„The Beach Boys” változatai közötti eltérés

a
hivatkozás előtti és utáni dupla írásjel javítása, egyéb apróság AWB
a (Szám és névelő egyeztetése, lásd: WP:BÜ AWB)
a (hivatkozás előtti és utáni dupla írásjel javítása, egyéb apróság AWB)
A The Beach Boys eredeti felállása: [[Brian Wilson]] ([[éneklés|ének]], vokál, [[basszusgitár]], [[szintetizátor|billentyűs hangszerek]]), [[Mike Love]] (ének, vokál, szaxofon), [[Carl Wilson]] (ének, vokál, [[Elektromos gitár|szólógitár]]), [[Alan Jardine]] (ének, vokál, [[Elektromos gitár|ritmusgitár]]), [[Dennis Wilson]] ([[Dob (hangszer)|dob]], vokál). Ezen kívül hivatalos tagjai voltak még az együttesnek: [[Bruce Johnston]] (ének, vokál, basszusgitár, billentyűs hangszerek), [[Davis Marks]] (vokál, ritmusgitár), [[Ricky Fataar]] (ének, vokál, dob, ritmusgitár), [[Blondie Chaplin]] (ének, vokál, ritmusgitár, basszusgitár), [[Glen Campbell]] (vokál, basszusgitár).
 
Fennállásuk során harminchat kislemezük jutott be az amerikai Top 40-be (több mint bármelyik más amerikai zenekarnak), emellett ötvenhat [[Billboard]] Hot 100-as számuk volt (ezen belül négy No. 1-es daluk volt). A kvintettet (David Marks-szal és Bruce Johnston-nal kiegészülve) 1988-ban iktatták be a Rock and Roll Hírességek Csarnokába. A [[Rolling Stones]] magazin minden idők 100 legjobb művészeinek listáján a 12. helyen végzett .<ref name = "100 Greatest Artists of All Time">{{hiv-web |url=http://www.rollingstone.com/music/lists/5702/31963/32035 |cím=Rolling Stones „100 Greatest Artists of All Time” |elérés=2011-01-20 |formátum= |munka= }}</ref>. A Billboard magazin szerint a kislemez és nagylemez eladásokat tekintve a Beach Boys a legtöbb lemezt eladott amerikai rock együttes .<ref name = "Top 10 American Bands">{{hiv-web |url=http://www.recordresearch.com/record_setters.php?id=1 |cím= Top 10 American Bands|elérés=2011-01-20 |formátum= |munka= }}</ref>.
 
Az együttes zenei stílusváltásokkal és gyakori személyes konfliktusokkal zsúfolt története meglehetősen viharos: elég megemlíteni Brian Wilson mentális betegségét, drogfüggőségét, és végül kilépését a zenekarból, Dennis Wilson 1983-as és Carl Wilson 1998-as halálát, és a túlélő tagok folyamatos jogi csatározásait. Carl Wilson halála után Mike Love kidobta az alapító tag Alan Jardine-t az együttesből, ennek ellenére Love és Bruce Johnston, miután megszerezték a név használati jogát a Brother Records-tól, továbbra is Beach Boys néven turnéznak.
Dennis mikor egyszer visszajött a tengerpartról azt mondta: ''"Hé, a szörf egyre menőbb. Srácok, írhatnátok róla egy számot."''<ref>{{cite book |last=Leaf |first=David |authorlink= |coauthors= |title=The Beach Boys and the California Myth. |year=1978 |publisher=Grosset & Dunlap |location= |id=ISBN 0-448-14626-6}}</ref> Murry Wilson-nak köszönhetően a zenekar be is mutatkozott egy helyi kiadó vezetőinek Hite és Dorinda Morgan-nek. A csapat először a Four Freshmen egyik balladáját a Their Hearts Were Full of Spring-et vette föl, de ez nem igazán győzte meg őket. Dennis említette meg a felvétel után, hogy nekik van egy eredeti daluk, "[[Surfin’]]" címmel. De Brian meghátrált, mondván még nincs kész a dal. Hite Morgen azt válaszolta, hogy keressék fel őt amint kész van a dal.{{h|Carlin|2006|p=28}} Brian, Mike Love segítségével be is fejezte a dal megírását, és fel is vették a dalt, amit a zenekar 1961 októberében adott ki a [[Candix Records]] gondozásában.
 
