„A magyar megszálló csapatok a Szovjetunióban. Levéltári dokumentumok 1941–1947” változatai közötti eltérés

A túlélők beszámolói, a tömegsírok feltárása nyomán készült összefoglaló jelentések szerint például csak a [[Csernyihivi terület|Csernyigovi területen]] a német és a magyar katonai hatóságok több mint 100 ezer civil szovjet állampolgárt és 24 ezer hadifoglyot öltek meg. A kegyetlenség gyakran szadizmusba torkollott, sorozatos volt az áldozatok, gyermekek és felnőttek elevenen elégetése, a nők tömeges megerőszakolása, utána megverésük vagy legyilkolásuk. Ez a szadizmus a háborús pszichózis mellett összefüggésbe hozható a fronton illetve a partizánoktól elszenvedett vereségek, kudarcok miatti frusztrációval is. Példa erre a [[Bogányi Károly]] altábornagy, a Keleti Megszálló Csoport parancsnoka által aláírt 1942. június 25-i parancs. Eszerint a partizánok elleni harc során bizonyos erdők átfésülése azért nem járhatott eredménnyel, mert a partizánok valószínűleg békés lakosokként visszamenekültek a falvakba. Ezért parancsba adta, hogy meghatározott falvak felégetendők, és teljes férfi lakosságuk 15 és 60 éves kor között kiirtandó. Ugyanakkor egy partizánok által végrehajtott aknarobbantásra válaszul elrendelte, hogy a legközelebbi faluból tíz, a környező falvakból öt-öt embert ki kell végezni. Ki kell hirdetni, hogy a következő alkalommal kétszer ennyi lesz kivégezve. Egy további falu felégetendő, a legkisebb ellenállás esetén a teljes férfi lakosságot ki kell irtani.

 

A kötetben négy oroszországi archívumból származó 185 dokumentum szerepel, két nagy fejezetbe sorolva. Az elsőben a tábornoki perek ([[Álgya-Pap Zoltán]], [[Somlay Zoltán]] és [[Bakay Szilárd]]) anyaga szerepel, a másodikban az egyéb háborús bűnökről fennmaradt dokumentumok.