„Hegedüs András (politikus)” változatai közötti eltérés

[[1942]]-ben ismerkedett meg [[Donáth Ferenc (politikus)|Donáth Ferenccel]] és Szalai Bélával, akik formálták politikai érdeklődését, s szerepük volt abban, hogy Hegedüs még abban az évben tagja lett az [[Magyar Kommunista Párt|illegális kommunista pártnak]] és részt vett az egyetemi szervezet kiépítésében.

[[1944]] augusztusában letartóztatták és két év fegyházbüntetésre ítélték, de november végén sikerült megszöknie. Előbb tagja, később a MADISZ országos titkára (1945 – 1947). 1945. június 24-én a Dunántúl képviseletében az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe delegálták és ott volt az üléseken.

[[1951]]. [[november 3.|november 3-ától]] [[1952]]. [[január 5.|január 5-éig]] földművelésügyi miniszter-helyettes, [[1952]]. [[január 5.|január 5-étől]] [[június 6.|június 6-áig]] az állami mező- és erdőgazdaságok minisztere, [[1952]]. [[június 6.|június 6-ától]] [[1953]]. [[július 4.|július 4-éig]] az állami gazdaságok és erdők minisztere, [[1953]]. [[július 4.|július 4-étől]] [[1955]]. [[április 18.|április 18-áig]] a Minisztertanács első elnök-helyettese, [[1953]]. [[július 4.|július 4-étől]] [[1954]]. [[október 30.|október 30-áig]] földművelésügyi miniszter, [[1955]]. [[április 18.|április 18-ától]] [[1956]]. [[október 24.|október 24-éig]] a Minisztertanács elnöke.

'''antedatálva''' a szovjet hadsereg segítségül hívásáról szóló kérelmet. Október 28-án elvesztette KV és PB tagságát, majd október 29-én a Szovjetunióba menekítették"<ref>[http://mek.oszk.hu/01900/01937/html/szerviz/kislex/biograf/hegedus.htm]</ref> <ref>Lásd az 1956-os Intézet weboldalán közölt életraját. • "Én ismerem a Hegedüs elvtárs nézeteit is. Ismerem! Aki ugye történelmileg nézve önkritikát gyakorolt. Mert ő aláírta... akkor [visszadátumozva]... azt a... levelet [a szovjetek behívásáról], amit két napig – ha jól emlékszem – az az azóta elhunyt ember [a minisztertanács hivatalban lévő elnöke, Nagy Imre] megtagadott." – Kádár utolsó beszéde, hangfelvétel (MSZMP KB ülés, 1989. április 12.)</ref> – Andropov közbenjárásával valamint támogatásával – ő, továbbá [[Gerő Ernő]], [[Bata István]], [[Piros László]] és családjaik <ref>Hegedüs András 1947-ben házasodott, felesége Hölzel Zsuzsanna volt. Hat gyermekük született.</ref> elhagyták az országot és Moszkvába menekültek .<ref>Az SZKP KV ülésein többször felmerült Hegedüs neve az alakítandó magyar ellenkormánnyal kapcsolatban, de az 1956. november 3-i SZKP KV magyar vezetőkkel (Kádárral és társaival) kibővített ülésén nem vett részt. Neve nem szerepelt a Horváth Imre moszkvai nagykövet által készített kormánylistán sem.</ref>. 1957-1958-ban a Szovjet Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének főmunkatársaként tevékenykedett. Még 1956 novemberében az MSZMP Ideiglenes Intézőbizottsága kizárta a pártból, majd 1957. március 9-én az Országgyűlés parlamenti mandátumaitól is megfosztotta. 1958 szeptemberében tért haza.

[[1958]]-tól [[1961]]-ig az [[Magyar Tudományos Akadémia|MTA]] Közgazdaság-tudományi Intézetének főmunkatársa, [[1961]]-[[1963]]-ban a [[Központi Statisztikai Hivatal]] elnök-helyettese. [[1963]]-[[1968]]-ban az általa alapított MTA Szociológiai Kutatócsoportjának igazgatója és a [[Valóság]] című folyóirat szerkesztője. [[1968]]-ban másokkal együtt [[Csehszlovákia]] megszállása ellen tüntetett, ezért elbocsátották a szociológiai kutatócsoport éléről. [[1968]]-[[1973]]-ban az Ipargazdaságtani Kutatócsoport tudományos főmunkatársa, [[1966]]-tól a [[Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem]] címzetes egyetemi tanára. [[1973]]-ban eltérő politikai és ideológiai nézetei miatt kizárták az [[MSZMP]]-ből. [[1973]]-[[1974]]-ben a Taurus és a Kontakta gazdasági tanácsadója.