„Albi (Franciaország)” változatai közötti eltérés

a
a (apró jav.)
A katharok hite némiképpen módosított formája az úgynevezett [[Bogumilok|bogumil eretnekségnek]], amely a [[10. század]]ban a [[Balkán (térség)|Balkánon]], mindenekelőtt [[Bulgária|Bulgáriában]] létezett, s a kereskedők útján jutott el erre a vidékre. Az albigensek magukat [[keresztények]]nek vallották, egyistenhívők voltak, egyetlen imájuk a [[Miatyánk]] volt, bibliaként [[János evangéliuma|János evangéliumát]] ismerték el, de elutasították a [[Katolikus egyház|katolikus]] vallás szinte minden más hittételét. Egyetlen szentségnek a halál előtti áldást, a ''Consolamentumot'' ismerték el. A négy püspök által irányított katár egyház tagjai két csoportból álltak: voltak a „Tökéletesek”, akik már a földön megtisztultak, s a többiek őket voltak kötelesek követni. A katárok a tisztaságot az aszkétizmus révén akarták elérni. A katár közösségek ugyanakkor összetartóak voltak. A hit nemcsak az egyszerű emberek körében terjedt, hanem a nemesek és főnemesek között is. Az egyház az eretnekség megjelenésének kezdetén még csak a térítés eszközeivel harcolt ellene. A hivatalos irányítók a [[III. Ince pápa]] által kiküldött legátusok voltak. [[1208]] januárjában azonban [[Arles]] mellett egy kis faluban egy albigens merénylő meggyilkolta a legátusok vezetőjét, Pierre de Castelnau-t. Ince ezek után hirdette meg a keresztes hadjáratot a katárok ellen. Az összesereglett keresztesek [[1209]] nyarán [[Lyon]]ból kiindulva kezdték meg a hadjáratot, [[Toulouse]], [[Béziers]], [[Carcassonne]] elfoglalásával. Ekkor már a kegyetlen katona, [[Simon de Montfort, Leicester 5. grófja|Simon de Montfort]] vezette a csapatokat. [[Languedoc-Roussillon|Languedoc]] városai, falvai egymás után kerültek a keresztesek birtokába, az albigensek közül ezrek végezték életüket máglyán, mert nem voltak hajlandók megtagadni hitüket. Béziers elestét követően sok más városban is valóságos mészárlást rendeztek a keresztesek, egyedül [[Avignon]] városkában több százan pusztultak el, s az elfogott albigensek az [[inkvizíció]] ítélőszéke elé kerültek. A hadjárat gyakorlatilag [[1244]]-ben ért véget, [[Montségur]] elfoglalásával.
 
Bár az eretnekséget Albi városáról nevezték el, igazából nem ez volt a központjuk, s a hadjárat során gyakorlatilag ellenállás nélkül került a keresztesek kezére. A katolikus egyház közvetlenül a hadjárat befejeztével megkezdte a hatalom jelképeként a püspöki palota, majd a várra emlékeztető katedrális építését. Ettől kezdve Albi formailag ugyan Toulouse grófjainak a birtoka maradt, de a valódi hatalmat a helyi püspök gyakorolta.
 
== Demográfia ==