„Időmértékes verselés” változatai közötti eltérés

a
apró jav.
(portál)
a (apró jav.)
Általános szabály, hogy a sor belsejében a rövid szótag helyett állhat hosszú szótag. A sorvégi hosszú helyén állhat rövid szótag. Egy soron belül a lejtésirány (emelkedés vagy ereszkedés) általában nem változik. A klasszikus időmértékes vers eredetileg nem ismeri a rímet, a hangsúlyt és az alliterációt.
 
A magyar irodalomban az időmértékes verselés a XVI[[16. századbanszázad]]ban jelenik meg ([[Sylvester János]] révén), de csak a XVIII–XIX[[18. század|18]]–[[19. század]] fordulóján alakulnak ki az általánosan elfogadott szabályok, az ún. klasszikus triász ([[Baróti Szabó Dávid]], [[Rájnis József]], [[Révai Miklós]]) vitája – a [[prozódiai vita]] – eredményeképpen. A legfontosabb sajátosság a magyar versben: az "a" névelő hosszú is lehet (összefüggésben azzal, hogy az "az" későbbi változata). A magánhangzók időtartamát a költői szabadság gyakran megváltoztathatja. Egy zárhang (p, t, k, b, d, g) és egy likvida (r vagy l) kapcsolata rövid lehet, pl.: apraja, atlasz.
 
== Verslábak és sorfajták ==
== A klasszikus időmértékes verslábak: jelentés, becenév és példa ==
 
Becenévként a XIX19. századi nyelvújító [[Fogarasi János]] javaslatai állnak itt.
 
{| class="wikitable"