„Emberi agy” változatai közötti eltérés

vasútvonal sablon hozzáadása AWB
(vasútvonal sablon hozzáadása AWB)
[[Fájl:Skull and brain normal human.svg|bélyegkép|jobbra|150px|Az emberi agy elhelyezési rajza a [[Koponya|koponyában]]]]
 
Az '''emberi agy''' (agy [[latin nyelv|latinul]] ''cerebrum'', [[ógörög nyelv|görög]]ül ἐγκέφαλον, ''enképhalon''), ami a többi ''[[Craniata]]'', vagyis [[Koponya|koponyával]] rendelkező állatok altörzsébe tartozókkal egyetemben a [[Koponya|koponyában]] helyezkedik el, mint az [[emberi idegrendszer]] irányítóközpontja. Az [[agy]] és a [[gerincvelő]] a [[központi idegrendszer]] két alkotórésze. Szerkezetileg nem nagyon különbözik az [[Emlősök|emlősök]] agyától. Annak alapvető tulajdonságai, hogy a szervezet külső és belső környezetéből információkat képes felvenni, azokat pedig fel tudja dolgozni, egymással kapcsolatba hozni és a kapott adatok alapján az élőlény létfenntartása szempontjából célszerű intézkedéseket képes kidolgozni, még a többi gerinces állatokéhoz is hasonlítanak.
 
Az azonban lényeges különbség, hogy ''az állatfajokat átlagosan véve'' az emberi agy súlya testsúlyához arányítva a többi emlősök ilyen súlyarányának mintegy ötszöröse. Az agynak az élőlény testéhez viszonyított súly-, vagy térfogataránya az állatokénál lényegesen nagyobb. Az agy [[evolúció]]s fejlődésével foglalkozó tudomány több jellemzővel próbálja karakterizálni ezt a fejlődést: kefalizáció (angolul: ''cephalization''); enkefalizáció ''(encephalization)''; enkefalizációs index ''(encephalization index)''; enkefalizációs hányados ''(encephalization quotient)''; amelyek értelme valamelyest különbözik egymástól.<ref>Például az élőlény agyának testéhez viszonyított súlyaránya, vagy a térfogatarány, annak más állatokhoz hasonlított értéke, a zsiradékmentes súly, vagy mindezek történelmi változása lehet alapja a kiértékelésnek.</ref> Az enkefalizáció kognitív képességek mércéjekénti alkalmazásában azonban nincs teljes egyetértés legalábbis a ''nem-emberi'' agy esetében.<ref>{{cite web
| title = Overall brain size, and not encephalization quotient, best predicts cognitive ability across non-human primates
| work = Brain Behav Evol. 2007;70(2):115-24 Epub 2007 May 18. Review
| publisher = PMID: 17510549 [PubMed – Indexed for MEDLINE]
| date =
| url =
Az agy felépítésében részt vesz az [[agytörzs]] ''(truncus cerebri)'', a [[köztiagy]] ''(diencephalon)'', a [[kisagy]] ''(cerebellum)'' és az emberben arányaiban jóval nagyobb kiterjedésű nagyagyféltekék ''(hemispherum)''.
 
Bár vastag csontréteg védi, [[Agyagy-gerincvelői folyadék|agy-gerincvelői folyadékban]]ban ''(liquor cerebrospinalis)'' lebeg és a vérkeringéstől egy hártya választja el, az agy mégis igen kényes és többféle baleset vagy megbetegedés érheti. A leggyakoribb ezek között a koponya megsebesülésének, [[Agyi érkatasztrófa|agyvérzésnek]] vagy [[méreg|idegmérgek]] (latinul [[méreg|neurotoxinok]]) általi mérgezésnek a hatása, és bár az [[agyhártya]] hasznos védőréteg, ennek [[Agyhártyagyulladás|gyulladása]] védőhatását teljesen megsemmisítheti. A bakteriális támadás különösen veszélyes. Gyakoribbak az [[Genetika|öröklött betegségek]]: [[Parkinson-kór]], [[Sclerosis multiplex]] stb. Bizonyos [[Pszichiátria|pszichiátriaipszichiátria]]i megbetegedéseknek ([[Skizofrénia|skizofréniának]] és [[Depresszió|depressziónakdepresszió]]nak) is lehet fizikai illetve biokémiai eredete, de ismereteink a szervi megbetegedéseknek a pszichiátriai kórok megjelenésére való hatásáról igen hiányosak.
 
