Wikipédia

„III. Károly navarrai király” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
a hivatkozás előtti és utáni dupla írásjel javítása, egyéb apróság AWB
a hivatkozás áthelyezése az írásjel mögé, egyéb apróság AWB
30. sor:
 
== Élete és uralkodása ==
III. Károly fiatalon házasodott. 1375-ben, [[Soria|Soriában]], feleségül vette [[Kasztíliai Eleonóra navarrai királyné|Kasztíliai Eleonóra]] (1362?, 1363?–1415) infánsnőt ,<ref>Halálozási idejére lásd: [http://cronologiahistorica.com/index.php?option=com_content&view=article&id=963:ano-1415&catid=19&Itemid=116] - 2015. április 17.</ref>, aki a [[Trastámara-ház]]ból származott; apja [[II. Henrik kasztíliai király|II. Henrik]] (1333, vagy 1334–1379), Kasztília királya, az édesanyja Johanna Mánuel (Juana Manuel de Villena y Núñez de Lara) (1339–1381), [[Villena]] hercegnője volt.<ref>Lásd: [http://hu.wikipedia.org/wiki/Villena_urainak,_%C5%91rgr%C3%B3fjainak_%C3%A9s_hercegeinek_list%C3%A1ja] - 2015. április 17.</ref>
 
A házasságkötésnek megvolt a maga politikai előzménye: III. Károly apja beavatkozott az 1351-től 1369-ig zajlott, első [[kasztília]]i polgárháborúnak is nevezett véres belviszályba, ami az [[Burgundiai-ház|Ivreai-Burgundiai ház]]ból származó utolsó király, [[I. Péter kasztíliai király|I. Péter]] (1334–1369), valamint házasságon kívül született féltestvére, Henrik, Trastámara grófja – a későbbi II. Henrik király – között zajlott, és Henrik teljes győzelmével ért véget. II. Károly azonban nem „választott jól”. III. Károly apja ugyanis, az angolokkal együtt, I. Pétert pártfogolta, míg Henrik gróf a franciák támogatását bírta, a [[Valois-ház]]beli [[V. Károly francia király|V. (Bölcs) Károly]] (1338–1380) hathatósan segítette őt ,<ref>V. Károly király III. Károly nagybátyja, az édesanyjának a bátyja volt.</ref>, de Henrik az [[Aragónia|Aragóniai Királyság]]ot is maga mögött tudhatta. A harapófogóba került kis [[Navarra|Navarrai Királyság]]nak szüksége volt arra, hogy kibéküljön déli szomszédjával, ennek jegyében került sor a navarrai trónörökös és a kasztíliai infánsnő házasságkötésére, de a fiatalok között őszinte vonzalom is kialakult.
 
A házastársak útjai azonban hamarosan szétváltak, a következők miatt: Az ekkor zajló [[százéves háború]] alatt II. Károly – ismét – a francia uralkodó ellen fordult. 1377-ben, titokban, felvette a kapcsolatot az angol királlyal, a [[Plantagenêt-ház]]ból származó [[II. Richárd angol király|II. Richárddal]] (1367–1400). II. Károly a [[normandia]]i birtokainak megtartását remélte, amelyek, az V. Károllyal korábban kötött megállapodás alapján, már a francia királyt illették volna, továbbá azt javasolta, hogy közösen támadjanak Franciaországra, és az angol uralkodó házasodjon be a családjába. A következő évben (1378) V. Károly minderről tudomást szerzett, és azonnal reagált. Egy sereget Normandiába küldött, és az ekkor az angolok uralta [[Cherbourg-Octeville|Cherbourg]] kivételével, II. Károly minden normandiai birtokát elfoglalták. Egy másik francia sereg elfoglalta – a két uralkodó korábbi megállapodásai alapján – a II. Károly birtokolta [[Montpellier]]-t; a navarrai uralkodónak semmije sem maradt Franciaországban.
45. sor:
II. Károly nemcsak Kasztíliával, de Aragóniával is jó kapcsolatokra törekedett, amit – ebben a korban szokásos módon – házasságkötés útján megerősítettek. 1402-ben a navarrai királyi pár leánya, [[I. Blanka navarrai királynő|Blanka]] (1385–1441) infánsnő <ref name="cronologiahistorica.com">Születési idejére lásd: [http://cronologiahistorica.com/index.php?option=com_content&view=article&id=933:ano-1385&catid=18&Itemid=115] – 2015. április 17.</ref> feleségül ment a [[Barcelonai-ház]]ból származó [[I. Márton szicíliai király|I. (Ifjú) Márton]]hoz (1374–1409), [[Nápoly és Szicília uralkodói|Szicília királyához]], akinek a második felesége lett.<ref>Blanka apósa [[Márton aragóniai király|I. (Emberséges, avagy Idős) Márton]] (1356–1410) [[Aragónia uralkodóinak listája|aragóniai király]] lett, a [[Barcelonai-ház]]ból származó utolsó uralkodó; aki a fia halála után – II. Márton néven – Szicília királya lett.</ref> Blankát még ebben az évben Szicília királynéjává koronázták.
 
