„Légvédelmi rakéta” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
a (→‎Lásd még: clean up, replaced: Magyar ATV → ATV (televízióadó) AWB)
[[Kép:Redeye Surface to Air Missile Launch.jpg|bélyegkép|300px|[[FIM–43 Redeye]] [[kézi légvédelmi rakéta]] indítása]]
 
A '''légvédelmi rakéta''' vagy '''föld-levegő rakéta''' olyan [[irányított rakéta]], melyet légi célok, elsősorban [[repülőgép]]ek, ritkábban [[helikopter]]ek és [[rakéta|rakéták]] elleni harcra használnak. Az első légvédelmi rakétákat a [[második világháború]]s [[Németország]]ban fejlesztették ki, a szövetséges bombázások megakadályozására, de a háború végéig nem sikerült használható fegyverhez jutniuk.
Az [[atomfegyver]]ket hordozó [[nehézbombázó repülőgép]]ek megjelenése a fejlesztéseknek új lökést adott, és az [[1950-es évek]] második felében megjelentek és elterjedtek az első használható ilyen fegyverek. Az akkori elvárásoknak megfelelően a [[honi légvédelmi rakéta|honi légvédelmi rakéták]] a kiemelt fontosságú, [[stratégiai cél]]okat védték, ennek megfelelően fix telepítésű fegyverrendszerek voltak, meglehetősen nagy méretű és tömegű rakétákkal és berendezésekkel. A legkorábbi rakéták irányítórendszere [[parancsközlő távirányítás]] volt, de ez a távolság növekedésével egyre pontatlanabbul működött, így nem ritkán atomtöltet kellett az ellenséges repülőgépek biztos megsemmisítéséhez, ezért hamar átadta helyét a félaktív lokátoros önirányításnak, amely ma is a légvédelmi rakéták egyik alapvető irányítási módszere.
Az [[1960-as évek]] végére a rakéták legkisebb méretét sikerült alapvetően lecsökkenteni, megjelentek a [[csapatlégvédelmi rakéta|csapatlégvédelmi rakéták]], melyek indítóállványait és kiszolgáló berendezéseit [[páncélozott harcjármű]]vekre telepítették, így ezek folyamatosan követni tudták a harcoló csapatok mozgását. A legkisebb légvédelmi rakéták kategóriája, a [[kézi légvédelmi rakéta|kézi légvédelmi rakéták]] is ekkortájt jelentek meg.
 
Az [[atomfegyver]]ket hordozó [[nehézbombázó repülőgép]]ek megjelenése a fejlesztéseknek új lökést adott, és az [[1950-es évek]] második felében megjelentek és elterjedtek az első használható ilyen fegyverek. Az akkori elvárásoknak megfelelően a [[honi légvédelmi rakéta|honi légvédelmi rakéták]] a kiemelt fontosságú, [[stratégiai cél]]okat védték, ennek megfelelően fix telepítésű fegyverrendszerek voltak, meglehetősen nagy méretű és tömegű rakétákkal és berendezésekkel. A legkorábbi rakéták irányítórendszere [[parancsközlő távirányítás]] volt, de ez a távolság növekedésével egyre pontatlanabbul működött, így nem ritkán atomtöltet kellett az ellenséges repülőgépek biztos megsemmisítéséhez, ezért hamar átadta helyét a félaktív lokátoros önirányításnak, amely ma is a légvédelmi rakéták egyik alapvető irányítási módszere. Az [[1960-as évek]] végére a rakéták legkisebb méretét sikerült alapvetően lecsökkenteni, megjelentek a [[csapatlégvédelmi rakéta|csapatlégvédelmi rakéták]], melyek indítóállványait és kiszolgáló berendezéseit [[páncélozott harcjármű]]vekre telepítették, így ezek folyamatosan követni tudták a harcoló csapatok mozgását. A legkisebb légvédelmi rakéták kategóriája, a [[kézi légvédelmi rakéta|kézi légvédelmi rakéták]] is ekkortájt jelentek meg.
== Lásd még ==
 
== Lásd még ==
* [[Dani Zoltán]] [http://atv.hu/hircentrum/090425_a_szekely_hos__aki__levette__a_lopakodot.html A székely hős, aki „levette” a lopakodót] – [[ATV (televízióadó)|ATV]].hu, 2009. április 25.; [http://index.hu/video/2009/05/09/aki_lelotte_a_lopakodot2/ Aki leszedte a lopakodót] – [[Index.hu|Index]], 2009. május 9.
 
Névtelen felhasználó