[[Fájl:Visible Human head slice.jpg|thumb|200px|right|Egy felnőtt férfi agyának vízszintes metszete. Megfigyelhető a [[Nagyagy|szürke]] és a [[Nagyagy|fehérállomány]].]]
[[Fájl:Brain diagram hu.png|thumb|250px|left|Az emberi agy fő lebenyei. Bal oldali nézet. (Gray's Anatomy 728. számú ábrája).]]
 
A kép a jobb oldalon az agy részeit tagolja a lebenyeket nem említve. Legfelül az agy főrészét,<ref>[[#refPrinciples|''Principles of Neural Science'']], p 324</ref> annak két féltekéjét borítva a sokgyűrődéses [[Nagyagy|agykéreg]] helyezkedik el. Az agy alsó részén az [[agytörzs]] kapcsolódik a [[Gerincvelő|gerincvelőhözgerincvelő]]höz, emögött pedig, a nagyagy alatt a vízszintesen barázdált [[kisagy]] látható, ami a nagyaggyal való kapcsolattartás mellett főleg a motoros funkciót szolgálja.
 
Az agynak két féltekéje van; egy bal oldali és egy jobb oldali. A bal oldalon itt a kép a bal oldali félteke fő lebenyeit mutatja bal oldali nézetben. A jobb oldali félteke látszatra nem különbözik sokat a bal oldalitól, de funkciói szerint igen. A lebenyek neveinek eredete nem szerkezeti, hanem azokat a kívülről határoló csontoktól kapták egy kivétellel: a homloklebeny ugyanis kissé kiterjedt hátrafelé a [[Nagyagy|központi barázda]] ''(sulcus centralis)'' vonaláig, a falcsonti lebeny rovására.
Az agy féltekéi általában a testnek csak egyik felével vannak közvetlen kölcsönhatásban, nevezetesen az ellenkező oldallal. (Ez a törzsfejlődés során alakult ki lényegében minden gerincesnél. Előnye, hogy a két agyfélteke - a közöttük lévő kapcsolatok révén - bizonyos "munkamegosztással", de egyaránt részt vesz a test - szomatikus, vegetatív és érzelmi - funkcióinak irányításában.) Az agyvelővel kapcsolatot tartó idegek az agytörzs magasságban kereszteződnek.
 
Mint az ábrán látható, a látással kapcsolatos idegek útja bonyolultabb, mert a [[Szem|szembőlszem]]ből az idegrostok ''([[látóideg]]ek; Nervus opticus)'' egy közös helyre, az ún. látóideg-kereszteződésbe futnak össze, ahol mindkét nyaláb megfeleződik és az ellenkező szemből jövőhöz csatlakozik, mert a retinák bal oldalára érkező ingerületek (mindkét szemből) a bal oldali, a retinák jobb oldalára érkezőek pedig jobb oldali féltekébe érkeznek. Mivel azonban a retinák az ingerületeiket a látási sík ellenkező irányából gyűjtik, az ingerületek végül a szemoldallal ellenkező agyoldalra érkeznek.
[[A szem idegpályái]]<br />
A két féltekét a kérges testnek [[corpus callosum]] nevezett vastag idegrostnyaláb köti össze (lásd az ábrát), de van két kisebb nyaláb is, elől az elülső összeköttetés ''(comissura anterior)'' és hátrább a hátsó összeköttetés ''(comissura posterior)'', ezen kívül fontos összeköttetési rendszer van a kétoldali hippocampus között ''(comissura hippocampi)''.
A két agyfélteke közötti az információcsere a fő útvonalaként azonban a kérges test [[corpus callosum]] idegrostkötege szolgál. A kéreg különböző területeit bőséges (kéreg alatti) asszociációs rostrendszer köti össze. A két félteke funkciói részben szimmetrikusak, de az emberek többségénél a térbeli felismerés és a nyelv felett az agy bal oldala dominál. Az érzelmi és művészeti funkciókért pedig főleg a jobb félteke a felelős.
 
