„Hültl Dezső” változatai közötti eltérés

Széles körű közéleti tevékenységet fejtett ki a Magyar Mérnök- és Építész-Egyletben, a Magyar Építőművészek Szövetségében, a Magyar Képzőművészeti Társulatban, az Iparművészeti Társulatban stb. A brit építészek szövetségének (RIBA) tiszteleti tagjává választották. „Tevékenysége és közéleti szereplése következtében az 1920-as években a magyar építésztársadalom egyik legtekintélyesebb és legbefolyásosabb tagjává lett, akinek véleménye a különböző egyesületek, tanácsok, tervpályázati bíráló bizottságok útján mértékadóan járulhatott hozzá ebben az évtizedben a hazai építészet arculatának kialakulásához.” <ref>''Magyar művészet 1919-1945''</ref>.

* Magyar Gazdák Biztosító Szövetkezetének épülete (Budapest, IX. [[Kálvin tér]] 1., 1911, ma az [[Aegon_Magyarország_Általános_Biztosító_ZrtAegon Magyarország Általános Biztosító Zrt.|Aegon Biztosító]] székháza)

Mindvégig a [[neoreneszánsz]] és a [[neobarokk]] stílus szellemében tervezett épületeket. Az eklektikus építészetből azonban – sok kortársával ellentétben – nem a dekor átvételét tartotta lényegesnek, hanem a városképi elegancia biztosítását. Kitartott a pesti Belváros eklektikus hangulata mellett. A ''budapesti piarista székház'' (1913–1916) például méretében, homlokzatritmusával, üzleteivel szerencsésen illeszkedik a belváros házsorához. Ügyesen vezette át a közúti átjáró felett a nagyszabású épülettömböt, megtartva a Váci utca egységes, zárt képét. Stílusszemléletére jellemző a székház neobarokk kápolnája. Ugyanezt a szemléletet érvényesítette például későbbi, a Rákóczi út és a Károly körút sarkán épült bérház (1936-1940) kompozíciójával és néhány részletével, noha ennek falfelülete sima burkolatú. Hasonlóan értékelhető a Vérmező és a Krisztina körút sarkán az 1937-ben épített bérháza is.

Hültl Dezső életműve mégis különbözik mindazokétól, akik ezekben az években vele együtt a neobarokk eklektikát művelték. Épületei - barokkos hangvételük mellett - kompozíciójukban egyéniek, s a történeti formák kötöttsége ellenére az újítás szelleme valamilyen módon - például a nagyméretü, jó bevilágítást eredményezö ablakokkal - érvényesül rajtuk. Szorosabban a feladathoz igazítította például a Mester utcai felsőkereskedelmi iskola épületét (1912) a nagy ablakokkal és a szerény méretekre korlátozódó díszítéssel. Főleg ipari jellegű alkotásainál, élve a feladatból adódó fokozott lehetőségekkel, törekedett a tisztultabb - kis túlzással a funkcionális - építészet felé.

Hültl Dezső életművének progresszív vonásai három jellemző alkotásának összevetése alapján olvashatók le. Ezek az ''Első Magyar Részvény Sörfőzde fejtőháza'', a ''Fővárosi Autóbuszgarázs'' (1930) és a ''MABI kórház'' (Péterffy Sándor utcai Kórház és Rendelőintézeti Központ, 1934). A ''sörgyári épületén'' csak a felépítményes, két sarokrizalittal kifejezett szimmetrikus kompozíció és az áttört párkánymellvéd utalnak történeti stílusra. Egyébként az épületet a nagy íves csarnokablakok, a rakodótért védő, acélszerkezetű konzolokon nyugvó, üvegezett [[előtető]] és az acélvázas hordószállító berendezések jellemzik. A történeti reminiszcenciák ellenére is a 20. század alkotása. A később, 1929-1930-ban épült ''fővárosi autóbuszgarázs''t alaprajzban, szerkezetben és megjelenésben egyaránt a 130 autóbusz befogadására méretezett, 72 méter fesztávolságú és 100 méter hosszú csarnok határozza meg. (Ennek mérnöki munkáit [[Mihalich Győző]] tervezte.) Az enyhe hajlású, nyereg alakú, üvegezett bevilágítókkal ellátott tetőt 20 méterenként elhelyezett acél rácsostartók hordják, a közbenső mezők fióktartókon nyugvó kovaföldbeton-lemezből épültek. A csarnok homlokfala tagolt. Ehhez igazodik a csatlakozó előépítmény, melynek kompozícióját a víztorony teszi változatossá. Az épület ablakosztása, enyhén ta¬golt vakolatarchitektúrája mintegy átmenetet képez a négy évvel későbbi kórházépület immár teljesen tisztult architektúrájához. A volt ''MABI kórház''nál (1934) a pavilonos rendszert korszerűbb felváltotta az egy tömbbe foglalás. Épülethomlokzata - viszonylag keskeny, de sűrűn elhelyezett és jól tagolt ablakokkal - már az új építészethez sorolható. Különösen figyelemreméltó a nagyméretű, jó arányú, szinte díszítetlen előcsarnok, s a belsőépítészeti értékét adó galéria előtti, kőburkolatú pillérsor fény-árnyék játéka.

Ezeket az alkotásokat vizsgálva felvetődik a kérdés: Hültl Dezsőnek vajon meggyőződésévé vált-e az új keresése, vagy csak hajlott feléje, s csupán az építtető kívánságának tett eleget, amikor épületét tisztult architektúrával építette fel? A harmincas években készült néhány további mű arról tanúskodik, hogy Hültl mindvégig rokonszenvezett a hagyományos épületkompozíciókkal, még ha be is bizonyította, hogy az „új divat” alkalmazásához is adottak a képességei.