„Magyarország vízrajza” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
a hivatkozás előtti és utáni dupla írásjel javítása, egyéb apróság AWB |
||
35. sor:
A Duna jobb oldali mellékfolyói Magyarországon nem hoznak jelentős víztömeget. A legnagyobbak a [[Lajta]], a [[Rábca]], [[Rába]] (aminek a teljes hossza: 322 km, ebből a magyarországi szakaszának hossza 211.3 km), [[Marcal]] és a [[Sió]]-csatorna (aminek a teljes hossza szám 120.8 km) ami a [[Balaton]]ból eredő vizeket valamint a [[Sárvíz (Fejér megye)|Sárvíz]] vizét veszi fel; a Siót táplálja [[Kapos]] folyó is.<br>Az egyetlen jelentős jobb oldali mellékfolyója a Dunának a térségben a [[Dráva]], (teljes hossza: 749 km) amely egy hosszabb szakaszon egyben magyar-[[Horvátország|horvát]] határfolyó is, de a Dráva már a magyar határon túl csatlakozik a Dunához.
A Duna bal parti mellékfolyója: az [[Ipoly]], jelenlegi teljes hossza: 212,4 km, magyarországi (pontosabban a magyar–[[Szlovákia|szlovák]] határon folyó) szakaszának hossza 143 km.
A Tisza jobb oldali mellékfolyói közül jelentős a [[Bodrog (folyó)|Bodrog]] (teljes hossza 65 km, ebből a magyarországi szakaszának hossza 51,1 km), amelynek a torkolata [[Tokaj]] közelében az idők folyamán gyakran változtatta helyét. Erről tanúskodnak a közeli holtágak, árterek.<br>A következő nagyobb jobb oldali mellékfolyó a [[Sajó]] (teljes hossza 230 km, ebből a magyarországi szakaszának hossza 125.1 km), amely felveszi a [[Bódva]] és a [[Hernád (folyó)|Hernád]] (teljes hossza: 286 km, ebből a magyarországi szakaszának hossza 118,5 km) vizét is.<br>[[Tiszafüred]] alatt folyik a Tiszába az [[Eger-patak (Heves megye)|Eger-patak]], Szolnoknál pedig a [[Zagyva]] (teljes hossza 180 km), amely addigra már begyűjtötte a [[Galga]] és a [[Tápió]] vizeit.<br>Ettől délre már nincs jelentős jobb oldali mellékvize a Tiszának; a [[Duna–Tisza köze]] viszonylag száraz hátságáról csak száraz völgyek (aszók) vezetnek a Tiszába.
43. sor:
== Csatornák ==
[[Fájl:Pannonian Plain relief location map.jpg|bélyegkép|jobbra|300px|Magyarország [[topográfia]]i térképe]]
A nagy folyószabályozások idején nem csak [[árvízvédelem|árvízvédelmi]], hanem részben vízi közlekedési céllal is építettek [[csatorna (vízépítés)|csatornákat]] Magyarországon. A [[Dunántúl]] legfontosabb ilyen műve a 100 kilométeres [[Sió]] csatorna, amely a [[Balaton]]t és a [[Duna|Dunát]] köti össze.
A [[Hansági-főcsatorna]] a [[Fertő]] és a Duna között [[tőzegláp]]ot tette termőterületté. A 97 km-es [[Keleti-főcsatorna]], amelyet csak [[1945]] után fejeztek be, a tiszántúli száraz területek öntözését szolgálja.
51. sor:
== Állóvizek ==
[[Fájl:Ancient balaton.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|A Balaton régebbi kiterjedése]]
Magyarországon 3805 tavat és vizes területet tartanak nyilván, amelyből közel 3500 [[állóvíz]]nek számít
A magyarországi tavakat keletkezésük szerint a következő módon lehet osztályozni:
61. sor:
* langyos vagy meleg vizű forrástavak (a [[Hévízi-tó]], a [[miskolctapolca]]i forrástó),
* [[dolina]]tavak (a [[Vörös-tó]] az [[Aggteleki-karszt]]on),
* mesterséges tavak (pl. a nagy folyók hordalékkúpjain folytatott kavicsbányászat nyomán kialakult úgynevezett bányatavak, a hortobágyi halastavak, a [[Tisza-tó]], a budapesti [[Feneketlen-tó]]).
