„Életfilozófia” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a A lap létrehozásának időpontja 2007-05-17. Sablon dátumozás: {{csonk-dátum|csonk\1|2007 májusából}} |
oké |
||
10. sor:
{{rquote|100%|center|"Nemcsak hogy el kell mozdítanunk a lelket, az elmét a nem fizikai megismerés világából a biológiai szövet felé, hanem ezt az egész szervezethez kell kapcsolni! A lélek a test és az agy integrációjából áll, és teljes kölcsönhatásban van a fizikai és a társas környezettel".}}
'''Antonio Damasio hatása a magyar agykutatásra'''
Damasio ma már hitelesnek nevezhető fiziológiai (agyi beszédközpontra utaló) megállapításai hatottak Hernád Istvánra „Az érzés-működés viszony” című értekezésében, ahol a következőket írja: „Általában elmondhatjuk, hogy több nyelvpszichológus és analitikus filozófus helyezkedik arra az álláspontra, hogy a szemantikai és szintaktikai kategóriák alapjául olyan pre-verbális fogalmi osztályok szolgálnak, amelyek különböző cselekvéseket, cselekvési szituációkat és magát a cselekvőt jelenítik meg az első nyelvet elsajátító gyermek tudatában. E feltevés lényege az, hogy az agy fejlődése során a külvilág olyan leképezésére vált alkalmassá, amely azt tükrözi, hogy az milyen módosulásokat idéz elő a testben. Vagyis a környezetet úgy jeleníti meg, hogy amikor kölcsönhatás lép fel az organizmus és a környezet között, módosítja a test elsődleges reprezentációit. Az a tudás, amelyet például egy tárgy tapintásából vizuális vagy éppen egy akusztikai élményből szerez az organizmus, a cselekvő testre vonatkozó referencia-rendszerben jelenik meg.
<ref>Hivatkozás szövegének helye</ref>
A gondolat folytatása is Damasiohoz köthető, Lehmann Miklós „Fogalom, jelentés, percepcio” cikkéből idéznék: „Az észlelés ill. felfogás, vagyis a perceptuális és a lingvisztikai szimbólumok alapvető különbségeit; a következőkben a perceptuális szimbólumok kialakítását vizsgáljuk meg. Ebben a részben nem foglalkozom a nyelvi szimbólumrendszer kialakításával, mivel erről léteznek olyan ismert és elterjedt nézetek, melyek alapfeltevéseikben jelentősen eltérnek egymástól (pl. generatív grammatika, a nyelv mint konvenció, vagy mint a világ logikai leképezése). Közös vonásként most mindössze annyit emelnék ki, hogy a nyelv minden esetben a tapasztalaton túli (vagyis született), ahhoz viszonyítva magasabbrendűnek tartott jelenség. A perceptuális szimbólum a tapasztalati aktus során képződik a szenzomotoros rendszerben; aktivációs mintákat hoz létre az adott korai kéregrészben (pl. vizuális feldolgozás esetén az elsődleges látókéregben).
A szelektív figyelem ezen a mintázaton olyan válogatást végez, amely során bizonyos aspektusokat kiemel, míg másokat elnyom. A perceptuális szimbólumok tehát semmiképpen sem foghatók fel belső képekként (minden részletet tartalmazó fényképekként) vagy képzetekként, mivel elsősorban nem képet, hanem aspektust rögzítenek A kialakult perceptív szimbólum ezt követően a hosszútávú memóriába kerül, ahol mint egy kérgi aktivációs mintázat őrződik meg. Tulajdonképpen ez az a fázis, amelytől kezdődően joggal beszélünk perceptuális szimbólumokról: egy adott mintázatot képviselnek, készen a visszahívásra, hogy további kognitív folyamatok anyagaként szolgáljanak. Antonio Damasio szerint a hosszútávú memória diszpozíciós reprezentációk sorával őrzi a korai kéregrészek egyes aktivációs mintázatait, melyek visszahíváskor megintcsak az adott kéregrészben, ugyanolyan mintázatokként aktiválódnak. Így pl. az elsődleges látókéregben történnek azok a képzeleti aktusok (látomások, hallucinációk, álmok) is, amelyek során a visszahívott reprezentációkon transzformációkat vagy manipulatív alakításokat végez az agy.
Kimaradt ebből a körből az absztrakt fogalmak reprezentációja, amelyek megoldása első pillantásra nehézkesnek tűnik. Ehhez a fiziológiai funkcióhoz tartozik, hogy a szelektív figyelem aspektusválogatást végez a tapasztalati információn - azaz a bemeneti mintázatot aspektusokra bontva elemi almintázatokat hoz létre. Ezek olyan perceptuális egységek, melyekből egy bonyolultabb mintázat a nyelvhez hasonlóan kompozicionális „megszerkesztett” módon épül fel, fenntartva, hogy bizonyos részek kiemelhetők, míg mások gátolhatók. A visszahívás során ez egyben szavatolja a transzformációk lehetőségét is, más aspektusok előtérbe állításával. A 'pettyes labda' így pl. a látszati kerek, térben gömbölyű formából, a labda alapszínéből, a pettyezéses mintázatból és a pettyek színéből tevődik össze, a figyelem pedig egyaránt irányulhat az egyes színekre vagy az alakra stb.; ugyanezek a szimbólumok képesek eddig nem tapasztalt, képzeletbeli labdák megalkotására is. Ez az elv nagyban hasonlít a nyelvi eljárásra. Mivel szimbólumokról van szó, felmerülhet, hogy egy perceptuális szimbólumrendszernek a tárgyaltakon kívül olyan tulajdonságokkal is rendelkeznie kell, amelyek elsősorban a nyelvi rendszerekre jellemzőek. Ez felvethet néhány problémát, mint a produktivitás vagy az absztrakt fogalmak reprezentációját.
{{csonk-dátum|csonk|2007 májusából}}
| |||