Az együttes eleinte "The Pendletones" néven lépett fel, melyet a korszak divatos Pendleton gyapjúing-márkájából kölcsönöztek. Korai koncertjeiken a tagok a vastag gyapjúinget viselték, amely igen népszerű volt a dél-kaliforniai szörfösök körében.<ref>Az egyik legkorábbi Beach Boys felvétel a Pendelton gyapjúinggel: The Beach Boys - Surfin' Safari (1962. július 28., Azuza Teen Club)</ref>. 1962-ben a zenekar fehér farmernadrágot és élénk csíkos inget kezdett viselni a fellépéseken. A rövid ujjú ingek kék-fehér csíkos mintázatúak voltak, gallérral, a bal oldalon zsebbel, a gombok a jobb, a gomblyukak a bal oldalon helyezkedtek el. Ez volt az együttes védjegyszerű uniformisa 1966-ig<ref>Hivatalos koncertfelvételek alapján: T.A.M.I. Show, 1964. október 28. & 29. "Santa Monica Civic Auditorium" koncertrészlet; "The Lost Concert", 1964. március 14.</ref>{{h|Wilson|1991|p=44}}
 
Az 1961 végén kiadott "Surfin’" a nyugati parton nagy sikert aratott, és az országos listán is a 75. helyig jutott. A kiadó látva a zenekar nevét – a tagok megkérdezése, vagy beleegyezése nélkül – a The Beach Boys-ra változtatta. Ekkor úgy tűnt, hogy véglegesedik a zenekar felállása: a legifjabb Wilson testvér Carl lett a szólógitáros, Al Jardine a ritmusgitáros, Dennis a dobos poszt mellett döntött, és Mike Love lett a szólóénekes és a frontember. Brian volt a zenekar basszusgitárosa, és fő dalszerzője. Dennis szavaival:
=== A kezdeti sikerek ===
 
1962 tavaszán a Wilson testvérek apja, Murry Wilson, aki a Beach Boys menedzsere volt egészen 1964-ig, benyújtott egy demó felvételt a [[Capitol Records]]-nak, akik azonnal le is szerződtették a zenekart. A demóról kimásolt "[[Surfin’ Safari (dal)|Surfin’ Safari]]", és "409" című dalokat meg is jelentette (az előbbi a 14. helyig jutott Amerikába). Mivel mindkét dal sikeresnek bizonyult, a Beach Boys lehetőséget kapott egy nagylemez felvételére. Még a demó felvételek előtt Al Jardine kilépett a zenekarból, hogy a fogász tanulmányaira koncentráljon. Helyére a Wilson gyerekek szomszédja David Marks állt. {{h|Wilson|1991|p=55}}A debütáló lemez nem volt annyira sikeres, ám a címadó annál inkább: 1. helyezett lett Svédországban, és az USÁ-ban is 900.000 példányban kelt el.<ref>{{cite web |url=http://www.songfacts.com/detail.php?id=4354 |title=Surfin' Safari by The Beach Boys |accessdate=2011-01-22 |format= |work=}}</ref> A következő lemezük a [[Surfin’ U.S.A.]], pontosabban annak is a címadó dala hozta meg a Beach Boys-nak a nemzetközi hírnevet. Az első két lemezen még a zenekar tagjai játszanak a hangszereken, és producernek a Capitol A&R menedzserét, Nick Venet-t jelölik meg.<ref>{{cite web |url=http://www.allmusic.com/artist/nick-venet-p134513/biography |title=Nick Venet biography |accessdate=2011-01-22 |format= |work=}}</ref>. Sejteni lehet azért, hogy a felvételeket nem Nick, hanem valójában Brian irányította.
 
[[Fájl:Surfing.jpg|thumb|right|300px|''"Catch a wave and you're sittin' on top of the world..."'' (A "Catch a wave" kezdősora)]]
}}
 
A folyamatos, megfeszített tempójú munkának idővel meg kellett fizetni az árát. 1964. december 23-án, miközben az együttes egy houston-i koncertre repült, Brian pánikrohamot szenvedett el, majd a következő év elején bejelentette, visszavonul a turnézástól, hogy minden erejét a zeneszerzésre és a lemezfelvételekre fordíthassa. Tizennyolc hónapig Glen Campbell helyettesítette Briant a koncerteken, ám saját karrierje érdekében hamarosan kilépett az együttesből.<ref>{{cite web |url=http://www.glencampbellshow.com/gc_bio.html |title=Glen Campbell Biography |accessdate=2011-01-22 |format= |work=}}</ref>. A Beach Boys zenész barátjukat, Bruce Johnstont kérte meg, hogy találjon egy alkalmas zenészt Brian helyére. Miután nem járt sikerrel, maga Johnston vált az együttes teljes jogú tagjává, először a koncerteken helyettesítette Wilsont, a későbbiekben pedig a lemezfelvételeken is közreműködött.
 