A [[Balaton]] nem csak Magyarország, hanem [[Közép-Európa]] legnagyobb tava is. Felülete 600 km², hossza 77 km és maximális szélessége 15 km. 104 méteres tengerszint feletti magasságon helyezkedik el és átlagos mélysége 3 m. Legmélyebb pontja [[Tihany]]nál 10,8 m.
82. sor:
* állóvizek
Vizeink a csapadékból származnak. A források száma, azok vízhozama, a felszíni vízhálózat sűrűsége, vízbősége mind a lehullott csapadék mennyiségétől függ. A lehulló csapadék lefolyik a lejtőn, beszivárog a talajba és a kőzetek repedéseibe vagy elpárolog. Magyarország medencejellege és földtani felépítése következtében felszín alatti vizekben rendkívül gazdag, sőt gyógyvizekben [[Európa]] egyik leggazdagabb országa.
A legfelső vízzáró réteg fölötti [[talajvíz]] átlagosan 3-6 méteres mélységben érhető el, a folyók árterén azonban a talajvíz mindössze 1-2 m, dombhátakon viszont 8-10 m mélyen található. A talajvíztükör a csapadékmennyiség függvényében ingadozik. A talajvíz korábban az ivóvíz legfontosabb forrása volt, azonban a felszínről bemosódó szennyeződés (pl. a [[műtrágyaha]]sználatból fakadó nitrát- és ammóniaszennyeződés) általában ivásra alkalmatlanná tette.
Emiatt már a 19. század végén, a 20. század elején megnőtt a nagyobb mélységekben elérhető rétegvizek, azaz két vízzáró réteg között elhelyezkedő vizek szerepe. Fúrásokkal szinte bárhol az országban lehet rétegvizet a felszínre hozni (artézi kút). Az ilyen kutak száma meghaladja az 50 ezret. A felszínre hozott vízben található oldott ásványi anyagokat gondosan elemezni kell, mert egyáltalán nem minden természetes víz egészséges. Az Alföld jelentős részén komoly gondot okoz a mélységi vizek természetes [[arzén]]tartalma.
90. sor:
A kedvező hatású oldott ásványi anyagok miatt [[Magyarország gyógyvizei|gyógyhatással]] is rendelkezhetnek, és/vagy magas hőmérsékletűek. Helyenként természetes [[forrás (hidrológia)|forrásokként]] is a felszínre törtek, mint [[Hévíz]] vagy a több [[Tapolca (egyértelműsítő lap)|Tapolca]] nevű helység esetében (ez szláv eredetű szó is hőforrásra utal). Régi magyar nyelven ugyancsak meleg vizet jelent a [[Hejő]] folyócska neve is. [[Budapest]]en is gyakoriak a [[termálvizek Magyarországon|hőforrások]], amire jelentős fürdőkultúra épült már a török kor óta. A budai [[Malom-tó|Malom-tavat]] is ilyen hőforrás táplálja.
A nagy mélységből érkező vizek hőmérséklete akár 70-90 °C-os is lehet (pl. a budapesti [[Városliget]]ben [[Széchenyi-fürdő]] 1250 m mélyről 76 °C-os, [[Zalakaros]]on 2370 m mélységből 96 °C-os víz tör fel). E vizek értékes ásványi anyagokat tartalmaznak (szénsavas, vasas, timsós, jódos, kénes vizek), így gyógyászati célra rendkívül alkalmasak.
A felszín alatti vizek között külön csoportot alkotnak a mészkőhegységek mélyében rejtőző karsztvizek. A felszíni vizekben és talajvízben szegény mészkőhegységekben a [[karszt]]víz ivó- és ipari vízként egyaránt fontos. A gyógyforrásokat tápláló karsztvizek és a bányászat konfliktusa csak hosszú idő után rendeződött - a bányászat gazdasági okok miatti megszűnésével.
| |||