„Daru (emelőgép)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Visszavontam Ronastudor (vita) szerkesztését (oldid: 14761216) |
a hivatkozás áthelyezése az írásjel mögé, egyéb apróság AWB |
||
2. sor:
A '''daru''' terhek emelésére és kisebb távolságra szállítására szolgáló [[emelőgép]]. A daru emelőműből és mozgatóműből áll, ezt kiegészíti egy tartószerkezet, melyet régen általában fából, ma fémből, legtöbbször [[acél]]ból készítenek. A darukat az [[ókor]]tól kezdve kiterjedten használják az [[ipar]], a [[mezőgazdaság]], az építkezések és a [[közlekedés]] területén, az idők folyamán sokféle, speciális feladatnak megfelelő fajtája alakult ki. A korábbi időkben a darukat emberi vagy állati erővel illetve a víz energiájával működtették, az [[ipari forradalom]] és a 19. század folyamán elterjedtek a [[gőzgép]] hajtotta daruk, ma általában [[villamos hajtás]] vagy [[belsőégésű motor]] az erőforrás.
[[Fájl:Pentaspastos scheme.svg|thumb|Görög-római ''Pentaspastos'' (''Öt csigás daru'') közepes, kb. 450 kg tömegű teher emelésére
[[Fájl:Roemerkran.jpg|thumb|Egy 10,4 m magas [[taposómalom]] hajtású ''Polyspastos'' rekonstrukciója [[Bonn]]ban]]
[[Fájl:Pl gdansk zuraw dlugiepobrzeze2006.jpg|thumb|Középkori daru Gdańsk kikötőjében]]
==A daruk története==
Már az ókortól kezdve ismeretesek daruk, de történetük valószínűleg még korábbra nyúlik vissza. Tudjuk, hagy a görögök már a 6. századtól alkalmaztak darukat a templomok építésénél. Az archaikus korban a templomokba monolit oszlopokat építettek be, a klasszikus kortól kezdve azonban az oszlopokat kisebb hengeres darabokból állították össze. Az építőköveken ma is látható hornyok arra utalnak, hogy ezeket daruval emelték be helyükre.<ref name="Coulton 1974, 7">{{harvnb|Coulton|1974|p=7}}</ref> A darukhoz az akkor már ismert [[egyszerű gépek]]et használták fel: a [[csiga (gép)|csigasort]] és a [[kötéldob]]ot. A csigasor első irodalmi említése [[Arisztotelész]]től származik.
A rómaiak továbbfejlesztették a görög darukat. Erről alexandriai [[Hérón]] (Mechanica 3.2-5) és [[Vitruvius]] (De Architectura 10.2, 1-10) munkáiból meglehetősen sok információval rendelkezünk. A rómaiak feltalálták a taposómalmot, és a nagyobb daruknál ezt az emberi erővel történő hajtást alkalmazták. Erről két fennmaradt dombormű is tanúskodik. A legegyszerűbb római daru, a ''trispastos'' egyetlen rúdból álló [[gém (daru)|gémből]], kötéldobból, [[kötél]]ből és három [[csiga (gép)|csigából]] álló csigasorból épült fel. A csigasor áttétele 3:1. Annak feltételezésével, hogy egy munkás huzamosabb ideig 500 N erők kifejtésére képes, kikövetkeztethető, hogy a daru teherbírása mintegy 150 kg lehetett. A nagyobb daruk csigasora 5 csigából állt, ezek neve ''pentaspastos'' volt. A legnagyobb római daru, a ''polyspastos'' gémje két vagy négy rúdból állott, segítségével négy ember 3000 kg tömegű terhet tudott felemelni, taposómalom segítségével pedig, mivel ennek nagyobb az átmérője, akár 6000 kg tömegű teher is kezelhető volt. Az ókori egyiptomi módszerhez képest, ahol közvetlen emberi erővel vonszolták a nehéz tárgyakat, egy ilyen római daru hatvanszoros megtakarítást jelentett.<ref>Minden adat forrása: {{harvnb|Dienel|Meighörner|1997|p=13}}</ref>
13. sor:
A reprezentatív római épületbe épített egyes kőtömbök tömege és beépítési helyük magassága sokkal nagyobb, mint amit az említett darukkal kezelni lehetett volna, például a [[Traianus-oszlop]], melyet egyenként 32 tonna tömegű hengeres márvány tömbökből állítottak össze és teljes magassága 35 m.<ref>Jones, Mark Wilson (2000), Principles of Roman Architecture, Yale University Press, ISBN 0-300-08138-3</ref> Ezért feltételezik, hogy a rómaiak nagyobb teherbírású eszközökkel is rendelkeztek, de ezek kialakítása és használata nem ismert.
