„Lackner Kristóf” változatai közötti eltérés

Lackner Ádám vagyonos aranyműves és Schiffer Borbála fia. A család a bajor Pfalzból származott és már a [[XVI. század]]ban Sopronban telepedett le. Anyját nyolc éves korában elvesztette; atyja ezután csakhamar fiát a [[magyar nyelv]] megtanulása végett az akkori hires [[csepreg]]i iskolába küldte, ahol a jó hírű [[Nikolaus Gabelmann|Gabelmann Miklós]] tanár vette pártfogásába, akit midőn [[Graz]]ba áthelyeztek, oda is követett. Fiatalon kitanulta az ötvösséget is. Grazból Saurau báró a teheséges fiút 1590-ben meghívta fiához tanitónak és 1591-ben mindkettőt [[Padova|Paduába]] küldte az egyetemre. Lackner itten a jogi tanulmányokra adta magát és 1592-ben már megküldte a városi tanácsnak vitairati tételeit. Négy évi tanulás után jogi doktori oklevelet nyert. Ez volt az első eset, hogy a római katolikus paduai egyetemen protestánst, a vallási eskü elengedésével, doktorrá avattak. Ekkor beutazta egész [[Olaszország]]ot és 1597-ben tért vissza szülővárosába, ahol ugyanazon évben megválasztották a belső tanácsba. 1599-ben tanácsos, 1613-ban először volt polgármester, és e hivatalt megszakítás nélkül hatszor nyerte el; sőt 1630-ban is, midőn már betegeskedett, közakarattal újra kényszerítették ezen hivatal viselésére. Így 32 évi hivataloskodása alatt 11 évig volt polgármester, hatig városbíró és 15-ig tanácsos. Ezenkívül többször volt a város országgyűlési követe a csaknem folytonosan tagja azon küldöttségnek, mely a város részéről a prágai királyi udvarhoz ment. [[Bocskai István]] és [[Bethlen Gábor]] idejében neki kellett gondoskodnia a városnak a védelméről, a támadások- és zsarolásoktól való megmentéséről. Érdemei elismeréseül [[II. Mátyás magyar király|II. Mátyástól]] magyar nemességet, [[II. Ferdinánd magyar király|II. Ferdinándtól]] pedig főkapitányi és titulo et privilegiis comitis palatini címet nyert. A latinul író, [[német nyelv|német anyanyelvű]], de magyarul is jól tudó polgármester szoros kapcsolatban állt a magyar főnemesekkel. Olajfestésű arcképe a városi tanácsteremben helyeztetett el.

Ezüst készletét a királyra hagyta.

Munkáiban (Coronae Hungariae emblematica descriptio, Lavingae, [[1615]]; Maiestatis Hungariae Aquila,<ref>[http://www.arcanum.hu/oszk/lpext.dll/eRMK/3f6f/3fdb/4127#JD_RMNY1136 Régi magyarországi nyomtatványok 1136]</ref>, Keresztúr, [[1617]]) az Illésházyék támogatásával trónra került [[II. Mátyás]] biztosítékokkal megkötött kormányzatát tekintette példának. Több [[latin nyelv]]ű iskoladrámát is írt, ezeket a soproni diákság előadta.