„Sigbert Heister” változatai közötti eltérés

Sigbert Heister az 1679-ben elhunytédesapja Gottfried von Heister bárónakbáró (1609–1679), az [[Udvari Haditanács]] helyettesalelnöke, édesanyja Maria Anna elnökénekvon fiaVirmond volt. 1664-től Sigbert Heister katonaként szolgált, 1682-ben már ezredes és egy gyalogezred [[ezredtulajdonos|tulajdonosa]]. Öccse, Hannibal Joseph Heister (†1719) is a császári haderő tisztje lett, 1717-ben altábornagyi rangban a horvátországi hadjárat egyik vezénylő tábornoka, [[Kostajnica]] parancsnoka volt.

[[1683]]-ban Sigbert Heister részt vett [[Bécs ostroma (1683)|Bécs védelmében]], majd a törökök elleni [[A török kiűzése Magyarországról|visszafoglaló háborúban]]. 1686. október 15-én Heistert [[vezérőrnagy|vezérőrnaggyá]] léptették elő.

1700 körül a Belső-ausztriai Haditanács elnöke, [[1703]]-ban pedig az [[Udvari Haditanács]] alelnöke lett. [[1704]]. január 22-én a [[Magyar Királyság|magyarország]]i császári-királyi csapatok főparancsnokává nevezték ki, s ez alkalomból (január 30-án) [[tábornagy|tábornaggyá]] léphetett elő. A [[II. Rákóczi Ferenc]] vezette [[Rákóczi-szabadságharc|szabadságharc]] ekkorra már szinte az egész országban teret nyert, a felkelők éppen ezekben a hetekben foglalták el a [[Dunántúl]]t, s betöréseikkel veszélyeztették a [[morvaország]]i és [[Alsó-Ausztria|alsó-ausztria]]i határszéleket is. Heister [[Bruck an der Leitha|Bruck]]ból kiindulva, a [[Fertő]] mellékén visszaszorította [[Károlyi Sándor (hadvezér)|Károlyi Sándor]] kuruc csapatait, bevonult [[Győr]]be, majd megszállta [[Pápa (település)|Pápát]]. Ezután [[Komárom (Szlovákia)|Komárom]]nál átkelt a [[Duna|Dunán]] és [[Bercsényi Miklós|Bercsényi]]t szorította vissza a [[Vág (folyó)|Vág]] folyó mögé. Ezek után az udvar megint a Dunántúlra küldte, amely május elején ismét a felkelők birtokába került. Heister [[május 24.|május 24-én]] hajnalban [[Csíkvár]]nál<ref name="bánlaky1562">Vagy [[Csákvár]]nál? Lásd [http://mek.oszk.hu/09400/09477/html/0018/1562.html Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme, I–XXII. kötet (Budapest, 1928–1942). XVII. fej. 1562.old.]</ref> meglepte és szétugrasztotta a frissen kuruccá lett [[Esterházy Antal (tábornagy)|Esterházy Antal]] és [[Babocsay Ferenc]] hadait, május 31-én pedig – katonáinak szabad rablást engedélyezve – feldúltaemberei feldúlták [[Veszprém]] városát, s még a székesegyház kincseit és a kanonokok életét sem kímélték. Amikor Veszprémből Győr felé vonult, [[Forgách Simon]] dunántúli kuruc főparancsnok [[június 13.|június 13-án]] [[Koroncó]]nál megtámadta seregét, ám számbeli fölényük és Forgách ügyes irányítása ellenére Heister súlyos vereséget mért a kurucokra.<ref name="bánlaky1562bánlaky1566">[http://mek.oszk.hu/09400/09477/html/0018/1566.html Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme, I–XXII. kötet (Budapest, 1928–1942). XVII. fej. 1566.old.]</ref>

A Dunántúl ismételt visszahódítása után Heistert újra a Vág vidékére rendelték, ahol 1704. [[december 26.|december 26-án]] [[Nagyszombat (település)|Nagyszombat]]nál az immár Rákóczi személyes irányítása alatt álló kuruc fősereget is legyőzte, bár sikereit nem tudta kiaknázni.<ref name="bánlaky1562bánlaky1577">[http://mek.oszk.hu/09400/09477/html/0018/1577.html Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme, I–XXII. kötet (Budapest, 1928–1942). XVII. fej. 1577.old.]</ref>

Mivel kegyetlenkedései nagy visszhangot keltettek, s határtalan gőgje és büszkesége miatt a többi császári vezér sem szívelteszívlelte, [[1705]] májusában az udvar visszahívta Magyarországról, s [[Ludwig Herbeville]] tábornagyot nevezték ki utódáváutódjává.<ref name="bánlaky1594">[http://mek.oszk.hu/09400/09477/html/0018/1594.html Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme, I–XXII. kötet (Budapest, 1928–1942). XVII. fej. 1594.old.]</ref>

Utóbb részt vett az [[1716]]. évi török hadjáratban, [[1717]]-ben Győr parancsnokává nevezték ki, és. [[Savoyai Jenő]] vezérlete alatt harcolt az 1717-es délvidéki hadjáratban. Fia, Rudolf az 1717. augusztus 22-i [[Nándorfehérvár ostroma (1717)|győztes belgrádi csatában]] iselesett. Itt esett el fia,A stábornagy ezt feltehetőleg már nem tudta feldolgozni, mert a következő évben kirchbergi kastélyába visszavonulva elhunyt. A helyi templomban temették el, ahol latin nyelvű emléktáblája ma is hirdeti tetteit.