„Franz Conrad von Hötzendorf” változatai közötti eltérés

a
hivatkozás áthelyezése az írásjel mögé, egyéb apróság AWB
(→‎Külső hivatkozások: dupla commons törl.)
a (hivatkozás áthelyezése az írásjel mögé, egyéb apróság AWB)
Conrad erősen konzervatív politikai nézeteket vallott. Bizalmatlanul tekintett [[Szerb Királyság (1882–1918)|Szerbia]] és [[Olaszország]] terjeszkedési szándékaira, és preventív háború megindítását sürgette mindkét ország ellen. Olaszország irányában tett dühödten agresszív megnyilvánulásai súlyos ellentétben álltak a külügyminiszter, [[Alois Lexa von Aehrenthal|Aehrenthal]] gróf politikájával.
 
[[1908]]. [[november 1.|november 1-jén]] [[táborszernagy|táborszernaggyá]] ''(Feldzeugmeister),'' majd [[november 15.|november 15-én]] [[gyalogsági tábornok]]ká ''(General der Infanterie)'' léptették elő (a két rendfokozat azonos - háromcsillagos - tábornoki fokozatot jelent, Conradot így átsorolták egy másik fegyvernemi tábornokká).<ref>http://www.weltkriege.at/Generalitaet/01%20Feldmarschall/Conrad/conrad.htm</ref>. Amikor a császári és királyi hadsereg az olasz határ közelében végzett hadgyakorlatokat, Conrad sürgette az idős császárt, hogy indítson preventív háborút Ausztria ősi ellensége ''(„Erzfeind”),'' Olaszország ellen. A kortársak feljegyezték, hogy [[I. Ferenc József magyar király|Ferenc József]] császár azt mondta Conradnak: „Ausztria még sohasem kezdett háborút”. Conrad erre ezt válaszolta: „Sajnos nem, Felség”. [[1911]]-ben Conradot átmenetileg le is váltották a vezérkari főnökségről. Az [[1906]]-ban mellőzött [[Oskar Potiorek]] táborszernagy minden követ megmozgatott, hogy ő legyen Conrad utódja, a császár azonban Blasius Schemua altábornagyot nevezte ki. [[1912]]. [[december 12.|december 12-én]], a balkáni politikai zűrzavar és a [[Balkán-háború]]k nehézségei miatt Ferenc József ismét Conradot nevezte ki a haderő vezérkari főnökévé.
 
Conrad ebben a pozícióban a Monarchia egyik legnagyobb hatalmú személyisége lett, és maradt egészen elmozdításáig, [[1917]]-ig. Fáradhatatlanul dolgozott a hadsereg erősítésén, felszerelésének és szervezetének modernizálásán. Egyfajta [[szociáldarwinizmus|szociáldarwinista]] világnézetet vallott, elkerülhetetlennek tartotta a [[Germánok|germán]] és a [[Szláv népek|szláv]] civilizációk összecsapását. Nagyon zavarta őt a [[Magyar Királyság|magyar]] elit hatalma a Monarchia vezetésében, törekedett ennek gyengítésére, mert a német népelem dominanciáját tartotta kívánatosnak a birodalomban (hasonlóan [[Habsburg–Lotaringiai Ferenc Ferdinánd főherceg|Ferenc Ferdinánd]] trónörökös nézeteihez). Conrad szerint a magyarok különállása és befolyása gyengítette az összbirodalmat. Legnagyobb ambíciója a [[Szerbia]] elleni preventív háború volt. Szerbia megszállásával és a Birodalomhoz csatolásával egyszerre két célt akart elérni: egyfelől kikapcsolni az Oroszország által támogatott szerb nacionalista fenyegetést, másfelől a birodalmon belül meggyengíteni a magyarok hatalmát, a megnövelt szláv népesség révén. Conrad von Hötzendorf a Szerbia ellei preventív háborút először [[1906]]-ban javasolta a császárnak, azután [[1908]]–[[1909|9]]-ben, [[1912]]-[[1913|13]]-ban, majd [[1913]] októberében, [[1914]] májusában. [[1913]]. [[január 1.|január 1-je]] és [[1914]]. [[január 1.|január 1-je]] között huszonöt alkalommal indítványozta a szerb háborút (Hew Strachan feljegyzése nyomán).
305 638

szerkesztés