== Vizsgálati módszerek ==
 
* '''[[SPECT]] (Single photon emission computed tomography)''' vagyis ''Magányos foton-emissziós számítógépes tomográfia''<ref>A pontos fordítás ellenőrizendő</ref>
 
* '''[[Pozitronemissziós tomográfia]] (PET)'''
 
* '''[[Funkcionális mágneses rezonancia-vizsgálat]] (FMRI)'''
 
* '''[[MRI|Diffusion MRI]] (Diffúziós MRI) más néven ''(Diffusion tensor Imaging, DTI)'''''
 
=== Sérülések ===
 
Az '''[[agyrázkódás]]''' ''(commotio cerebri)'' tünetei: ideiglenes, de azonnali eszméletvesztés lehet a következménye, aminek oka vagy egy közvetlen mechanikai trauma (pl. koponyát ért ütés), vagy a mozgó agy hirtelen megállítása, illetve irányváltoztatása (lineáris vagy szöggyorsulás, ill. lassulás). Az állapot fejfájást, álmosságot, a koncentrálás nehézzé tételét, zavaros gondolkozást és [[Emlékezet|emlékezetkieséstemlékezet]]kiesést ''(amnézia)'' okozhat. Többszöri előfordulásának (pl. bokszolók esetében gyakran észlelt) kumulatív hatása van.
 
Az '''[[Agy|agyzúzódásagy]]zúzódás''' ''(contusio cerebri)'' a fej külsején látható színváltozás és vérszivárgás a koponyából. A szivárgás a [[pia mater]]-ből eredhet, ami azt tanúsíthatja, hogy vér a subarachnoidális térbe szivárog , aminek megnyilvánulása eszméletvesztés, vérnyomáscsökkenés és légzési zavar.
 
=== Megbetegedések - Patológia ===
 
'''Little-kór''', vagy újszülöttkori agysérülés. Angol neve szerint ''(cerebral palsy)'' agyi bénulás, ami nagyon általános elnevezés. Mutatja, hogy a kórkép igen sok és változatos idegrendszeri tünetben juthat kifejezésre. Ezek legfontosabb közös jellemzője valamilyen bénulás, és ezen túlmenően az, hogy sokféle eltérő kóros folyamat eredményezheti. Alapvető oka, hogy a még éretlen, éppen fejlődésben lévő agyat valamilyen károsító hatás éri a magzati kortól a csecsemőkor vége, vagy inkább a 3 éves kor betöltése közti időszakban. Ennek következtében a mozgatórendszer károsodást szenved, emiatt elmarad a gyermek mozgásfejlődése, és változatos , de leginkább fokozott izomtónussal járó ''(spasticus)'' bénulások jönnek létre. Ehhez társulhatnak a központi idegrendszer sérüléseinek más következményei is: mentális visszamaradottság, halláscsökkenés vagy süketség, látási rendellenességek, az egyensúlyérzés zavarai, esetleg epilepsziás rohamok. A betegség tünetei az alig észlelhetőktől a rendkívül súlyosakig terjedhetnek. A sokféle kiváltó ok között szerepel a perinatális (születés körüli időszak) oxigénhiány, öröklődési faktorok, fejlődési rendellenességeket okozó magzati károsító ''(teratogén)'' hatások, szülési sérülések, mérgező anyagok, anyagcsere vagy hormonális rendellenességek, fertőzések stb. Hatásmechanizmusuk változatos, és jelenleg még messze nem tisztázott. Inkább csak az orvosi gyakorlatban szerzett tapasztalatok alapján lehet kiszűrni a kerülendő kockázatokat. Pl.: terhesség alatti dohányzás, helytelen táplálkozás, bizonyos gyógyszerek szedése, a terhes nő nem megfelelően gondozott anyagcsere- és hormonális betegségei, bizonyos fertőző betegségei stb.
 