A Jan & Dean duó tagjai (akik a zenekar közeli barátai, 1963-64-ben pedig elő zenekaruk voltak) tanácsolták Briannek, hogy a stúdióban alkalmazzon alkalmi zenészeket. A stúdiózenészek jelenléte és Wilson turnézástól történő visszavonulása lehetővé tette számára, hogy tovább fejlessze produceri képességeit. Wilson szerezte előzenekaruk "Surf City" című dalát is. A Jan & Dean-szám a Billboard lista első helyéig jutott 1963 nyarán, ami felvillanyozta Briant, viszont feldühítette a menedzser Murry-t, aki úgy érezte, fia "eltékozolt" egy számot, ami a Beach Boys első listavezetője lehetett volna<ref>{{cite web |url=http://www.songfacts.com/detail.php?id=5373 |title= I Get Around by The Beach Boys|accessdate=2011-01-22 |format= |work=}}</ref>
=== Pet Sounds ===
 
Brian Wilson zeneszerzőként és hangszerelőként az 1966-os ''[[Pet Sounds]]'' LP-vel ért kreativitása csúcsára. A lemez "[[God Only Knows]]" című dala volt az első Amerikában kislemezen kiadott popszám, amelynek címében szerepelt az "isten" szó – feltehetőleg éppen emiatt sok rádióadó nem játszotta a dalt, amely így nem is jutott feljebb a 39. helynél az országos kislemezlistán. A ''Pet Sounds'' "[[Caroline, No]]" című dala Brian Wilson neve alatt jelent meg kislemezen, elsőként szerepeltetve Wilsont szólóelőadóként .<ref>{{cite web |url=http://www.sergent.com.au/beachboys/1966.html |title=Beach Boys diszkográfia 1966 |accessdate=2011-01-22 |format= |work=}}</ref>.
 
A lemezt máig is a rock-korszak egyik legkimagaslóbb teljesítményeként értékelik. [[Paul McCartney]] több alkalommal is az egyik kedvenc lemezének nevezte (a "God Only Knows"-t pedig a kedvenc dalának), és készséggel elismerte a Beatles ''[[Sgt. Pepper's Lonely Hearts Club Band]]'' albumára gyakorolt hatását.<ref>{{cite web |url= http://www.brianwilson.com/brian/musicians.html|title=Musician on Brian |accessdate=2011-01-22 |format= |work=}}Paul McCartney beszél a Pet Sounds albumról, és a rá gyakorolt hatásáról</ref>. (Maga Wilson a Beatles ''[[Rubber Soul]]'' albumát jelölte meg a ''Pet Sounds'' inspirációs forrásaként.) A lelkendező kritikák ellenére a Capitol nem fordított sok energiát a lemez reklámozására, amely így nem is lett olyan sikeres, mint Brian remélte (csak a Billboard lista 10. helyéig jutott). A széles körű elismerés hiánya mélyen megrázta Wilsont.
 
{{hangminta2
}}
 
Mivel nem koncertezett társaival, Brian az LP valamennyi instrumentális részét felvette, mialatt a Beach Boys [[Japán]]ban turnézott. A hazaérkező együttes tagjait egy komplett lemezanyag fogadta, amelyre már csak a vokálokat kellett felénekelni.<ref>{{cite web |url=http://archive.is/7or0 |title=1966 Beach Boys Sessions & Tours |accessdate=2011-01-22 |format= |work=}}</ref>. A zenekar néhány tagja helytelenítette a ''Pet Sounds'' zenei stílusváltását: Mike Love különösen ellenezte a változást{{h|Carlin|2006|p=83}}, Brian "ego-zenéjének" nevezte a dalokat, s figyelmeztette Wilsont, hogy "ne baszakodjon a formulával".<ref>{{cite web |url=http://www.musicangle.com/feat.php?id=58 |title=Mike Love a Pet Soundról |date=2005-02-01 |accessdate=2011-01-22 |format= |work=}}Brian Wilson's Legendary Smile Album, the History Part I by Matthew Greenwald</ref> Jardine és Johnston szintén attól tartottak, hogy a zenekar elveszíti tizenéves közönségét, ha felhagynak bevált és sikeres zenei stílusukkal. Love tanácsára Wilson megváltoztatta egyik szerzeményének, a "Hang On To Your Ego"-nak címét "[[I Know There's An Answer]]"-re. Love ellenszenvének másik oka az lehetett, hogy Wilson egy külsős szövegíróval, Tony Asher-rel dolgozott az album dalain Love helyett, míg a korábbi Beach Boys-számok legtöbbjének társszerzője és szólóénekese Love volt.
 
