„Gasztronómia” változatai közötti eltérés

a
hivatkozás áthelyezése az írásjel mögé, egyéb apróság AWB
a (Nemzetközi katalógusok.)
a (hivatkozás áthelyezése az írásjel mögé, egyéb apróság AWB)
Az étkezés története egyidős az emberiséggel, hiszen táplálék nélkül nem tudnánk létezni. Az őskori ember tapasztalati úton szerezte meg ismereteit a természetben és a szükség kényszerítette arra, hogy minél több újdonságot fedezzen fel. A bogyók, termések, magok vagy a csigák, rovarok, elhullott állatok összeszedését a céltudatos vadászat követte. A gyűjtögető, halászó, vadászó életmód és a tűz leigázása során egyre bővült azoknak a táplálékoknak a sora, amelyek segítettek életben és egészségben tartani. Az első tűzön sült ételek az elejtett vadak húsából készültek és feldolgozottsági fokuk nagyon csekély volt. A sütéshez eleinte kődarabokat használtak, amelyeket a tűzön felforrósítottak, vagy nyársra húzva sütötték meg az elejtett zsákmányt, húst, halat. A főzés csak később jelent meg és eleinte még nem használtak a mai értelemben használt edényeket hozzá, hanem a sziklák, kövek közötti mélyedések, üregek szolgáltak erre a célra.
 
Az agyag felfedezése és az agyagedények készítése mérföldkő volt a főzés területén és hamarosan egyre jobban kialakultak a maihoz hasonlatos főző alkalmatosságok. A vízben való főzés során elkezdődött az ételek ízesítése is, amelynek során már kezdetleges [[Fűszer|fűszereketfűszer]]eket is használtak, mint aromás növényeket, gyökereket, fák kérgét, magvakat, hamut vagy édesítőnek a fák édes nedveit, mint a jávorfa szirupos nedvét, a vadméhek mézét, később a sót. Ezek a fűszerek nemcsak ízesítették az ételeket, hanem tartósították is azokat.
 
== A gasztronómia írásos megjelenése ==
Az első igazán komoly gasztronómia tárgyú műnek a [[Tiberius római császár]] idejében élt híres [[Ókori Róma|római]] gourmet [[Marcus Apicius Gavius]] ''De re coquinaria'' című latin nyelven íródott receptgyűjteményét tartják. <ref>[http://www.budai-rfg.sulinet.hu/joomla_cms/components/pdf/Apicius_szakacskonyv.pdf Apicius: De re coquinaria], budai-rfg.sulinet.hu</ref> A [[szakácskönyv]]ek és [[recept (gasztronómia)|receptgyűjtemények]] közül a legismertebb [[Jean Anthelme Brillat-Savarin]] (1755–1826), ''Az ízek élettana'' című könyve a [[19. század]] utolsó éveiből az ízlelés fiziológiájáról. Ez a mű abban különbözik a hagyományos [[szakácskönyv]]ektől, hogy tanulmányozza az összefüggést az [[érzék]]ek, leginkább az [[ízlelés]] és az [[étel]] közt.
 
A magyar gasztronómia korszerűvé és hagyományőrzővé válását sok-sok magyar, illetve Magyarországon működő szakácsművész tevékenysége alapozta meg. [[Marchal Jószef]], aki III. Napóleon udvari konyháján tanult és a német császár, az orosz cár, és főhercegek konyhamestere volt, [[Magyar nemzeti szakácskönyv|Czifray István]] a magyar nemzeti szakácskönyv írója ,<ref>[http://www.origo.hu/tafelspicc/technologia/20121122-czifray-istvan-szakacskonyv.html A magyar konyha jövője egy kétszáz éves könyv], origo.hu</ref>, [[Görög Rezső]] az első világhírű magyar szakács, [[Wampetich Ferenc]], [[Glück Frigyes]] és [[Standler Károly]] ''Az ínyesmesterség könyve'' című mű szerzői, [[Gundel János]] vendéglős, [[Gerbeaud Emil]] cukrász és csokoládégyáros, [[Dobos C. József]] cukrász, szakácsmester és szakíró, [[Magyar Elek]] és [[Venesz József]] gasztronómiai szakíró, [[Turós Emil]] mesterszakács, [[Váncsa István]] ujságíró és mások.
 
== Nemzetek ételei ==
 
{{Nemzetközi katalógusok}}
 
{{DEFAULTSORT:Gasztronomia}}
[[Kategória:Gasztronómia| ]]
315 987

szerkesztés