Az '''[[Gyulladás|agyvelőgyulladás]]''' (latin ''encephalitis'') az agy ''heveny'' (akut) gyulladásos állapota. A tünetek közé sorolható a láz, álmosság, fejfájás, nyakfájdalmak, eszméletvesztés (latinul ''coma'') és bénulás. Súlyos életveszélyt jelentő megbetegedés.
 
'''Little-kór''', vagy újszülöttkori agysérülés. Angol neve szerint ''(cerebral palsy)'' agyi bénulás, ami nagyon általános elnevezés. Mutatja, hogy a kórkép igen sok és változatos idegrendszeri tünetben juthat kifejezésre. Ezek legfontosabb közös jellemzője valamilyen bénulás, és ezen túlmenően az, hogy sokféle eltérő kóros folyamat eredményezheti. Alapvető oka, hogy a még éretlen, éppen fejlődésben lévő agyat valamilyen károsító hatás éri a magzati kortól a csecsemőkor vége, vagy inkább a 3 éves kor betöltése közti időszakban. Ennek következtében a mozgatórendszer károsodást szenved, emiatt elmarad a gyermek mozgásfejlődése, és változatos , de leginkább fokozott izomtónussal járó ''(spasticus)'' bénulások jönnek létre. Ehhez társulhatnak a központi idegrendszer sérüléseinek más következményei is: mentális visszamaradottság, halláscsökkenés vagy süketség, látási rendellenességek, az egyensúlyérzés zavarai, esetleg epilepsziás rohamok. A betegség tünetei az alig észlelhetőktől a rendkívül súlyosakig terjedhetnek. A sokféle kiváltó ok között szerepel a perinatális (születés körüli időszak) oxigénhiány, öröklődési faktorok, fejlődési rendellenességeket okozó magzati károsító ''(teratogén)'' hatások, szülési sérülések, mérgező anyagok, anyagcsere vagy hormonális rendellenességek, fertőzések stb. Hatásmechanizmusuk változatos, és jelenleg még messze nem tisztázott. Inkább csak az orvosi gyakorlatban szerzett tapasztalatok alapján lehet kiszűrni a kerülendő kockázatokat. Pl.: terhesség alatti dohányzás, helytelen táplálkozás, bizonyos gyógyszerek szedése, a terhes nő nem megfelelően gondozott anyagcsere- és hormonális betegségei, bizonyos fertőző betegségei stb.
 
 
Az '''[[Gyulladás|agyvelőgyulladás]]''' (latin ''encephalitis'') az agy ''heveny'' (akut) gyulladásos állapota. A tünetek közé sorolható a láz, álmosság, fejfájás, nyakfájdalmak, eszméletvesztés (latinul ''coma'') és bénulás. Súlyos életveszélyt jelentő megbetegedés.
 
Az '''[[epilepszia]]''' jellemzői az ismétlődő motor-, érzéki-, és [[pszichológia]]i funkciózavar (malfunkció: rendszerműködési hiba) ami eszméletvesztéssel, illetve görcsös rángatózásokkal is járhat. Az epilepszia azonban nem egyetlen betegség és több típusa is van, mint ahogy többféle oka is lehet.
A '''[[Humán 4-es kromoszóma|Huntington-betegség]]''' egy – az orvosi szakmában – Huntington-chorea ''("vitustánc"; chorea)'' néven ismeret ''autoszomális domináns'' öröklésmenettel öröklődő, genetikai alapú, gyógyíthatatlan, neurodegeneretív kórkép, aminek okozójaként a genetikusok a CDG (cytosine-adenine-guanine) triplett kiterjedésére mutatnak. Akaratlan gyors görcsös mozdulatokban nyilvánul meg először az arc egyik oldalán, ami hónapok illetve évek múltával a végtagok felé fejlődik. Ezt felmérgesedésre való hajlam (iritabilitás) eszmei degeneráció, egyéniségváltozás, emlékezetvesztés követ. A betegség kezdete után 10-20 éven belül halálos.
 
