„János dán király” változatai közötti eltérés

a
hivatkozás előtti és utáni dupla írásjel javítása, egyéb apróság AWB
Nincs szerkesztési összefoglaló
a (hivatkozás előtti és utáni dupla írásjel javítása, egyéb apróság AWB)
 
== Uralkodása ==
János apja, I Keresztély már 1458-ban megegyezett a norvég és svéd államtanáccsal, hogy halála után legidősebb fia örökli majd mindhárom trónt. 1467-ben Jánost dán trónörökössé nyilvánították (két bátyja már korábban meghalt), de a norvég Államtanács vonakodott megadni neki ezt a státuszt, hivatkozva az 1450-es bergeni szerződésre, melyben kimondták, hogy a norvég királyt választják és a trón nem öröklődik automatikusan. Így amikor I. Keresztély 1481-ben meghalt, a dán örökösödés problémamentes volt, míg Norvégiában az interregnum időszaka köszöntött be, ami egészen 1483 januárjáig tartott. Ekkor a három északi királyság megegyezett, hogy képviselői találkoznak [[Halmstad|Halmstadban]]ban és tisztázzák a trónöröklést, ám a svéd küldöttség végül nem érkezett meg. A norvégok viszont elismerték királyuknak Jánost és ugyanazon év májusában Koppenhágában, júliusban pedig Trondheimben megkoronázták.
 
Uralkodásának első éveiben János egyensúlyozó politikát folytatott. Katonai eszközök helyett diplomáciával próbálta gyengíteni a svéd kormányzó, [[I. Sten Sture|Sten Sture]] helyzetét. A dán történelemben először szövetséget kötött az oroszokkal. [[III. Iván moszkvai nagyfejedelem]] ennek megfelelően bebörtönözte az összes [[Hanza]]-kereskedőt [[Novgorod|Novgorodban]]ban és 1496-ban rátámadt Svédországra. A király kalózokat is pénzelt, hogy zaklassák a Hanza-szövetség hajóit.
János támogatta a dán kereskedőket és gyakran nevezett ki tehetséges közrendűeket fontos hivatalokba, akár az Államtanácsba is, amivel feldühítette a nemességet. Kezdeményezte egy állandó dán hadiflotta felállítását, amelynek későbbi háborúi során nagy hasznát vette.
 
 
== Dithmarschen ==
1500-ban János megpróbálta meghódoltatni a [[Jütland-félsziget]] délnyugati sarkában elhelyezkedő félig-meddig független dithmarscheni parasztköztársaságot. <ref name="Boeselager 1995 332">Elke Freifrau von Boeselager, "Das Land Hadeln bis zum Beginn der frühen Neuzeit", in: ''Geschichte des Landes zwischen Elbe und Weser'': 3 vols., Hans-Eckhard Dannenberg and Heinz-Joachim Schulze (eds.), Stade: Landschaftsverband der ehem. Herzogtümer Bremen und Verden, 1995 and 2008, vol. I 'Vor- und Frühgeschichte' (1995; ISBN 3-9801919-7-5{{Please check ISBN|reason=Check digit (5) does not correspond to calculated figure.}}), vol. II 'Mittelalter (einschl. Kunstgeschichte)' (1995; 3-9801919-8-2), vol. III 'Neuzeit (2008; ISBN 3-9801919-9-9{{Please check ISBN|reason=Check digit (9) does not correspond to calculated figure.}})', (=Schriftenreihe des Landschaftsverbandes der ehem. Herzogtümer Bremen und Verden; vols. 7–9), vol. II: pp. 321-388, here p. 332.</ref>. Frigyes öccsével együtt felbérelte a Fekete Gárda nevű zsoldostársaságot és hadjáratot indított a parasztok ellen, akik azonban az alacsony fekvésű, mocsaras alföldön a zsilipek megnyitásával csapdába zárták a zsoldosokat és a támadók menekülni kényszerültek. A vállalkozás csúfos kudarca is felbátorította a svéd elégedetlenkedőket, akik a következő évben fellázadtak.
 
== Kései évei és halála ==
324 422

szerkesztés