„A magyar megszálló csapatok a Szovjetunióban. Levéltári dokumentumok 1941–1947” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
53. sor:
A Szovjetunióban a [[nürnbergi per]] lezárulta után a szovjet területen lezajlott népirtás témája politikai okokból lekerült a napirendről. Egyrészt a Szovjetunióban szokásos módon előtérbe került a „jobb, ha nem beszélünk a borzalmakról” elve, másrészt minimalizálni akarták az új szövetségesek érintettségét. E taktika része volt már az is, hogy [[Joszif Visszarionovics Sztálin|Sztálin]] kihúzta [[Horthy Miklós (kormányzó)|Horthy MIklóst]] a háborús bűnösök listájáról, mert úgy vélte, hogy népszerűsége miatt az elítélése nehezítené a kommunisták helyzetét Magyarországon. Ez a fajta taktikázás folytatódott a rendszerváltás után is, amikor az új orosz hatalmi elit magyar háborús bűnösöket is rehabilitált, köztük [[Bakay Szilárd]]ot, a Keleti Magyar Megszálló Csoport főparancsnokát.
A magyar megszállók tevékenységéről közvetlen tapasztalatai alapján [[Joseph Goebbels|Goebbels]] is nyilatkozott. 1942. május 19-i naplóbejegyzésében a [[
A szerző kiemeli, hogy a témával ma is alig foglalkoznak. Kivételt jelent [[Ungváry Krisztián]], aki viszont német források alapján gyakran úgy mutatja be a megszállók tevékenységét, mintha a német területrablók ellen védekező partizánok módszeres kiirtásának bármilyen nemzetközi jogi alapja lehetne. A totális háborúban a náci Németország a Szovjetuniót nem létező államnak tekintette, amely ellen minden eszköz megengedett.
| |||