„III. Rajmund tripoliszi gróf” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
a hivatkozás áthelyezése az írásjel mögé, egyéb apróság AWB |
||
22. sor:
|}}
'''III. Rajmund''' (kb. 1140 – 1187) [[Tripoliszi Grófság|Tripolisz]] grófja [[1152]]-től [[1187]]-ig és felesége, Eschiva révén [[Galilea]] hercege [[1174]]-től [[1187]]-ig. Fontos szerepet töltött be a [[Jeruzsálemi Királyság
== Élete ==
38. sor:
=== A börtönévek ===
1161-ben [[III. Balduin jeruzsálemi király|III. Balduin király]] [[Tripoliszi Grófság|Tripolisz]]on átutazva megbetegedett. Rajmund a rendelkezésére bocsátotta saját orvosát, a szír Barakot. A király állapota rosszabbra fordult és 1162. február 10-én meghalt. Sokan úgy hitték, hogy az egyébként jó egészségnek örvendő király halálát Barak orvosságai okozták. Balduint testvére, [[I. Amalrik jeruzsálemi király|Amalrik]] követte a trónon.
1164-ben [[Núr ad-Dín Mahmúd|Núr ad-Dín]] megtámadta [[Harenc]] kulcsfontosságú várát. [[III. Bohemund antiochiai fejedelem]] hívására Rajmund augusztus elején útnak indult a vár felmentésére. Bár Núd ad-Dín elvonult seregével, Bohemund lovagjaival a nyomában maradt. A döntő csatában, augusztus 12-én Rajmund is fogságba esett. 1173-ig [[Aleppó]]ban raboskodott, ahonnan végül {{szám|80000}} arany fejében szabadulhatott. Rabsága idején [[I. Amalrik jeruzsálemi király|Amalrik]] gyakorolta a hatalmat régensként a grófságban. Rajmund a börtönéveket tanulásra használta fel. Sokat olvasott, megtanult arabul és megismerte a muszlim szokásokat.
46. sor:
[[Fájl:Baudouin IV et Raymond de Tripoli.jpg|thumb|301x301px|[[IV. Balduin jeruzsálemi király]] és III. Rajmund tripoliszi gróf]]Rajmund 1174-ben feleségül vette a [[Jeruzsálemi Királyság]] második leggazdagabb örökösnőjét, Eschivát, [[Galilea]] hercegnőjét, Saint-Omer-i Valter özvegyét. Ezzel megszerezte a [[Jeruzsálemi Királyság|királyság]] északi területeinek ellenőrzését. Ugyanebben az évben elhunyt [[I. Amalrik jeruzsálemi király|Amalrik]]. Fia és utóda, [[IV. Balduin jeruzsálemi király|IV. Balduin]] ekkor még csak tizenhárom éves volt, így régenst kellett mellé kinevezni. A pozíciót először Miles de Plancy töltötte be, majd a helyi nemesek - így II. Toroni Onfroi, az Ibelinek és Szidóni Rajnald - támogatását bíró Rajmund. Miles rossz néven vette, hogy eltávolították a hatalomból, ám néhány héttel később meggyilkolták [[Akkon]]ban.
Rajmund régenssége alatt folytatódott a királyság belső szakadása. Rajmund és a Szentföldön született bárók (így az Ibelinek), valamint a [[Máltai lovagrend|johanniták]] békére törekedtek a szomszédos államokkal és legfőképp [[Szaladin egyiptomi szultán]]nal, miközben [[Châtilloni Rajnald antiochiai fejedelem]], [[III. Joscelin edesszai gróf]] és a [[templomosok]] is a háború mellett foglaltak állást. A templomosok Rajmunddal való szembekerülése részben személyes okokra vezethető vissza. A gróf ugyanis még 1173-ban megígérte a szolgálatába szegődött flamand lovagnak, Ridfort-i Gérardnak, hogy egy gazdag örökösnőt ad hozzá. Amikor Botrun urának lányát, Luciát ígéretét megszegve Gérard helyett egy Pilvano nevű gazdag pisaihoz adta (cserébe a lány súlyának megfelelő arany ütötte a markát), Gérard sértődöttségében elhagyta a grófot és belépett a templomosok rendjébe. 1185-ben a rend nagymestere lett.
