„Szemere Miklós (költő)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
21. sor:
== Pályája ==
A [[Szemere (egyértelműsítő lap)|Szemerék]] ősi kálvinista nemzetségéből származott, Szemere László, Ung vármegye követe és Vattay Krisztina fia
1825-ben [[Szerencsy István]], akkor ungi főjegyző mellett volt joggyakorlaton, azután pedig nagybátyja, Szemere István zempléni követ mellett a pozsonyi országgyűlésen. 1827. március 25-én ügyvédi vizsgát tett. Birtokai kezelésének átvétele vagy hivatalba lépés helyett, több szeretettel viseltetett a költészet és a művészet minden ága iránt; ezért az 1832-35. éveket művészek társaságában, [[Barabás Miklós (festő)|Barabás Miklós]]sal együtt [[Bécs]] műgyűjteményei közt, majd Észak-Olaszországban töltötte.
Mint a becsvágyóbb zempléni nemesurak, ő is szenvedélyesen politizált, sokat szerepelt a vármegyei gyűléseken, részt vett a követválasztási küzdelmekben. ▼
1836-ban, miután hazaérkezett, feleségül vette Máriássy Annát. A gazdasággal azután sem sokat törődött; azt egészen nejére bízta. Előbbi szokása szerint utazott, a vármegye gyűléseit látogatta, ellenzéki barátaival mulatott és vadászgatott; a napirenden levő vármegyei mozgalmakban valódi kuruc szenvedéllyel vett részt. Fiatal korában tehetségesen festett, domborműveket faragott, majd ezzel felhagyva főként a költészettel kezdett foglalkozni.
A [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|szabadságharc]] idején fiával együtt beállt huszárnak, [[Erdély]]ben [[Bem József|Bem]] táborában is harcolt. A szabadságharc leverése után lasztóci birtokán visszavonultságban élt. A Magyar Tudományos Akadémia 1863-ban választotta levelező tagjának, a Kisfaludy Társaságnak 1865-ben lett tagja. ▼
Hosszabb utazásokat tett, így [[Chyzer Kornél]]lal Törökországba, Görögországba és Olaszországba utazott; 1874 nyarán meglátogatta [[Kossuth Lajos]]t Baraccone-ban. Lasztóci birtokán halt meg.▼
Már 36 éves volt, amikor a közönség elé lépett. Összeköttetésben állott az írókkal; ingerlékeny természete miatt gyakran vitákba keveredett a szerkesztőkkel: [[Garay János (költő)|Garay Jánossal]], [[Petőfi Sándor|Petőfivel]], [[Arany János]]sal is.
▲Mint a becsvágyóbb zempléni nemesurak, ő is szenvedélyesen politizált, sokat szerepelt a vármegyei gyűléseken, részt vett a követválasztási küzdelmekben. A kormányt keményen bíráló baloldali ellenzéki pártállását haláláig megtartotta. Vármegyei nemestársai és a pesti írók gyakran megfordultak kúriájában, az irodalom éppen olyan szenvedélye volt, mint a Kossuth-párti politika.
▲A [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|szabadságharc]] idején fiával együtt beállt huszárnak, [[Erdély]]ben [[Bem József|Bem]] táborában is harcolt. A szabadságharc leverése után lasztóci birtokán visszavonultságban
A Magyar Tudományos Akadémia 1863. január 12-én választotta levelező tagjának, a Kisfaludy Társaságnak 1865-ben lett tagja.
Mint a szélsőbal hívét az 1870-es években képviselőjelöltül is felléptette e párt a pest-belvárosi kerületben [[Deák Ferenc (igazságügy-miniszter)|Deák Ferenc]] ellen, de siker nélkül.
▲Hosszabb utazásokat tett, így [[Chyzer Kornél]]lal Törökországba, Görögországba és Olaszországba utazott; 1874 nyarán meglátogatta [[Kossuth Lajos]]t Baraccone-ban. Lasztóci birtokán halt meg hosszas betegeskedés után. A Kisfaludy Társaságban 1883. március 28-án [[Tóth Lőrinc]] tartott fölötte emlékbeszédet.
==Munkássága==
| |||