{{Szövegdoboz| keretszín = #A3B0BF|margin = 7px|float=left|háttérszín = #FFFFFF|szélesség =280px|"Brian Wilson hisz az angyalokban. Én is, és neked is csak elég meghallgatnod a "God Only Knows" vonós szekcióját ami egyértelmű bizonyítéka az angyalok létezésének." – Bono<ref>{{cite web |url= http://www.quotelucy.com/quotes/bono-quotes-6.html|title=Bono Quotes |accessdate=2011-01-22 |format= |work=}}</ref>}}
A ''Pet Sounds''-szal megkezdett kísérletezés folytatásaként Wilson egy még nagyratörőbb munkába kezdett, a ''Dumb Angel'' című lemez felvételeibe, melynek első gyümölcse a "[[Good Vibrations]]" kislemez (Brian szavaival élve "zsebszimfónia") volt. A dal a Beach Boys addigi legsikeresebb kislemeze lett, mely az Államokban és Nagy-Britanniában is az első helyig jutott, s melyet sok kritikus minden idők egyik legjobb rock-kislemezeként tart számon. 1997-ben a ''MOJO'' magazin szavazásán a szám a valaha készült legjobb kislemez díját nyerte el. 2000-ben a VH1 "100 legjobb rockdal" listáján a 8., 2004 végén pedig a [[Rolling Stone]] magazin "[[Minden idők 500 legjobb dalának listája (Rolling Stone magazin)|Minden idők 500 legnagyszerűbb dala]]" listáján a 6. helyre került. A dal egyben a valaha készült legösszetettebb rockzenei produkció, s a korszak legtöbb pénzt felemésztő kislemez-felvétele is. Az 50.000 dollárból készült felvétel többe került, mint a legtöbb nagylemez, a felvételi ülések hónapokon át zajlottak három stúdióban.<ref>{{cite book |last=Howard |first= David N.|title=Sonic Alchemy: Visionary Music Producers and Their Maverick Recordings|year=2004|publisher= Hal Leonard Corporation|pages=65-66}}</ref>
 
A ''Pet Sounds''-on alkalmazott munkamódszer helyett Wilson moduláris módon rögzítette a "Good Vibrations"-t: szekciókra bontotta a kompozíciót, s minden egyes szakaszból több verziót rögzített különböző stúdiókban, kihasználva az egyes berendezések eltérő hangzásait. Végül a legjobbnak ítélt szekciókból összeillesztette a végleges változatot, amelyre az együttes felénekelte a vokálokat. Az innovatív hangszerelést többek között dobok, orgona, zongora, akusztikus és elektromos basszusgitár, gitárok, theremin, harmonika és cselló alkották. Az együttes tagjai a "Good Vibrations" vokálfelvételeit életük legmegerőltetőbb session-jeiként emlegetik.<ref>{{cite web |url=http://www.soundonsound.com/sos/1997_articles/oct97/arranging1.html |title= Making Arrangements — A Rough Guide To Song Construction & Arrangement, Part 1|year=1997|month=10|accessdate=2011-01-22| publisher=SOS}}</ref>.
 
Noha állapota folyamatosan rosszabbodott, dalszerzőként és producerként Brian továbbra is rendkívül termékeny volt. Mentális problémáinak pontos mibenléte sok spekuláció tárgya volt. Rengeteg kábítószert fogyasztott, nagy mértékben elhízott, hosszú depressziós rohamokon esett keresztül, és paranoiássá vált. Több életrajzíró feltevése szerint Brian apja diagnosztizálatlan bipoláris rendellenességben szenvedett, s több évtizednyi szenvedés után Wilsonnál végül skizofréniát állapítottak meg.<ref>{{cite web |url=http://www.schizophrenia.com/sznews/archives/003852.html |title=The Beach Boys - Brian and Murray Wilson, Family Dysfunction and Schizophrenia |date=2006-08-30 |accessdate=2011-01-22}}</ref>
A Beach Boys többi tagja, különösen Love, túl bonyolultnak és a zenekar bejáratott stílusától idegennek találta Wilson és Parks ötleteit. Love egy az egyben elutasította a ''SMiLE'' koncepcióját, nyíltan kritizálta Parks dalszövegeit, és állítása szerint aggasztotta Brian növekvő drogbevitele. A "[[Cabinessence]]" című dal felvételei során Love azt követelte Parkstól, magyarázza el a dal záró sorának ("Over and over the crow cries uncover the cornfield") értelmét. A session heves veszekedésbe fulladt, és nem sokkal később Parks megszakította munkakapcsolatát Wilsonnal<ref>{{cite web |url=http://thestuffedowl.co.uk/the-line-between-love-and-hate/ |title= The Line Between Love And Hate |date=2010-04-07 |accessdate=2011-01-22| publisher= The Stuffed Owl}}</ref>
 
