„II. István Uroš szerb király” változatai közötti eltérés

a
hivatkozás áthelyezése az írásjel mögé, egyéb apróság AWB
(házastárs)
Címke: HTML-sortörés
a (hivatkozás áthelyezése az írásjel mögé, egyéb apróság AWB)
|}}
 
'''II. István Uroš''' vagy '''István Milutyin''' ({{ny-sr|Стефан Урош II Милутин}}), ([[1253]]<ref name=genealogialand>{{cite web | title = Rulers of Serbia. StepanStefan UrosUroš II Milutin 1282-1321 | publisher = Foundation for Medieval Genealogy.eu | url = http://genealogyfmg.euweb.czac/panProjects/serbiaMedLands/SERBIA.htmlhtm#_Toc283735293 | language = angol | accessdate = 2011-01-1030}}</ref><ref name=landgenealogia>{{cite web | title = Rulers of Serbia. StefanStepan UrošUros II Milutin 1282-1321 | publisher = Foundation for Medieval Genealogy.eu | url = http://fmggenealogy.aceuweb.cz/Projectspan/MedLands/SERBIAserbia.htm#_Toc283735293html | language = angol | accessdate = 2011-01-3010}}</ref> – [[1321]]. [[október 29.]]<ref name=genealogialand/><ref name=landgenealogia/>) szerb király [[1282]]-től haláláig. Sikerült megvédenie országát a [[tatár]]járástól.<ref name=dsztort/>
 
Támogatta fivérét, [[István Dragutin szerb király|Dragutin Istvánt]] a Szerémségi lázadás leverésében.<ref name=szerbpenz>{{cite book | author = Luczenbacher János | title = A' szerb zsupánok, királyok és czárok pénzei | publisher = | location = Buda | year = 1843 | id = | url = http://books.google.com/books?id=WewWAAAAYAAJ&printsec=frontcover&hl=hu&source=gbs_ge_summary_r&cad=0#v=onepage&q&f=false | accessdate = 2011-08-12}}, 38. oldal</ref>
 
Dragutin lemondásával jutott a trónra.<ref name=pallas>{{cite book | author = Bokor József (szerk.) | title = A Pallas nagy lexikona | publisher = Arcanum FolioNET Kft. | location = Budapest | year = 1998 | id = ISBN 963-85923-2-X | url = {{MEK|00000/00060/}}| chapter = Szerbia | chapterurl = {{MEK|00000/00060/html/096/pc009675.html#5}} | accessdate = 2007-01-11}}</ref>. Elvált első nejétől, János tesszáliai helytartó leányától, Annától<ref name=pallas/> és hogy a magyarok támogatását az ingatag testvére ellen megnyerje, elvette [[III. András magyar király]] leányát Erzsébetet,<ref name=pallas/>, akitől egy fia született: III. István Uroš.<ref name=pallas/>. A görögök és tatárok sok kárt tettek országában,<ref name=pallas/>, de [[1284]]-ben és [[1285]]-ben legyőzte a görögöket és több várost foglalt el tőlük.<ref name=pallas/>. A tatárok viszont ismételve pusztították országát,<ref name=pallas/>, utóbb pedig Sisman vidini knézzel szövetkezve törtek be Szerbiába,<ref name=pallas/>, de István legyőzte őket,<ref name=pallas/>, a vidini fejedelemséget pedig [[1291]]-ben országához csatolta<ref name=pallas/> és [[1294]]-ben felszabadította Bulgáriát a tatár járom alól.<ref name=pallas/>.
 
Később a korábbi bolgár cár, [[I. György bolgár cár|Terter György]] leányát vette el és háborút indított a Bizánci Császárság ellen.<ref name=szerbpenzfolyt>Luczenbacher, id.m., 39. oldal</ref> [[II. Andronikosz bizánci császár]] Simonis nevű leányát ajánlotta Istvánnak nőül, aki korábbi házasságát semmibe véve feleségül vette a császárleányt.<ref name=szerbpenzfolyt/> Iréne császárné Istvánt kívánta császárnak, a koronát pedig Szerbiába küldte a királyt sürgetvén a koronázásra.<ref>Luczenbacher, id.m., 39–40. oldal</ref> Ez viszont nem tetszett István törvénytelen fiának, III. István Urosnak, aki háborúba kelt bocsátkozott édesapjával.<ref name=szerbpenz39>Luczenbacher, id.m., 39. oldal<"szerbpenzfolyt"/ref> Azonban vereséget szenvedett és II. István megvakíttatta.<ref name=szerbpenz39"szerbpenzfolyt"/> II. István nem tartotta be a bátyjának, István Dragutinnak tett ígeretét, és annak halála után fogságba ejtette unokaöccsét, területeit (Szerémség, Macsó) elfoglalta<ref name=szerbpenz39"szerbpenzfolyt"/> Mivel azonban e tartományokat Dragutin magyar felesége révén kapta, [[I. Károly magyar király]] megtámadta II. Istvánt, és győzelme<ref>Károly Róbert [[1319]]-es oklevele így szól a győzelemről ''"Quum Vrosium (Milutin) regem Seruiae, et regnum eius, nostrum et totius regni nostri inimicum et aemulum specialem - - - brachio nostrae potentiae aggressi"'' (Luczenbacher, id.m., 40.o.)</ref> után magyar fennhatóság alá vonta az említett területeket.<ref name=szerbpenz39"szerbpenzfolyt"/> István Károlyhoz ment és hűséget fogadott neki<ref>''A' szerb zsupánok, királyok és czárok pénzei'', 39–41. oldal</ref>
 
Ezek után még egyszer Bizáncba ment napa, Iréne temetésére István, majd hazatérve kibékült törvénytelen fiával, birtokot adományozott neki és másik természetes gyermekének, Konstantinnak.<ref name=szerbpenz41>Luczenbacher, id.m., 41. oldal</ref> Nemsokára rabló csapatok törtek be Konstantin tartámányába. István sereget gyűjtött, de hadi előkészületeit megakasztotta a halál.<ref name=szerbpenz41/> [[1321]]-et írtak ekkor.<ref name=szerbpenz41/>
 
István gazdaságilag is valamelyest megszilárdította országát: réz-, vas-, ólom-, ezüst- és aranybányákat nyitott,<ref name=dsztort>{{Dsztortenete}} 27. oldal</ref>, fellendítette a kézműipart<ref name=dsztort/> és a kereskedelmet is.<ref name=dsztort/>.
 
A király erkölcsi tekintetben nem volt feddhetetlen, gyakran folytatott romlott viszonyt férjes asszonyokkal is.<ref>''A' szerb zsupánok, királyok és czárok pénzei, 37. oldal</ref>
312 172

szerkesztés