A '''[[Parkinson-kór]]''' vagy ''(reszketéses hűdés)'' egy [[Parkinson-kór|Parkinson-betegségként]] is ismert olyan lassan előrehaladó degeneratív idegrendszeri betegség, amely a [[Törzsdúcok|törzsdúcokattörzsdúcok]]at ''(nuclei basales)'' érinti. Alapvetően az egyik neurotranszmitter a [[amin|dopamin]] termelődésének elégtelensége okozza.
Ez kihat a beteg egyensúlyára és izommozgására. A beteg merev, arca érzelemnélküli, járása és mozgása általában lassú, bizonytalan, erőltetett, reszketeg. A kór okozói pontosan nem ismertek. A genetikai hajlam - egyebek mellett - nagyon meghatározó lehet. Erre utal az is, hogy az esetek legnagyibb részében a betegség - idős korban - látszólag minden ok nélkül jelenik meg. (Kiváltó okként sok minden szerepelhet: az idegrendszer vérellátásának zavara, gyógyszerek stb.)
 
#'''Progresszív non-fluens afázia''' beteg megtartja beszélőképességét, de az egyes szavak értelmét veszti el. Ez a változat Parkinson tünetei felé is orientálódhat.
 
Az '''Amyotrophiás lateralsclerosis''', (ALS), (angol nevén Motor Neuron Disease (MND)), azaz a motoros (mozgató) [[Idegsejt|neuronok]] betegsége egy fokozatosan előrehaladó, a mozgás károsodásával, majd elvesztésével járó betegségcsoport. Jellemzője, a motoros neuronoknak, vagyis a mozgást vezérlő idegsejteknek a degenerációja (tönkremenése). A betegség fokozatosan akadályozza és végül leállítja a járást, majd minden más testmozgást, beszédet, nyelést, és légzést. Bár a betegek 90%-a esetén nem mutatható ki egyértelmű genetikai kapcsolat, a hajlam öröklődése elég valószínű.
 
A betegség más változatai: primer (elsődleges) lateralis sclerosis vagy ((PLS) progresszív muszkuláris atrófia) (PMA) pseudobulbaris bénulás és folyamatosan terjedő (progresszív bulbaris bénulás), ahol a bulbaris szó a száj, torok és arc környezetét [[Agytörzs|beidegző nyúltvelőre]] [ V. VII.IX. X. XI.] [[Agyidegek|agyidegekreagyidegek]]re vonatkozik.
Ceftriaxone kezelés 18 év után másodszor is megállította az ALS progresszióját. Hivatkozás:Az Amerikai Egyesült Államok Szabadalmi Hivatalához a 20090247498 számon benyújtott szabadalmi bejelentés. Közzétételének időpontja:2009 október 1.
 
A pszichiátria szó eredetileg az ógörög [[psziché]] szóból jön, ami jelentése lélek. A pszichiátria azonban nem a lelket gyógyítja. A szó mai jelentése az orvostudománynak az a része, ami egy személy agyának bizonyos megbetegedéseivel foglalkozik: mégpedig magatartási zavarokkal, vagyis olyanokkal, amelyek a személy magatartása következtében vagy önmagára vagy a közösségre (komoly) veszélyt jelenthetne.
 
Ilyen megbetegedések: [[depresszió|klinikai depresszió]], [[bipoláris zavar|mániás depresszió]], [[skizofrénia]], [[stressz|poszttraumás stressz]], indokolatlan rettegő [[érzés|félélem érzés]] vagy kompulzív (mániás) magatartás stb. Az agy fiziológiájának ezen betegségek létrejöttével való kapcsolata, illetve ennek lehetősége az [[agy|agykutatás]]kutatás területéhez tartozik.
 
== Újabb kutatási eredmények ==
264 542

szerkesztés