1967 elején minden korábbinál nagyobb nyomás nehezedett Brian Wilsonra: romló mentális állapota, zenekarának heves ellenállása, a ''Pet Sounds'' viszonylagos sikertelensége, és a Capitol Records-szal folytatott jogdíjak miatti pereskedés mind késleltették a ''SMiLE'' elkészültét. A helyzetet nehezítette Wilson nyugtató-, marihuána- és amfetaminfüggősége is, mely tovább súlyosbította pszichikai problémáit. Néhány héttel a Beatles ''Sgt. Pepper's Lonely Hearts Club Band''-jének megjelenése előtt Brian félbehagyta a ''SMiLE'' munkálatait. A következő három évtizedben a lemezt körülvevő legenda egyre duzzadt, mígnem a ''SMiLE'' lett a poptörténelem leghíresebb kiadatlan albuma.<ref>{{cite web |url=http://www.rockument.com/Rockument/smilesessions.html |title=Surf’s Up! The Beach Boys Smile Sessions |date= |accessdate=2011-01-22 |author= Tony Bove |publisher= The Rockument Channel}}</ref>. A lemez néhány dalát 1967 nyarán újra felvették Brian új házi stúdiójában, drasztikusan lecsupaszított hangszereléssel. A befejezett "[[Heroes and Villains]]" és a "Good Vibrations" mellett ezek a számok alkották a szeptemberben kiadott ''[[Smiley Smile]]'' nagylemez anyagát, amelyet a kritika és a közönség is bukásként könyvelt el.<ref name = "John Bush">{{cite web |url=http://www.albumlinernotes.com/The_Beach_Boys.html |title=The Beach Boys Biography |accessdate=2011-01-22 |author= John Bush}}</ref>
 
A felvételek félbehagyása ellenére a ''SMiLE'' körüli érdeklődés nem csökkent. A következő években Carl Wilson összeállított néhány dalt az 1966-67-es ülésekről, amelyek meg is jelentek a 60-as, 70-es évek fordulójának Beach Boys-lemezein ("[[Our Prayer]]", "Cabinessence", "[[Cool, Cool Water]]", "[[Surf's Up (dal)|Surf's Up]]"). A zenekar még 1972-ben is megpróbálkozott a lemez összeállításával, ám kénytelenek voltak megállapítani, hogy a végtelen számú daltöredékből egyedül Brian Wilson lenne képes egységes egészet alkotni – ám ő addigra már hallani sem akart a ''SMiLE''-ról. Az eredeti felvételek közül 1993-ban jó néhány megjelent a ''[[Good Vibrations: Thirty Years Of The Beach Boys|Good Vibrations]]'' box seten, ám a teljes ''SMiLE'' albumra 2003-ig kellett várni, amikor Wilson és Parks befejezték a lemez megírását. A ''SMiLE'' végül 2004 szeptemberében jelent meg, Brian Wilson szólólemezeként.
=== Az évtizedforduló változásai ===
 
A hatvanas évek végére a Beach Boys népszerűsége jócskán megkopott: a ''Smiley Smile'' és az azt követő albumok rosszul szerepeltek az amerikai listákon (noha Nagy-Britanniában viszonylag jól fogytak). A zenekar megítélése tovább romlott, miután lemondták fellépésüket az 1967-es Monterey popfesztiválon: az esemény remek alkalom lett volna, hogy bizonyítsák jelentőségüket a megváltozott rockszíntéren.<ref name = "John Bush"/>.
 
