Főmenü megnyitása

Módosítások

a
hivatkozás áthelyezése az írásjel mögé, egyéb apróság AWB
[[File:Les Six Tableau.jpg|thumb|<center>''Le Groupe des six'', 1921 ''Jacques-Émile Blanche'' festménye. Középen a zongorista [[Marcelle Meyer]]. Baloldalt, lentről felfelé: [[Germaine Tailleferre]], [[Darius Milhaud]], [[Arthur Honegger]], [[Louis Durey]]. Jobbra, állva: [[Francis Poulenc]], [[Jean Cocteau]]; ülve: [[Georges Auric]].</center>]]
A '''Francia hatok''' (''Les Six'') francia zeneszerzők csoportja, melyet ''Henri Collet'' nevezett el így az [[Orosz ötök]] mintájára abban a cikkében, amely a ''Comoedia'' folyóirat [[1920]]. [[január 16.|január 16-i]] számában jelent meg: „''Les cinq Russes, les six Français et M. Satie''” Zenéjüket gyakran úgy említik, mint [[Richard Wagner (zeneszerző)|Richard Wagner]] illetve a francia [[impresszionizmus|impresszionisták]] – [[Claude Debussy]] és [[Maurice Ravel]] – zenéje elleni lázadást.<ref>„Belefáradtunk a debussyzmusba, Florent Schmittbe, Ravelba - írta Poulenc. - Tiszta, egészséges, robusztus zenére vágytunk, amely éppolyan őszintén francia, mint amilyen őszintén orosz Stravinsky Petruská-ja. Az én szememben Satie Parade-ja ugyanazt jelenti Párizsnak, mint a Petruska Szentpétervárnak” (irodalmiradio.hu)</ref>.
 
A csoport tagjai a következők voltak:
{{idézet|A Salle Huyghens-ben tartott hangverseny után (1919-ben), amelyen Bertin elénekelte Louis Durey Images ci Crusoe'-ját Saint-Léger szövegére, és a Chapelle Quartet eljátszotta az én 4. vonósnégyesemet, Henri Collet kritikus közölt egy cikket a Comoediá-ban ezzel a címmel: 'Öt orosz és a franciák'. Abszolút önkényesen kiválasztott hat nevet: Auricot, Dureyt, Honeggert, Pulencet, Tailleferre-t és engem, csupán azért, mert ismerjük egymást, jó barátok vagyunk, és többnyire együtt szerepeltünk, teljesen függetlenül attól, hogy más a vérmérsékletünk és teljesen más a karakterünk. Auric és Poulenc - Cocteau követője, Honegger a német romantikusok utóda, én a mediterrán lírizmus felől indultam... De fölösleges volt minden tiltakozás. Collet cikke akkora érdeklődést keltett világszerte, hogy a HATOK CSOPORTJA bekerült a köztudatba, és én akarva, nem akarva közéjük számítódom. Ha már így lett, elhatároztuk, hogy adunk néhány 'Hatok hangversenyét'. Az elsőt az én műveimnek szenteltük, a másodikat külföldi zenészeknek... Satie volt a kabalánk. Roppant népszerű volt köztünk. Annyira szerette a fiatalokat, hogy egyszer azt mondta nekem: 'Szeretném tudni, vajon milyen muzsikát írnának a most négyéves gyerekek!' Művészetének ritkasága, mindennemű engedménytől való rettegése, a pénz iránti megvetése és a kritikusokkal szembeni könyörtelensége remek példát mutatott nekünk.|Darius Milhaud: Életem partitúrája}}
 
De ez csak egy olvasata a Hatok keletkezéstörténetének. Más szerzők, mint ''Ornella Volta'' kiemelik [[Jean Cocteau]] manőverezéseit, hogy vezetője legyen egy [[avantgárd]] zenei csoportosulásnak, hasonlóan, ahogy nem sokkal azelőtt a [[kubizmus|kubista]] és a [[szürrealizmus|szürrealista]] csoportok tűntek fel [[Pablo Picasso]], [[Guillaume Apollinaire]] és [[André Breton]] vezetésével a [[képzőművészet]]ben illetve az [[irodalom]]ban. Az, hogy Satie otthagyta a ''Les nouveaux jeunes'' társaságot kevesebb mint egy évvel az indulásuk után, „égből pottyant ajándék” volt Cocteau számára terve valóra váltásához. [[1918]]-as [[esszé]]jében (''Le coq et l'Arlequin'') fejtette ki a nézeteit arról. milyennek is kellene lennie kora művészetének, különös tekintettel a zenére: „Elég a felhőkből, a hullámokból, az akváriumokból, a sellőkből s az éjszakai illatokból. Nekünk földönjáró zenére van szükségünk, a hétköznapok zenéjére.”
 
Az I. világháború után Cocteau és a Hatok sűrűn látogatták a ''La gaya'' nevű bárt, amely később – amikor a létesítmény nagyobb helyre költözött – a ''Le Boeuf sur le Toit'' (Ökör a háztetőn) nevet kapta, mivel Milhaud és Cocteau híres balettjének ötlete a régi telephelyen fogant meg.<ref>Roger Stéphane, "Portrait souvenir de Jean Cocteau" (egy [[1963]]-as TV-interjú átirata a szerző és a riportalany által, 63-67. oldal) Tallandier 1964 ISBN 2-235-01889-0</ref> Az átkeresztelt mulató nyitásának éjszakáján ''Jean Wiéner'' zongorista [[George Gershwin]] és [[Vincent Youmans]] számokat adott elő, Cocteau és Milhaud pedig [[ütőhangszerek]]en játszott. A vendégek között megjelent [[Szergej Pavlovics Gyagilev|Szergej Gyagilev]] balett impresszárió, [[Pablo Picasso]] festőművész, [[René Clair]] filmrendező, [[Jane Bathori]] operaénekesnő és [[Maurice Chevalier]] színész-énekes.
 
=== ''L'Album des Six'' ===
[[1920]]-ban a csoport egy [[zongora]]művekből álló közös albumot jelentetett meg ''L'Album des Six'' címmel. Ez volt az az egyetlen alkotás, melyben a csoport minden tagja részt vett komponistaként.
 
# ''Prélude'' (1919) – Auric
 
=== ''L'éventail de Jeanne'' ===
[[1927]]-ben Auric, Milhaud és Poulenc további hét zeneszerzővel együttműködve alkotta meg a ''L'éventail de Jeanne'' (Jeanne legyezője) című gyermekbalettet.
 
# ''Fanfare'' – [[Maurice Ravel]]
 
{{DEFAULTSORT:hatok, Francia}}
 
[[Kategória:Francia zene]]
291 932

szerkesztés