„III. Károly navarrai király” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
a hivatkozás előtti és utáni dupla írásjel javítása, egyéb apróság AWB |
||
30. sor:
== Élete és uralkodása ==
III. Károly fiatalon házasodott. 1375-ben, [[Soria|Soriában]], feleségül vette [[Kasztíliai Eleonóra navarrai királyné|Kasztíliai Eleonóra]] (1362?, 1363?–1415) infánsnőt <ref>Halálozási idejére lásd: [http://cronologiahistorica.com/index.php?option=com_content&view=article&id=963:ano-1415&catid=19&Itemid=116] - 2015. április 17.</ref>, aki a [[Trastámara-ház]]ból származott; apja [[II. Henrik kasztíliai király|II. Henrik]] (1333, vagy 1334–1379), Kasztília királya, az édesanyja Johanna Mánuel (Juana Manuel de Villena y Núñez de Lara) (1339–1381), [[Villena]] hercegnője volt.
A házasságkötésnek megvolt a maga politikai előzménye: III. Károly apja beavatkozott az 1351-től 1369-ig zajlott, első [[
A házastársak útjai azonban hamarosan szétváltak, a következők miatt: Az ekkor zajló [[százéves háború]] alatt II. Károly – ismét – a francia uralkodó ellen fordult. 1377-ben, titokban, felvette a kapcsolatot az angol királlyal, a [[Plantagenêt-ház]]ból származó [[II. Richárd angol király|II. Richárddal]] (1367–1400). II. Károly a [[
Az események idején, 1378. tavasszal, a navarrai trónörökös Párizsban tartózkodott. Nem tudjuk pontosan, mi volt párizsi tartózkodásának az oka, illetve a célja; lehetséges, hogy apja tárgyalni küldte a francia királyhoz, talán ellensúlyozni az angolokkal folytatott tárgyalásait. V. Károly az infánst elfogatta, és abból – a források többségének adatai szerint – csak 1380-ban szabadult ki, és térhetett haza.
1387-ben, az apja halálakor, III. Károly jól működő királyság élére került, azonban házassága hamarosan válságba jutott. Nem tudjuk a pontos okát, de III. Károly és felesége között komoly viták robbantak ki. Eleonóra ezért megszervezett egy találkozót, a férje és a bátyja, [[I. János kasztíliai király|I. János]] (1358–1390) kasztíliai király között, hogy hozzájáruljanak ahhoz, hazamehessen Kasztíliába; majd – valószínűleg 1388. februárban – arra való hivatkozással, hogy a megromlott egészségi állapotának használna a kasztíliai éghajlat, vissza is tért Kasztíliába; a házasságból eddig született négy gyermeket ([[Navarrai Johanna foix-i grófné|Johannát]], Máriát, [[I. Blanka navarrai királynő|Blankát]], és [[Navarrai Beatrix la marche-i grófné|Beatrixot]]) magával vitte.
koronázta Navarra királyává.
1390. októberben meghalt II. Károly sógora, I. János, Kasztília királya. Utódja a még kiskorú fia, [[III. Henrik kasztíliai király|III. Henrik]] (1379–1406) király lett, akit 1393-ban a Cortes (a rendi gyűlés) nagykorúvá nyilvánított. Az ifjú királynak a következő évben (1394) egy nemesi csoport lázadásával kellett szembenéznie, amelynek élére Alfonz Henrik (Alfonso Enríquez) (1355–1395), Noreña grófja, [[II. Henrik kasztíliai király|II. Henrik]] királynak – III. Henrik nagyapjának – a házasságon kívül született fia állt. Eleonóra a lázadókat támogatta. III. Henrik gyorsan leszámolt ellenfeleivel, Eleonórát – akinek a tartózkodási helyét, Roa várát, megostromolta – foglyul ejtette, és 1395-ben Eleonórának vissza kellett térnie Navarrába. II. Károly nagy örömmel és pompával fogadta a hét év után visszatérő feleségét, bevonta őt az államügyek intézésébe (Eleonóra a férje többször, Franciaországba tett útjai során, régensnőként állt a királyság élén, de királynővé csak 1403. júniusban koronázták), és házasságukból még további négy gyermek született.
II. Károly nemcsak Kasztíliával, de Aragóniával is jó kapcsolatokra törekedett, amit – ebben a korban szokásos módon – házasságkötés útján megerősítettek. 1402-ben a navarrai királyi pár leánya, [[I. Blanka navarrai királynő|Blanka]] (1385–1441) infánsnő <ref name="cronologiahistorica.com">Születési idejére lásd: [http://cronologiahistorica.com/index.php?option=com_content&view=article&id=933:ano-1385&catid=18&Itemid=115] – 2015. április 17.</ref> feleségül ment a [[Barcelonai-ház]]ból származó [[I. Márton szicíliai király|I. (Ifjú) Márton]]hoz (1374–1409), [[Nápoly és Szicília uralkodói|Szicília királyához]], akinek a második felesége lett.