[[Fájl:Beach Boys Ed Sullivan Show.JPG|thumb|left|300px|A The Beach Boys a "The Ed Sullivan Show"-ban, 1968. október 13-án]]
=== Endless Summer ===
 
1974 nyarán a Capitol megjelentetett egy Mike Love szerkesztette dupla válogatásalbumot a Beach Boys ''Pet Sounds'' előtti slágereiből. A színes, tarka borítójú ''[[Endless Summer (The Beach Boys album)|Endless Summer]]'' maximálisan kifejezte a "régi szép idők" után nosztalgiázó korabeli Amerika hangulatát, és meg sem állt a Billboard lista első helyéig.<ref>{{cite web |url=http://www.billboard.com/charts/billboard-200?tag=chscr1#/charts/billboard-200?chartDate=1974-10-05 |title=Billboard Hot 100 |date= 1974-10-05 |accessdate=2011-01-22}}</ref>. Ez lett az együttes első aranylemeze 1967 óta, és három évet töltött az első 200-ban. Az 1975-ben kiadott ''[[Spirit of America (The Beach Boys album)|Spirit Of America]]'' című folytatás szintén kelendőnek bizonyult, s ez a két válogatáslemez újjáélesztette a klasszikus Beach Boys-hangzás iránti érdeklődést. A [[Rolling Stone]] magazin 1974-ben Az "Év Zenekara" címet adta az együttesnek.<ref name = "musicatlas">{{cite web |url=http://www.music-atlas.com/artists/beach-boys.html |title=Beach Boys Bio.(music atlas) |accessdate=2011-01-22}}</ref>
 
1975-ben a Beach Boys rendkívül sikeres közös turnéra indult a [[Chicago (zenekar)|Chicago]] zenekarral ("The Beachago Tour"), melyen mindkét együttes előadott néhányat a másik slágerei közül, köztük az 1974-ben közösen kiadott kislemezslágert, a "Wishing You Were Here"-t. A Beach Boys tagjai [[Elton John]] "Don't Let The Sun Go Down On Me" című slágerének felvételein is közreműködtek háttérvokalistaként. Mindezek ellenére a ''Holland'' után a zenekar három évig nem jelentkezett új stúdióalbummal.Az ''Endless Summer'' sikerének köszönhetően a Beach Boys ismét menő lett, de pusztán mint régi slágereket játszó nosztalgia-zenekar. 1973 és 1976 között a csapat nem adott ki új felvételeket, a koncerteken régi dalokat játszottak, főleg a hatvanas évekből. A Beach Boysnak új számokra volt szüksége, így végül Brian Wilsonhoz kényszerültek segítségért fordulni.
1983. december 28-án Dennis Wilson vízbe fulladt, miután egy barátja hajójáról részegen beleugrott az óceánba, hogy összegyűjtse azokat a tárgyakat, amiket nem sokkal azelőtt dühében a vízbe dobált. Dennis halála ellenére a Beach Boys folytatta a turnézást, és a nyolcvanas évek második felében népszerűségük újra fellendült, köszönhetően David Lee Roth "California Girls"-feldolgozásának, és a Fat Boys rap-trióval közösen felvett "Wipe Out" kislemez és videoklip sikerének.
 
1985. július 4-én délután a Beach Boys egy hatalmas, közel egy millió főből álló tömeg előtt koncertezett Philadelphiában, majd ugyanezen nap estéjén 750 000 ember előtt adtak koncertet Washingtonban, és ezzel bekerültek a Guinness Rekordok Könyvébe, és ezt a teljesítményt azóta se tudta senki felülmúlni.<ref name="LITE96">{{cite web |url=http://www.lite96.ca/concerts/more.jsp?content=20100311_192709_6304 |title=The Beach Boys|accessdate=2011-01-22}}</ref> Bő egy héttel később ők is felléptek a "Live Aid" nevezetű segélykoncerten, amit körülbelül 1.5 milliárd embert kísért figyelemmel a televízió képernyőkön keresztül.<ref>{{cite web |url=http://www.music.hu/news.php?cikk=3228 |title=Minden idők egyik legjobb koncertje DVD-n novembertől |date=2004-10-04 |accessdate=2011-01-22 |author=Jónap Tamás |publisher=music.hu}}</ref>.
 