A középkorban sok hasonló darut használtak a kikötőkben és az építkezéseken, valamint a bányászatban is. A középkori építkezéseken használt taposómalmos daruk a római szerkezet továbbfejlesztett változatai voltak. Az egész daru függőleges tengely körül elforgatható volt, ahogy azt sok korabeli forrás ábrázolja. Az építkezés kezdetén a daru a talajon állt, majd amikor az első szint födémje elkészült és terhelhetővé vált, a darut szétszedték és az emeleten újra összeszerelték.<ref>Matthies, Andrea (1992), "Medieval Treadwheels. Artists' Views of Building Construction", Technology and Culture 33 (3): 510–547, doi:10.2307/3106635, JSTOR 3106635 [http://www.jstor.org/pss/3106635]</ref> Az ókori középkori daruk a mai képviselőikkel ellentétben elsősorban teheremelésre voltak alkalmasak, a teher vízszintes mozgatása azonban csak igen korlátozott mértékben volt lehetséges<ref>{{harvnb|Matthies|1992|p=533}}</ref> úgy, hogy a darukötélen függő terhet egy rövid kötél segítségével oldalra kihúzták. A forgó daruk csak 1340 után jelentek meg a nyugat-európai tengeri kikötőkben.<ref>{{harvnb|Matthies|1992|p=534}}</ref>
A kikötői daru valószínűleg középkori találmány, mivel a mediterrán kikötőkben még az újkorban is a sokkal munkaigényesebb rámpát és emberi erővel való rakodást használták. A kikötői daruk két fő formája alakult ki, az atlanti partokon forgódarukat használtak, a balti tengeren pedig főleg erős kőből épült tornyokba építették fel a darut, ezek a tornyok a városfalak védelmét is szolgálták.
Érdemes megjegyezni, hogy a középkori daruk ritkán rendelkeztek [[kilincsmű]]vel vagy [[fék]]kel a teher lefutásának megakadályozása céljából. Ennek az az ok, hogy a fából ácsolt szerkezetekben olyan nagy [[súrlódás]] ébredt, hogy csaknem önzáró [[Mechanizmus (kinematika)|mechanizmusként]] viselkedtek.
== Működési elveik ==
[[Fájl:Crane flip.jpg|thumb|Felborult az autódaru a puha talaj beomlása miatt]]
A korszerű daruk történelmi elődeiktől legfőképpen két dologban különböznek. Egyrészt a legtöbb esetben az emberi izomerőt motor váltja fel, másrészt a daruk nemcsak emelésre szolgálnak, hanem a teher kis távolságú szállítására is. Ez utóbbi célra a korábbi egy vagy több rúdból álló gém helyett bonyolultabb szerkezeteket készítenek. Erre felhasználási területtől függően forgó, dönthető esetleg több, egymástól függetlenül dönthető gémet és haladó mozgást végző daruhidat, portált futómacskát fejlesztettek ki. Ennek megfelelően nemcsak a teher emelésére szolgáló hajtásokról kell gondoskodni, hanem a daruszerkezet mozgatására is szükséges gépi megoldást kialakítani.
A teheremelés a korszerű darukon [[drótkötél]]lel történik, melyre [[daruhorog]] van erősítve, erre akasztják vagy közvetlenül vagy kisebb kötelek segítségével a terhet. Szemes anyag, por rakodásához markolók, különleges kialakítású ládák használatosak. A drótkötél közvetlenül, ritkábban csigasor közbeiktatásával egy kötéldobra csévélődik fel. A kötéldobot fogaskerekes vagy csigahajtóművön keresztül hajtja a motor. Ott, ahol villamos hálózat rendelkezésre áll, villanymotort, járművekre telepített vagy önjáró daruk esetében legtöbbször belsőégésű motorokat és hidraulikus erőátvitelt használnak. A motor és a kötéldob közé iktatott hajtóműre azért van szükség, mert közvetlen hajtás esetén a motorok rendkívül nagy méretűek, tömegűek és költségesek lennének. A darukon több hajtás is működik, például egy gépszerelde futódaruján a teheremelést, a futómacska és a daruhíd mozgatását három egymástól független hajtás biztosítja.
30. sor:
[[Fájl:OMSI crane and plane - Portland, Oregon.JPG|thumb|Futódaru]]
===Futódaru===
Üzemcsarnokok jellemző berendezése.<ref>[http://www.sze.hu/~nemethgy/csarnok_1.pdf Dr. Németh György: Acélszerkesztű csarnokok]</ref>
[[Fájl:Cheremushsky (Kotlasky District of Arkhangelsk Oblast) (04).JPG|thumb|Bakdaru]]
70. sor:
* [http://www.towercranetraining.co.uk/towercranetypes.htm Tower cranes]
* [http://www.lowtechmagazine.com/2010/03/history-of-human-powered-cranes.html Low-tech Magazine]
[[Kategória:Emeléstechnika]]
| |||