A navarrai uralkodó rendezte a viszonyát a francia királlyal, [[VI. Károly francia király|VI. (Őrült) Károllyal]] (1368–1422) <ref>1393. január 28-án, a „vadak báljának” nevezett mulatságon, baleset miatt, VI. Károlynak és négy, farsangi ruhába öltözött, egymáshoz láncolt társának a ruhája meggyulladt. Csak egyikük tudta magát kiszakítani a láncokból, a többiek fél órán át lángoltak, és súlyos égési sérüléseikbe, napokon belül, belehaltak; de VI. Károlyt a nagynénje egy köntössel betakarta, így az uralkodónak sikerült megmenekülnie. Ez az eset a teljes őrületbe taszította az uralkodót, akinél az őrültségre való hajlam már korábban is megmutatkozott.</ref>, V. Károly fiával, akivel unokatestvérek voltak. Az 1404. június 9-én, [[Párizs]]ban megkötött megállapodásban, III. Károly végleg lemondott az Évreux-házhoz tartózott normandiai birtokokról, így Évreux Grófságról és Beaumont-le Roger Grófságról is; továbbá a Champagne-i Grófsággal kapcsolatos követeléséről; cserébe – 1404-től a haláláig – Nemours hercege lett.
II. Károly közvetítői, „mediátori” tevékenységet is vállalt Navarra nagy északi szomszédjánál: A Francia Királyságot ekkor polgárháborúba átfordult, súlyos belviszály dúlta; a navarrai uralkodó azonban nem járt sikerrel.
1406-ban meghalt III. Henrik kasztíliai király. Utóda, a fia, [[II. János kasztíliai király|II. János]] (1405–1454) király lett. Az egyéves uralkodó nagykorúvá nyilvánításáig a királyság egyik régense a nagybátyja, III. Henrik öccse, [[I. Ferdinánd aragóniai király|Ferdinánd]] (1380–1416) infáns lett. III. Károly javított a Navarra és Kasztília közötti kapcsolatokon is, kifejezetten jó viszony alakult ki közte és az infáns között; navarrai lovagok részt vettek Ferdinándnak a [[mórok]] elleni harcaiban.
Közben, az 1414-ben összeült [[konstanzi zsinat]], 1417. november 21-én, megválasztotta [[V. Márton pápa|V. Márton]] (1368–1431) pápát, ezzel végett vetve az 1378 óta tartó nyugati egyházszakadásnak. Navarra is támogatta V. Márton megválasztását, a reálpolitikus III. Károly elfordult az egykor őt – még legátusként – királlyá koronázó [[XIII. Benedek (ellenpápa)|XIII. Benedek]] ellenpápától.
III. Károly navarrai nemesi címeket osztogatott. Elsőszülött fiát, Károly (1397–1402) infánst, Viana hercegévé tette (1398), majd a halála után a másodszülött fiát, az öccsét pár hónappal túlélő Lajos (1399–1402) infánst. A navarrai trónörökösök később ezt, a Viana hercege címet viselték. Törvénytelen féltestvérét, az apjának házasságon kívül született fiát, Leonel de Navarrát (1378–1413), Muruzábal várgrófjává kreálta (1407). Luis II de Beaumontot (1412–1462) – a nagybátyjának, Lajos (1341–1372) infánsnak (II. Károly király öccsének) az unokáját – Lerín grófjává kreálta (1424). Az ő felesége III. Károlynak a házasságon kívül született, Johanna (?–?) nevű leánya lett. Egyesek szerint a Navarrát az 1400-as évek közepétől az 1520-as évekig, gyakran véresen megosztó, nemesi pártviszálynak, a ''beaumonteses''-nek nevezett csoportosulás és az ''agramonteses''-nek nevezett csoportosulás közötti küzdelemnek a gyökere idenyúlik vissza.
III. Károly uralkodása Navarra számára belső békét és gazdasági fellendülést biztosított. III. Károly fényes udvari életet élt, vannak, akik „kora-reneszánsz” uralkodónak tartják, aki méltó volt a „nemes”, és a „jó” jelzőkre.
== Házassága és gyermekei ==
III. Károly és Kasztíliai Eleonóra házasságából nyolc gyermek született:
* [[Navarrai Johanna foix-i grófné|Johanna]] (1382–1413) infánsnő; férje: Jean I de Grailly (Jean I de Foix) (1382–1436), [[Foix]] grófja.
* Mária (1383–1406) infánsnő.
* [[I. Blanka navarrai királynő|Blanka]] (1385–1441) infánsnő, a későbbi I. Blanka navarrai királynő (1425–1441) <ref
* [[Navarrai Beatrix la marche-i grófné|Beatrix]] (1386 körül –1410/1412) infánsnő; férje: [[II. Jakab nápolyi király|Jacques II de Bourbon]] (1370–1438), La Marche grófja.
* Izabella (1396–1435 után, 1444?) infánsnő; férje: Jean IV. d'Armagnac (1396–1450), Armagnac grófja.
69. sor:
III. Károlynak a házasságon kívüli kapcsolatából, María Miguel de Esparza (?–?) nemes hölgytől születettek gyermekei, közöttük:
* Johanna (?–?); első férje: Íñigo Ortiz de Zúñiga (?–?), második férje: Luis II de Beaumont (1412–1462), Lerín grófja.
* Lancelot (1386 körül –1420), a Pamplonai Püspökség általános vikáriusa.
* Gottfried (?–?), a navarrai Cortes település grófja.
93. sor:
== Származása ==
{{ősök top|width=100%}}
{{ősök-kompakt5
136 ⟶ 137 sor:
}}
{{ősök bottom}}
{{Nemzetközi katalógusok}}▼
{{Navarrai király
|előző=[[II. Károly navarrai király|II. (Gonosz) Károly]]|
142 ⟶ 143 sor:
|évek= 1387–1425|
}}
▲{{Nemzetközi katalógusok}}
{{portál|középkor}}
|