Főmenü megnyitása

Módosítások

a
Visszaállítottam a lap korábbi változatát: 134.255.35.46 (vita) szerkesztéséről Akela szerkesztésére
 
===Bukása===
Az [[amerikai polgárháború|észak-amerikai polgárháború]] (1861-1865) lezárultával az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államok]] is fegyvereket kezdett szállítani a köztársaságiaknak, és fenyegetően tiltakozott az európai intervenció ellen (lásd [[Monroe-elv]]), tartva a francia terjeszkedéstől. Részben az egykori konföderációs sereg szökevényeiből, részben a volt északi hadsereg katonáiból álló önkéntesek szivárogtak be Mexikóba, és kezdtek harcolni a franciák ellen. Az Egyesült Államok kisebb katonai alakulatokat küldött át a határon, hivatalosan a mexikói oldalról behatoló indiánok megbüntetésére, de az amerikai lovascsapatok leginkább a franciákkal csaptak össze. [[III. Napóleon francia császár|III. Napóleon]] félt, hogy a polgárháború után felszabadult amerikaiak hadat üzennek Franciaországnak, sőt a lehetséges amerikai–francia háború nem csupán a mexikói frontra, hanem a tengerre és az amerikai francia gyarmatokra is áthelyeződne, ami veszélyeztetné egyúttal Franciaország tengeri hatalmát és a többi kontinensen található gyarmatát is. A francia csapatoknak [[1866]]-ban el kellett hagyniuk Mexikót, Miksa visszautasította III. Napóleon ajánlatát, hogy a csapatokkal együtt ő is távozzék. A monarchkkknnnnnnnnnnnnnnnnnnnistákmonarchisták magukra maradtak. Mexikón kívül mindenki tisztában volt azzal, hogy Miksa császárságának napjai meg vannak számlálva. A royalisták nem tudták tartani magukat a népszerű Benito Juárez elnök csapatai ellen. [[1866]]-ban Miksa felesége, Sarolta császárné Európába utazott, hogy [[III. Napóleon francia császár|III. Napóleon császár]]tól és [[IX. Piusz pápa|IX. Pius pápától]] kérjen támogatást szorongatott férje számára. Erőfeszítései kudarcba fulladtak, mert Napóleon tudta, hogy ha visszaküldi csapatait Mexikóba, az amerikai támadást vonna maga után. A pápa sem léphetett fel katonailag Mexikóban, és diplomáciai támogatást sem adott. A csalódás és kétségbeesés az asszonyt mély depresszióba döntötte, egyes kortársak szerint az elmezavar határára került.
 
A hatalmat újból megszerző köztársaságiak [[1867]]. [[május 14.|május 14-én]] megfosztották trónjától Miksa császárt, aki híveivel és maradék osztrák katonáival [[Querétaro]] erődjébe menekült. Hetekig tartó ostrom után megpróbált átszökni az ellenséges vonalakon, de árulás folytán elfogták. Hadbíróság elé állították, és hazaárulás vádjával halálra ítélték. A [[halálbüntetés|halálos ítélet]] ellen sokan táviratban és levélben tiltakoztak. Az európai uralkodók mellett a liberálisok olyan prominens képviselői, mint [[Victor Hugo]] és [[Giuseppe Garibaldi]] is szót emeltek, de hiába. Juárez elnök példát akart statuálni, és meg akarta mutatni, hogy kormányát semmilyen idegen hatalom nem befolyásolhatja.
* Fernando del Paso: ''„Noticas del Imperio”''. Regény Miksa császár és Sarolta (spanyolosan ''Maximiliano I et Carlota'') életéről, uralkodásuk idején.
* [[Édouard Manet|Edouard Manet]] [[Franciaország|francia]] [[festészet|festőművész]] [[1867]] és [[1869]] között több példányban is megfestette „Miksa császár a kivégzőosztag előtt Mexikóban” című festményét, mintha hadijelentést illusztrálna. A festmény első változatán, amely ma a [[boston]]i múzeumban található, a kivégzőosztag katonái még mexikói egyenruhát hordanak. A festménynek a [[mannheim]]i képtár birtokában lévő utolsó változatán az osztag katonái a francia gárdisták egyenruhájában tüzelnek a császárra.
* [[Karl May]]: ''„A haldokló császár (Der sterbende Kaiser)”'', [[Bamberg]], [[1952]], 55. kötet. A német [[író]] regényt írt e politikai kalandról. Ez az „Erdei rózsa (Waldröschen)” c. ponyvaregény átdolgozása, amely először egy hatkötetes ponyvaregény-sorozatban jelent meg, [[1882]]-[[1884]] között, kiadó Euchar Albrecht Schmid. <small>[[ISBN]] 3-7802-0055-4</small>.
 
== Jegyzetek ==
47 278

szerkesztés