„I. Vszevolod kijevi nagyfejedelem” változatai közötti eltérés

Vszevolod [[I. Jaroszláv kijevi nagyfejedelem|Bölcs Jaroszláv]] és svéd felesége, Ingegerd negyedik és kedvenc fiaként született [[1029]]-ben vagy [[1030]]-ban. Míg apja élt, vele együtt [[Kijev|Kijevben]]ben tartózkodott, csak annak végrendeletében bízta rá 1054-ben [[Perejaszlav-Hmelnickij|Perejaszlavl]] és [[Rosztov]] városát. Legidősebb bátyja ekkor már halott volt, a nagyfejedelmi címet öröklő [[I. Izjaszláv kijevi nagyfejedelem|Izjaszláv]] pedig két legidősebb öccsét - [[II. Szvjatoszláv kijevi nagyfejedelem|Szvjatoszlávot]] és Vszevolodot - bevonta az állam kormányzásába. A "Jaroszlavicsok triumvirátusa" majdnem húsz évig uralta a Kijevi Ruszt. Vszevolod városában a perejaszlavli püspök [[metropolita]]i státuszt kapott.<ref name=nagylexikon/>.

1068-ban az Alta folyónál a három fivér serege vereséget szenvedett a [[Kunok|kunoktólkunok]]tól, ők pedig Kijevbe menekültek. A kijevi nép fellázadt a nagyfejedelem ellen és a börtönből kiszabadított [[Polack|polocki]] herceget, [[II. Vszeszláv polocki fejedelem|Vszeszlávot]] emelték a trónra. Izjaszláv Lengyelországba távozott. Vszevolod a felkelés hét hónapja alatt Kijevben tartózkodott, míg bátyja egy lengyel sereggel visszatérve helyre nem állította a rendet.

1073-ban felbomlott a triumvirátus, Szvjatoszláv és Vszevolod megbuktatta Izjaszlávot, aki Nyugat-Európában keresett menedéket. Szvjatoszláv lett az új nagyfejedelem, addigi városát, [[Csernyihiv|Csernyigovot]] pedig Vszevolod kapta meg. Perejaszlavl Szvjatoszláv fiára, Davidra szállt.

1076 decemberében meghalt Szvjatoszláv és nagyfejedelmi trónon Vszevolod váltotta fel. Néhány hónappal később azonban lengyel segítséggel visszatért Izjaszláv, Vszevolod pedig békében visszaadta neki a vezetést. Cserébe megtarthatta Csernyigovot és visszakapta Perejaszlavlt is. Azonban nem sokkal később fellázadt ellene két unokaöccse, Szvjatoszláv fia, Oleg és a [[Szmolenszk|szmolenszkiszmolenszk]]i Borisz Brjacseszlavics és csatában megfutamították. Vszevolod a nagyfejedelemhez fordult segítségért, ám a következő ütközetben, 1078. október 3-án mind Izjaszláv, mind a lázadó Borisz herceg elesett.

Bátyja halála után immár másodszor szállt Vszevolodra a nagyfejedelmi cím. Az [[Elmúlt idők krónikája|őskrónika]] azt írta, hogy az egész Ruszt uralta, bár [[Novgorod|Novgorodban]]ban és Volhíniában Szvjatoszláv fiai voltak a fejedelmek, Polock pedig nem ismerte el Kijev fennhatóságát és az uralkodóváltás körüli kavarodást felhasználva Szmolenszk ellen vonult. Válaszul Vszevolod fia, [[II. Vlagyimir kijevi nagyfejedelem|Vlagyimir]] végigpusztította a polocki fejedelemséget. Mivel [[II. Vszeszláv polocki fejedelem|Vszeszláv polocki herceg]] továbbra is agresszívan lépett fel, újabb bosszúhadjáratra került sor, melyben kun segédcsapatokkal együtt majdnem teljesen elpusztították [[Minszk|Minszket]]et.

Vlagyimir ezután egy kun betörést hárított, A [[Gyeszna]] folyónál a kunok két vezérét, Aszaduk és Szauk kánokat is foglyul ejtette. Az 1080-as évek elején két téli hadjáratban hódoltatták meg végleg a lázongó [[vjaticsok]]at, földjüket pedig a Csernyigovi fejedelemséghez csatolták. Hogy lázongó, föld nélküli unokaöccseit lecsillapítsa, Vszevolod szétosztotta közöttük nyugati birtokait, Vlagyimir Volinszkijt, Peremislt és Tyerebovlt.

Vszevolod lánya, [[Kijevi Eupraxia|Jevprakszija]] [[IV. Henrik német-római császár|IV. Henrik német-római császárhoz]]hoz ment feleségül ám házasságuk botrányos véget ért, Eupraxia elmenekült a férjétől és a pápa előtt azzal vádolta hogy orgiákon való részvételre kényszerítette őt és a csupasz testén áldozott a Sátánnak.