1988-ban a zenekar 22 év után ismét az amerikai lista élén találta magát a "Kokomo" című dalnak köszönhetően. A szám a [[Tom Cruise]] főszereplésével készült ''Cocktail'' film betétdala volt, és noha Brian Wilson nem működött közre a felvételeken, a "Kokomo" a Beach Boys történetének legjobban fogyó kislemezévé vált.
| szöveg1 = Dal a "Still Cruisin'" albumról (részlet). A "[[Kokomo]]" című dallal a Beach Boys újra a lista élén találta magát. Egyben ez volt az első No.1-es daluk a "Good Vibrations" óta. Egyben ez volt a leghosszabb idő két No.1-es dal között (22 év), egészen [[Cher]] 1999-es [[Believe (Cher-dal)|Believe]] daláig, amivel új rekordot állitott fel 25 évvel.<ref>[http://www.songfacts.com/detail.php?id=505 Kokomo by The Beach Boys] ''songfacts.com''</ref>
}}
Az együttes tagjai a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján időnként felbukkantak olyan tévés komédiákban, mint a ''Home Improvement'',<ref>{{cite web |url=http://www.imdb.com/title/tt0603554/ |title=Home Improvement "The Karate Kid Returns" |accessdate=2011-01-24}}</ref>, a ''Baywatch'',<ref>{{cite web |url=http://www.imdb.com/title/tt0394340/ |title=Baywatch (Surf's Up!) |accessdate=2011-01-24}}</ref>, vagy a ''Full House''<ref>{{cite web |url=http://www.imdb.com/title/tt0584108/ |title=Full House (Beach Boy Bingo) |accessdate=2011-01-24}}</ref> (melynek egyik szereplője, John Stamos később a zenekar alkalmi dobosa lett), miközben rendszeresen turnéztak. 1995-ben jól fogadott dokumentumfilm készült Brian Wilsonról ''I Just Wasn't Made for These Times'' címmel, melyben Brian életében először énekelt közösen lányaival, a Wilson Philips trió két tagjával, Carnie és Wendy Wilsonnal. A filmben az előző három évtized számos jelentős rocksztárja nyilatkozott elismerően Wilson tehetségéről és rájuk gyakorolt hatásáról.
 
=== Carl halála és az együttes szétesése ===
A The Beach Boys mindenidők egyik legelismertebb együttese, mind a kritikai, mind a közönségsikert nézve. A [[Billboard]] magazin szerint a kislemez és nagylemez eladásokat tekintve a Beach Boys a legtöbb lemezt eladott amerikai rock együttes.<ref name = "Top 10 American Bands"/> Becslések szerint több mint 100 millió lemezt adtak el a világon.<ref name = "musicatlas"/><ref name="LITE96"/>
 
A [[Rolling Stones]] magazin minden idők 100 legjobb művészeinek listáján a zenekar 12. helyen végzett .<ref name = "100 Greatest Artists of All Time"/>. Az ötösfogatot ([[David Marks]]szal és [[Bruce Johnston]]nal kiegészülve) 1988-ban iktatták be a Rock and Roll Hírességek Csarnokába.<ref>{{cite web |url=http://rockhall.com/inductees/ceremonies/1988/ |title= The 1988 Induction Ceremony (RaRHoF)|accessdate=2011-01-22}}</ref> 1998-ban bekerült az Énekegyüttes Hírességek Csarnokába.<ref>{{cite web |url=http://www.vocalgroup.org/inductees/beach_boys.htm |title=Vocal Group Hall of Fame (The Beach Boys) |accessdate=2011-01-22}}</ref>. Brian Wilson 2006 novemberében került be a brit R&R Hall of Fame-be.<ref>{{cite web |url=http://news.bbc.co.uk/2/hi/entertainment/5338196.stm |title= Led Zeppelin make UK Hall of Fame|date=2006-09-12 |accessdate=2011-01-22| publisher=BBC News}}
[http://news.bbc.co.uk/2/hi/entertainment/5338196.stm Led Zeppelin make UK Hall of Fame] Közreadva: 2006. szeptember 12.</ref> 1980. december 15-én csillagot kaptak a [[Hollywood Walk of Fame]]-en.<ref>{{cite web |url=http://www.hollywoodchamber.net/index.php?module=wof&s=nor&p=1&sname=beach+boys&wof_id=629 |title= Hollywood Walk of Fame (The Beach Boys)|accessdate=2011-01-22}}</ref>
 
2001-ben Grammy-életmű díjat kaptak.<ref>{{cite web |url=http://www2.grammy.com/Recording_Academy/Awards/Lifetime_Awards/ |title= Grammy Lifetime Achievement Award recipients|accessdate=2011-01-22}}</ref>
 
Harminchat Top 40-es kislemezt jegyezhetnek, valamint ötvenhat "Billboard Hot 100"-ast, ezen belül 4 No.-est. A Beatlemania, csúcspontján rögzített, és kiadott [[Beach Boys Concert]] albumuk, amit [[Sacramento]]ban vettek fel 1964. december 5-én jutott fel a Billboard 200-as lista 1. helyére,<ref>{{cite web |url= http://www.billboard.com/new-releases?tag=nav#/charts/billboard-200?chartDate=1964-12-05 |title=Billboard 200 Chart Archives 1965-12-05 |accessdate=2011-01-22}}</ref>, majd négy egymást követő hetet töltött a lista élén.
 
