„Alfred Russel Wallace” változatai közötti eltérés

'''Alfred Russel Wallace''' (Usk, Monmouthshire, [[Wales]], [[1823]]. [[január 8.]] – Broadstone, Dorset, [[Anglia]], [[1913]]. [[november 7.]]) brit naturalista, felfedező, [[geográfus]], [[antropológus]], és [[biológus]]. Arról ismert, hogy [[Charles Darwin]]tól függetlenül állt elő a [[természetes szelekció]] elméletével, ésamit ezzel1858-ban publikált ''(On the tendency of species to form varieties; and on the perpetuation of varieties and species by means of natural selection)''.<ref>[[Douglas Palmer]]: Evolúció. Az élet története. Peter Barrett illusztrációival. GABO Könyvkiadó, 2009. ISBN 978 963 689 279 1, p. 10.</ref> Ezzel arra sarkallta Darwint, hogy saját munkáját a tervezettnél korábban (1859-ben) tárja a nyilvánosság elé. Wallace komoly terepmunkát végzett először az [[Amazonas-medence|Amazonas-medencében]], később a [[maláj szigetvilág]]ban, ahol azonosította az [[Indonézia|Indonéziát]] két részre osztó [[Wallace-vonal]]at: azettől egyik részendélkeletre az állatok az ausztrál, a másikonészaknyugatra az ázsiai faunához állnak közelebb. Őt tartják a [[19. század]] vezető állatföldrajzi szaktekintélyének és néha a „biogeográfia atyjaként” is emlegetik. A 19. század egyik legfontosabb evolúciós gondolkodója volt, és sok további felfedezéssel járult hozzá az [[evolúció|evolúciós elmélet]]hez, beleértve a figyelmeztető színek fogalmát és jelentőségét az állatvilágban és a [[Wallace-effektus]]t — azt a [[hipotézis]]t, mely szerint a [[természetes szelekció]] a [[hibridizáció]] elkerülésére irányuló akadályok felállításával hozzájárul a speciációhoz.

Wallace-t vonzották az eredeti ötletek. Spirituális életszemlélete és az emberi tudat anyagtalan eredetébe vetett hite ártott a tudományos közösséggel, kiváltképp a kor többi evolúciópárti gondolkodójával tartott kapcsolatának. Tudományos munkája mellett társadalmi aktivista is volt, aki igaztalannak vélte a 19. századi [[Anglia]] szociális és gazdasági rendszerét. A [[biogeográfia]] iránti érdeklődése oda vezetett, hogy az elsők között ismerte fel, miként hat az emberi tevékenység a természetes környezetre. Tudományos és szociális területen egyaránt termékeny író volt. [[Indonézia]]i és [[malajzia]]i útibeszámolója a kor egyik legismertebb és legbefolyásosabb tudományos naplója. Az evolúció kérdéskörével 1850 tájékán kezdett foglalkozni, és mintegy nyolc év alatt dolgozta ki elméletét, ami értelemszerűen kevésbé volt részletes, mint Darwiné, aki 1837 óta foglalkozott a témával.