnak foglyokat. Az ottani szokás és íratlan törvények alapján rabszolgák csak azok lehettek, akiket a szomszédos népek közül ejtettek foglyul, tehát ''kívülállók'', ''hitetlenek'' voltak. Ezt a törvényt gyakran megszegték és a benini emberkereskedők saját országuk lakosságát adták el rabszolgának. A [[16. század]]ban a rabszolgák iránti szükséglet még korlátozott volt. Sem Anglia, sem Franciaország nem mutatott komolyabb érdeklődést irántuk. A [[Nyugat-India|nyugat-india]]i szigeteken gazdálkodó legelső telepesek még a kubai piacról is beszerezhették rabszolga-szükségletüket.
 
A későbbi, rabszolgák iránti megnövekedett keresletnek két fő oka volt: a [[cukor]] és a [[Dohány|dohány]]. Mind a cukornád, mind a dohány termesztése sok munkát igényel. A cukornádtermesztést [[1640]]-ben vezették be Francia [[Nyugat-India|Nyugat IndiábanIndiá]]ban. Termesztése hamarosan túlszárnyalta a dohányt és a legfontosabb profitforrássá lett.
 
Egyre több [[Rabszolgaság|rabszolgát]] vittek az [[Újvilág]]ba, főleg a [[Karib-térség]]be és [[Brazília|Brazíliába]]. A fő afrikai kikötők, ahonnan a rabszolgákat vitték: [[Ouidah]], [[Lagos]], [[Aného]] (Kis Popo), [[Grand-Popo]], [[Agoué]], [[Godomey|Jakin]], [[Porto-Novo]] és [[Badagri]].