„Szószék” változatai közötti eltérés

A keresztény templomokban a román korban még szabadon állt. A későbbi korokban szokásos [[templomberendezés]]sé, a templom falából kiugró építménnyé vált. A templom középpontjába valamelyik oldalfal középtengelyében a szószéket helyezték el. A szószékek feljáróját, párkányzatát, talapzatát gyakran falazták, nemegyszer művészi módon kőből faragták (pl. a kolozsvári Farkas utcai református templomban). A hangvetők azonban szinte kivétel nélkül fűrészelt, leginkább a famennyezetek stílusában festett díszítésű asztalosmunkák voltak. A református templomokban kedvelt motívum volt a saját vérével fiókáit tápláló pelikán, amelynek alakját gyakran illesztették a szószékkorona csúcsára. Az épített szószékfeljáró, szószéktalapzat és a szószék párkányzata felületein lévő vakolatdíszítés a 19. század elejétől fogva a forrásává vált lakóházak díszítőmotívumainak is, ezek közvetlenül befolyásolták a lakóházak oromzatának, homlokzatának építészeti kiképzését.<ref>Magyar néprajzi lexikon</ref>.