A Rolling Stone magazin "[[Minden idők 500 legjobb albuma (Rolling Stone magazin)|Minden idők 500 legjobb albuma]]"-nak listájára három albumuk is felkerült: A "Sunflower" a 380. helyre került, "The Beach Boys Today!" A 270.-re, míg a "Pet Sounds" a második helyen végzett (a The Beatles Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Band-je után).<ref>{{cite web |url=http://www.rollingstone.com/music/lists/6862/35223 |title= 500 Greatest Albums of All Time|accessdate=2011-01-22}}
A The Beach Boys volt az első Amerikai zenekar, aki a vasfüggönyön túl koncertezett, 1968-ban Csehszlovákiában.<ref>{{cite web |url=https://www.youtube.com/watch?v=8s5WCDcmGq4&feature=related |title= The Beach Boys - Do It Again (The Ed Sullivan Show) |date=1968-10-28 |accessdate=2011-01-22| publisher= youtube.com}}</ref>
 
Több későbbi előadónak, együttesnek jelentett inspirációt életművük, ezek például: [[The Who]],<ref>{{cite web|url=http://www.allmusic.com/artist/the-who-p5822|author=Eder, Bruce & Thomas, Stephen |title=The Who|accessdate=2011-01-22|publisher=''[[Allmusic]]'' |language=angol}}</ref>,[[Chicago (zenekar)|Chicago]],<ref>{{cite web|url=http://www.allmusic.com/artist/chicago-p3885 |author=Ruhlmann, William |title=Chicago|accessdate=2011-01-22|publisher=''[[Allmusic]]'' |language=angol}}</ref>, [[Bee Gees]],<ref>{{cite web|url=http://www.allmusic.com/artist/bee-gees-p3652|author=Eder, Bruce |title=Bee Gees|accessdate=2011-01-22|publisher=''[[Allmusic]]'' |language=angol}}</ref>, [[Abba]],<ref>{{cite web|url=http://www.allmusic.com/artist/abba-p3492|author=Ankeny, Jason|title=Abba|accessdate=2011-01-22|publisher=''[[Allmusic]]'' |language=angol}}</ref>, [[Queen]],<ref>{{cite web|url=http://www.allmusic.com/artist/queen-p5205|author=Erlewine,Stephen Thomas|title=Queen|accessdate=2011-01-22|publisher=''[[Allmusic]]'' |language=angol}}</ref>, [[The Carpenters]],<ref>{{cite web|url=http://www.allmusic.com/artist/carpenters-p3844|author=Erlewine,Stephen Thomas|title=The Carpenters|accessdate=2011-01-22|publisher=''[[Allmusic]]'' |language=angol}}</ref>, [[Elton John]],<ref>{{cite web|url=http://www.allmusic.com/artist/elton-john-p4617|author=Erlewine,Stephen Thomas|title=Elton John|accessdate=2011-01-22|publisher=''[[Allmusic]]'' |language=angol}}</ref>, [[Yes]],<ref>{{cite web|url=http://www.allmusic.com/artist/yes-p5891|author=Eder, Bruce|title=Yes|accessdate=2011-01-22|publisher=''[[Allmusic]]'' |language=angol}}</ref>,[[Simon and Garfunkel]],<ref>{{cite web|url=http://www.allmusic.com/artist/simon-garfunkel-p5431|author=Unterberger, Richie|title=Simon & Garfunkel|accessdate=2011-01-22|publisher=''[[Allmusic]]'' |language=angol}}</ref>,[[Bangles]]<ref>{{cite web|url=http://www.allmusic.com/artist/bangles-p3625|author=Sullivan, Denise|title=Bangles|accessdate=2011-01-22|publisher=''[[Allmusic]]'' |language=angol}}</ref>
 
== Díjak és jelölések ==
295 870

szerkesztés