Rajmund régensként [[Szaladin egyiptomi szultán|Szaladin]] növekvő hatalmának megfékezésére törekedett. Mikor [[IV. Balduin jeruzsálemi király|IV. Balduin]] elérte a nagykorúságot, visszalépett a régenségtől (1176). 1182 elején azonban IV. Balduin állapota rohamosan romlani kezdett. A király ezúttal anyjának, nővérének és Heraclius pátriárkának a győzködésére nővére, [[Szibilla jeruzsálemi királynő|Szibilla]] férjét, [[Guidó jeruzsálemi király|Guidót]] nevezte ki régensnek. Guidó hamar eljátszotta a király bizalmát azzal, hogy szemet hunyt [[Châtilloni Rajnald antiochiai fejedelem|Châtilloni Rajnald]] muszlim karavánok ellen irányuló támadásai fölött, sőt, még támogatta is azokat. A király iránti tiszteletlensége és sorozatos engedetlensége folytán a király végül Guidót megfosztotta régensi rangjától és társuralkodójává nevezte ki [[Szibilla jeruzsálemi királynő|Szibilla]] fiát, [[V. Balduin jeruzsálemi király|Balduint]]. A régensség visszaszállt Rajmundra, aki e mellett azonban a gyermekkirály gyámságát már nem vállalta, félve attól, hogy ha esetleg a gyenge egészségi állapotú gyermek meghalna, megvádolnák azzal, hogy siettette a halálát. A király 1185 elején a bárók gyülekezete előtt is kinyilvánította végakaratát.
=== A második jeruzsálemi régensség ===
67. sor:
1187. júniusának végén [[Szaladin egyiptomi szultán|Szaladin]] megtámadta Tibériás várát, ahol Rajmund felesége, Eschiva tartózkodott. [[Akkon]]ban tanácskozott a király az egyesült keresztény seregek parancsnokaival. Rajmund felismerte a csapdát és rámutatott, hogy míg a muszlim sereg vízellátása jó a [[Galileai-tenger|Genezáreti-tó]] adta lehetőségek folytán, addig a keresztény sereg a hőségben előnytelen helyzetbe kerülhet, így egyelőre nem tanács támadást indítani. A lovagok többsége egyetértett Rajmunddal, de [[Châtilloni Rajnald antiochiai fejedelem|Châtilloni Rajnald]] és Gérard nagymester árulással vádolták. A király elrendelte az azonnali támadást. Július 2-án a seregek letáboroztak Szephóriánál és július 3-án tovább vonultak Tibériás felé. Az elősereget – élve a feudális jogával – birtokain Rajmund vezette. Rajmund előrelátása igaznak bizonyult, a jeruzsálemi sereg egy része a hőségtől és vízhiánytól már útközben megsemmisült. Délután a sereg maradéka elérte a Hattíni-fennsíkot. Másnap reggel, egy véres [[Hattíni csata|csatában]] Szaladin felmorzsolta majd a teljes jeruzsálemi sereget. Rajmund azt követően, hogy Takí-ad-Dín elzárta útját a sereg többi részétől, menekülni kényszerült lovagjaival. Valamivel később még Ibelini Baliannak és Szidóni Rajnaldnak is sikerült kitörnie.
Július 5-én Eschiva feladta Tibériást. Szaladin kegyes volt Tripolisz grófnéjához és megengedte, hogy háza népével együtt Tripoliszba távozzon, ahol férje várta.