A navarrai uralkodó rendezte a viszonyát a francia királlyal, [[VI. Károly francia király|VI. (Őrült) Károllyal]] (1368–1422) ,<ref>1393. január 28-án, a „vadak báljának” nevezett mulatságon, baleset miatt, VI. Károlynak és négy, farsangi ruhába öltözött, egymáshoz láncolt társának a ruhája meggyulladt. Csak egyikük tudta magát kiszakítani a láncokból, a többiek fél órán át lángoltak, és súlyos égési sérüléseikbe, napokon belül, belehaltak; de VI. Károlyt a nagynénje egy köntössel betakarta, így az uralkodónak sikerült megmenekülnie. Ez az eset a teljes őrületbe taszította az uralkodót, akinél az őrültségre való hajlam már korábban is megmutatkozott.</ref>, V. Károly fiával, akivel unokatestvérek voltak. Az 1404. június 9-én, [[Párizs]]ban megkötött megállapodásban, III. Károly végleg lemondott az Évreux-házhoz tartózott normandiai birtokokról, így Évreux Grófságról és Beaumont-le Roger Grófságról is; továbbá a Champagne-i Grófsággal kapcsolatos követeléséről; cserébe – 1404-től a haláláig – Nemours hercege lett.
 
II. Károly közvetítői, „mediátori” tevékenységet is vállalt Navarra nagy északi szomszédjánál: A Francia Királyságot ekkor polgárháborúba átfordult, súlyos belviszály dúlta; a navarrai uralkodó azonban nem járt sikerrel.<ref>VI. Károly őrültsége alatt a felesége, [[Bajor Izabella francia királyné|Izabella]] (1370 körül –1435) királyné, szinte régensnővé vált. 1401 tájékától kezdve, VI. Károly öccse, [[I. Lajos orléans-i herceg|I. Lajos]] (1372–1407), [[Orléans]] hercege, egyre nagyobb szerepet játszott a politikában; egyesek sógornője szeretőjének is tartották. Az orléans-i herceg előretörését a nagybátyja, II. (Merész) Fülöp (1342–1404), [[Burgundi Hercegség|Burgundia]] hercege, nem tolerálta, de még kevésbé a fia, I. (Rettenthetetlen, avagy Félelem-nélküli) János (1371–1419) herceg. A nemesség szinte két pártra szakadt, az orléans-i pártra és a burgundi pártra. A küzdelem oda fajult, hogy I. János herceg, 1407-ben, meggyilkoltatta I. Lajos herceget. I. Lajos herceg fiának, I. Károly (1394–1465) orléans-i hercegnek, amikor 1410-ben másodszor megházasodott, a felesége Bonne d'Armagnac (1394–1435) grófnő lett, a nagy-hatalmú főúrnak, VII. Bernátnak (1360 körül –1418), Armagnac grófjának (Lomagne-ház) a leánya. Ekkortól kezdve az orléans-i párt vezetője valójában VII. Bernát gróf lett; ezért a polgárháborús viszály az armagnacok és a burgundiak harcaként folytatódott tovább, egészen 1435-ig. A burgundiai herceg támogatói 1418-ban VII. Bernát grófot, míg az armagnacok egy évvel később (1419-ben) I. János herceget, meggyilkolták. (VII. Bernát gróf fiának, IV. János (Jean IV d'Armagnac) (1396–1450) grófnak, III. Károly leánya, Izabella (1396–1435 után, 1444?) infánsnő volt a második felesége.)</ref>
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/III._Károly_navarrai_király”