„A halál gyanújelei” változatai közötti eltérés

* A holttest lehűlése ''(Algor mortis):'' Természetes hullajelenségek egyike. A holttest a halál után nem sokkal felveszi a környezete hőmérsékletét. Kísérletek bizonyítják, hogy a halál után általában még emelkedik a hőmérséklet, majd utána óránként 1,6 Celsius-fokkal csökken.{{forrás}} A kövér egyének hulláihullája később hűlnekhűl ki, míg a sovány, elgyötört hullák hamarabb. A gyermekek tetemeiteteme is hamarabb hűlnekhűl ki.

* Hullai önemésztődés ''(autodigestio postmortalis):'' A halál után már mintegy 4 perccel megindul a tetem bomlása. Ez sejtszinten megy végbe, a folyamatot autolysisnek, vagy necrobiosisnak nevezzük. A sejtek elkezdik magukat saját enzimeikkel felbontani. Így a [[gyomor]] nyálkahártyája is felbomlik, gyakran látható a mellkasban gyomortartalom is. A folyamatot ''automalacia acida postmortalis''-nak nevezzük. A [[nyelőcső]] is gyakran szenved postmortalis önemésztődés következtében sérüléseket. A halál után a test pH-ja eltolódik savas irányba.

* Hullai véralvadék ''(cruor postmortalis):'' A halál után a vér alvadásnak indul a nagyobb erekben (a kiserekben a vér sosem alvad meg). Két típusa van a postmortalis véralvadéknak: a vörös és sárga hullai véralvadék. A vörös alvadék általában a szívben, a musculi pectinati környékén szokott előfordulni. A kettő közötti különbség: Aa sárga véralvadék általában elhalt [[fehérvérsejt|leukocytát]], lymphocytát tartalmaz, míg a vörös alvadékban elpusztult [[vörösvérsejt|erythrocyták]] vannak. Jellemző rájuk, hogy az érfalhoz tapadnak.