Rajmund 1187 végén, mellhártyagyulladásban hunyt el. Gyermektelen volt, grófságát [[III. Bohemund antiochiai fejedelem]] fiára, Rajmundra hagyta, aki egyben a tripoliszi gróf keresztfia is volt. A végrendelet azt is kimondta, hogy amennyiben a Toulouse-i grófi ház egyik tagja keletre jönne, őt illeti meg a grófság. A valóságban az örökségből nem sok minden maradt [[Szaladin egyiptomi szultán|Szaladin]] sereginek pusztítása után.
73. sor:
== Megítélése ==
Rajmund személyisége és politikai működése a kortársait és a későbbi korok történészeit is megosztja. Rajmund tragédiája a frank gyarmatosítók egész második és harmadik nemzedékének a tragédiája volt; ezek a keresztények sokkal toleránsabb politika mellett foglaltak állást, de a nyugati társaik fanatizmusa folytán kényszeredetten ugyan, de belesodródtak az eseményekbe.<ref name="Runciman-613">Steven Runciman: ''A keresztes hadjáratok története''; Budapest: Osiris, 2002; 613. oldal</ref> Rajmund két ellenséges oldalon próbált meg megfelelni. Sok kortársa árulónak tartotta<ref name="Runciman-613"/>
== Ábrázolása ==
79. sor:
[[Türoszi Vilmos]] Rajmundot közepes magasságú, szálas, egyenes tartású, sötét bőrű és sötét hajszínű, szúrós szemű férfiként írja le, aki csatában erős és gyors, a mindennapi életben higgadt és előrelátó volt. Kortársaival ellentétben az evés és ivászat terén mértékletességre törekedett. Idegenekkel szemben bőkezű és nagyvonalú volt, saját emberivel szemben kevésbé. Igen művelt ember hírében állott; műveltségét részben fogsága idején szerezte. Érdeklődő ember volt, aki mindig szeretett kérdéseket feltenni, ha olyan ember társaságában volt, akiről feltételezte, hogy a kérdéseit meg tudja válaszolni. Feleségét őszintén szerette, ahogy annak előző házasságából született fiait is, úgy, mint ha sajátjai lettek volna.
A muzulmán szerzők közül [[Izz ad-Dín Ibn al-Aszír|Ibn-al Aszír]] megjegyezi, hogy a frankok között abban az időben nem volt bölcsebb és bátrabb ember nála, de hozzáteszi, hogy nagyravágyó is volt. Ibn Jubayr véleménye, hogy rendkívül intelligens és furfangos ember volt.
Rajmund alakja megjelenik több, a keresztes háborúk idejét feldolgozó regényben, filmben és videójátékban is.
Legismertebb ezek közül [[Ridley Scott]] 2005-ös [[Mennyei királyság]] című filmje, amelyben [[Jeremy Irons]] angol színészt láthatjuk Rajmund szerepében. Annak érdekében, hogy a laikus nézők véletlenül se keverjék össze Rajmundot és Rajnaldot ([[Châtilloni Rajnald antiochiai fejedelem|Châtilloni Rajnald]]), valamint a líbiai és libanoni Tripolit, a történetben a grófot Tibériás grófjának, gyakran csak Tibériásnak nevezik. A körülötte kibontakozó események is csak részben igazodnak a történelmi eseményekhez. Rajmund/Tibériás a filmben Jeruzsálem marsallja, ami a valóságban egy alacsony tisztség volt a Királyságban. A filmben, csakúgy mint a valóságban, Rajmund/Tibériás az Ibelinekkel együtt muzulmán-barát politikát képvisel Guidó és Rajnald ellenében. Ellentétben a valósággal, a filmben Rajmund/Tibériás nem veszt részt a Hattini csatában és nem Tripoliszba, hanem kiábrándulva a szentföldi küldetésből, Ciprusra vonul vissza. Jeremy Irons külső megjelenése megfelel Türoszi Vilmos Rajmundról szóló leírásának.
95. sor:
{{portál|Középkor|-|Történelem|-}}
{{DEFAULTSORT:Rajmund 03}}
[[Kategória:Tripolisz grófjai]]
| |||