„Harangedényes kultúra” változatai közötti eltérés

Bár [[Magyarország]] területén a '''harangedényes kultúra''' (angolul: Bell-Beaker culture, néha rövidítve Beaker culture, vagy Beaker people vagy Baeker folk, németül: Glockenbecherkultur) a [[bronzkor|korai bronzkor]] egyik fő [[kultúra|régészeti kultúrája]]ként jelenik meg, [[Nyugat-Európa|Nyugat-Európában]] a késő [[Újkőkorszak|neolitikum]]ból vagy a [[kőrézkor]]ból a kora bronzkorba való átmenet egyik kultúrája volt, kb. [[Kr. e. 3. évezred|Kr. e. 2800-1800]] között (a Kr. e. 1800-as évszám [[Nagy Britannia|Nagy-Britanniára]] vonatkozik). Vezérleletei: harangedények, réztőrök, csuklóvédők, V-furatú csontgombok (harangedényes csomag).<ref>Endrődi - Horváth M., 21. old.</ref>. A kultúra elterjedési területe [[Marokkó|Észak-Marokkótól]], [[Szicília|Szicílián]] át [[Nyugat-Európa|Nyugat-Európában]] egészen a [[Brit-szigetek]]ig, [[Közép-Európa|Közép-Európában]] pedig a [[Kárpát-medence|Kárpát-medencén]] át egészen [[Lengyelország]]ig terjed. A kultúra népessége általában a nagyobb [[folyó]]k és a [[tenger]]part mentén hozta létre [[település]]eit.

A harangedényes kultúrának független régészeti kultúraként való kezelése vitaható. [[Gordon Childe]] úgy látta, hogy a harangedényesek mint misszionáriusok Spanyolországból indultak, Európa atlanti peremén keresztül és magukkal hozták a rézkohászat ismeretét. Stuart Piggott szerint a harang alakú edényeket készítő csoportok a Tajo közép-portugáliai torkolatvidékéről indultak kelet és észak felé tartó sorozatos vándorútjaikra valamivel a Kr. e. 3. évezred végén.<ref>Piggott, 112-113. old.</ref>. Piggot radiokarbon adatokkal támasztotta alá, hogy a rézművesség ismeretét magukkal hozó csoportok Hollandia területén találkoztak a [[zsinegdíszes kerámia kultúrája|zsinegdíszes kultúrá]]val, majd Németalföld és a Rajna-vidék újabb harangedényes vándorlások kiindulópontjává vált.

A harangedényes kultúra további jellegzetes leletei a "V" fúrású csontgomb, a nyeles réz- vagy bronztőr és a csuklóvédő kőlemez, amely nyilazásnál a visszacsapódó húr elleni védelmül szolgált a csuklón.<ref name="Schreiber 1973, 8. old">Schreiber (1973), 8. old.</ref>.

Hollandia területéről már a Kr. e. 19. századból vannak rádiókarbon adatok a harangedényes csoportok megtelepedéséről és a zsinegdíszes kerámia népével való keveredésről.<ref>Piggott, 124. old. 59. lábj.</ref>. A Rajna vidék és Németalföld volt a kiindulópontja a harang alakú edényeket készítő csoportok úgynevezett visszaáramlásának, amely Franciaország, Szardínia, Szicília, Spanyolország, valamint a Brit-szigetek területét érintette. Angliában Kr. e. 1800 körül jelennek meg a harang alakú edények.<ref name="Piggott, 113. old">Piggott, 113. old.</ref>. Piggott nem utal rá, hogy a harang alakú edények készítői ismerték volna a bronzkészítést. Sőt a rézöntésnek is az egyrészes, nyitott öntőformát alkalmazó módját ismerték csak.<ref>Piggott, 112. old.</ref>. Viszont az ő vándorlásaikhoz kapcsolható a rézművesség nyugat-európai elterjedése. A harang alakú edények készítői mindenütt erősen érdekeltek voltak a helyileg található termésrész és arany kitermelésében.<ref name="Piggott, 113. old"/>. Felhívja viszont a figyelmet Piggot arra, hogy a harang alakú edények korszakának utolsó szakaszában, nagyjából a mai Bern, Bécs, Frankfurt és Drezda közötti területen új típusú rézeszközök, fegyverek és ékszerek is megjelentek, amelyek már a bronztárgyak előfutárai.<ref>Piggott, 115. old.</ref>. Ez a váltás azonban szerinte a harang alakú edényeket készítő nép közreműködése nélkül történt, a Levantétól induló és tengeri úton az Adriai-tenger északi partjáig, majd onnét az Alpokon a Szent-Gotthárd hágónál áthaladó kereskedelmi vállalkozások hatására.<ref>Piggott,116-117</ref>.

