Az ouzo készítésekor olyan [[finomszesz]]t párolnak le újra rézüstökben, melybe ánizst és más fűszereket, például [[csillagánizs]]t, [[koriander]]t, [[szegfűszeg]]et, vagy [[fahéj]]at áztattak. A fűszerezés receptje sokszor gondosan őrzött cégtitok, mivel ez különbözteti meg egyik ouzo-t a másiktól.<ref name="EM"/>. A végeredmény egy ízes párlat, melyet ''ízesített etil-alkoholnak'', vagy gyakrabban ''ouzo-élesztőnek'' neveznek – görögül ''μαγιά ούζου'', ami félrevezető, hiszen az ouzo készítésekor már nem történik erjedés. A gyengébb márkáknál az ánizs egy részét utólag hozzáadott (legfeljebb 0,05%-nyi) [[ánizsolaj]]jal helyettesítik, illetve a párlatot további finomszesszel hígítják (a görög szabályozás szerint legfeljebb ötszörösére). Végül legtöbbször cukrot adnak hozzá, majd vízzel hígítják a palackozás alkoholtartalmára, ami általában 40, de legalább 37,5 százalék. Bizonyos gyártók, pl. a Varvayiannis, Babatzim és Pitsiladis nem kevernek ánizsolajat vagy finomszeszt a kész párlathoz, hanem a vízzel (esetleg cukorral) kevert ''ouzo-élesztőt'' forgalmazzák. Jellemzően ez a legjobb minőségű és a legdrágább típus.