A magyar régészetben nem figyelhető meg a harangedényes nép fogalmának egyértelmű elvetése. Schreiber Rózsa a harangedények népe szellemi kultúrájának tekinti a harangedényes kultúrát,<ref name="Schreiber 1973, 8. old"/>, Kovács Tibor még térképen is ábrázolta a harang alakú edények népének hódítását<ref>Kovács 8. old.</ref>[http://www.magtudin.org/Kovacs_Tibor_A_bronzkor_Magyarorszagon.pdf], Bóna István a harang alakú edények rejtélyes népéről,<ref>Bóna (1984), 149. old.</ref>, Poroszlai Ildikó a harang alakú edények kultúrája egy csoportjának Budapest környéki megtelepedéséről<ref>Ezredforduló [http://www.ace.hu/curric/elte-archeometria/irodalom/Magyar_regeszet_az_ezredfordulon.pdf] 142. old.</ref>[http://www.regeszet.org.hu/regeszet.org.hu/old/images/regeszet2000/h_006.pdf] ír.

A harangedények népének elterjedési területe Marokkótól Nagy-Britannia északkeleti területeiig, illetve Keleten a Visztuláig és a Csepel-szigetig terjedt. Schreiber Rózsa szerint elterjedésük túlnyomó részén hirtelen jelentek meg, helyi előzmények nélkül, amiből bevándorlásukra következtethetünk. Abból pedig, hogy letelepedésük kisebb-nagyobb távolságokban fekvő gócokban történt, az következik, hogy mozgásuk nem nagy tömegben, hanem kisebb csoportokban történhetett. Ennek ellenére a helyi népesség életét jelentős mértékben módosították, anyagi kultúráját lényegesen megváltoztatták. Ezt követően azonban mindenütt igen hamar összeolvadtak a helyi lakossággal és igen hamar összeolvadtak a helyi lakossággal és összeolvadt, egységes helyi kultúrák jöttek létre.<ref name="Schreiber 1973, 9. old"/>. Egyik utolsó munkájában Schreiber Rózsa az angol kutatók álláspontját elfogadva már kétségbe vont a harangedényes nép létezését<ref>Horváth 415. old. 17. lábjegyzet.</ref>

A harangedényes kultúra kárpát-medencei megjelenése a Bécsi- és Morva medencében letelepült csoporthoz kapcsolható. Egyrészt ebből a csoportból vált ki a Budapest környékén letelepült Csepel-csoport,<ref name="Schreiber 1984, 33-34. old">Schreiber (1984), 33-34. old.</ref>, másrészt szintén e csoport vándorlásának vagy kisugárzásának hatásaként értelmezhetők a nyugat-magyarországi [[Vas megye|Vas megyében]] feltárt harangedényes leletek.<ref>Ilon 99. old.</ref>. A bécsi- és morva-medencei késő harangedényes csoport leletei a [[Fertő]] tóig megtalálhatók. Ezért a csoportot [[Oka (Ausztria)|Oggau]]–[[Lorettom|Loretto]] csoportnak,[http://epa.oszk.hu/01600/01609/00007/pdf/MFME_EPA01609_1964_1965_2_025-030.pdf], Oggau–Loretto–[[Leithaprodersdorf]] csoportnak,<ref>Schreiber (1984)34. old.</ref>, Lajta csoportnak<ref>[http://www.vasiszemle.t-online.hu/2003/03/karolyi.htm Károlyi]</ref> vagy Oggau–Ragelsdorf csoportnak is nevezik.<ref>Vízelőtti 17. old. old.</ref>. Bóna István és Károlyi Mária szerint e csoportból alakult ki a későbbi gátai kultúra.